27.

Sziasztok

Itt a friss! most megtudhatjuk, hogy szegény Tyler hogy reagál a cseppet sem szokványos hírre.
Lassan vége a vizsgaszezonomnak, és lesz időm rendesen hozni a fejezeteket.
pusz
Léna



Tyler szemszög:


Megérkezett a vizit, hogy leellenőrizzék az állapotom. Nem nagyon tudok most figyelni a körülöttem serénykedő orvosokra és nővérekre. Teljesen elmerültem a gondolataimban.

Hát ez volna a nagy titok?
Vámpír lenne? Nem, ez képtelenség, nem léteznek vámpírok! Ez képtelenség! Tiszta őrület, ez …..ez nem lehet!
De akkor, hogy tudta összemorzsolni azt a poharat, és egy karcolás sem volt a tenyerén.

-Áú!- kiáltottam, infúziót cserélt a nővér, kedvesen mosolygott bocsánatkérés gyanánt.

Újra elmerültem gondolataimban.

,,Ne firtassuk kérlek! Ez bonyolult! “ hát ez az, tényleg nem egyszerű. Vámpír, csak állatok vérén él …. Úh ez elég durva, de jobb, mintha emberek vérét szívná, nem? Te jó ég! Miket gondolok, vámpír és vérrel táplálkozik.
Vajon igaz a fokhagymás, szentelt vizes feltevés is?
Megőrültem és biztos csak képzeltem ezt az egész furcsa beszélgetést! Nem lehet ez igaz?

Vívódóm lelkileg, nem tudom hova tenni a dolgokat. Sok ez az információ, annyira hihetetlen ez az egész, és mégis igaz.

Miért nem mondta el nekem, hisz megbízhat bennem! Miért csak most mondta el? Miért mondta el egyeltalán? Azt szeretné, ha én is olyan lennék, mint ő? Vámpír? Egy vámpírt nőt szerettem, csókoltam és ….- az együtt töltött éjszakák jutottak eszemben, a kellemes emlékek miatt kicsit megnyugodtam.
Furcsa mód nem éreztem semmilyen elborzadó érzést, hogy mikor arra gondoltam, hogy Emmával szeretkeztem, így tudván, hogy ő egy vámpír. Nem változtat a tényen ez a dolog.
Szeretem őt, még ha éjjelente állatok vérét csapolja is meg. Soha nem voltam boldogabb, mint ez elmúlt hónapokban, amit vele töltöttem.

- Minden rendben fiam?- kérdezte az egyik orvos, kizökkentve elmélkedésemből.
- Persze, csak kicsit elmerengtem!- feleltem.
- Rendben, ha bármire szükséged van hívd a nővéreket!- mondta majd elkezdett kivonulni az orvos-nővér brigád a szobából. Felkaptam a telefonom az ágy melletti asztalkáról.



Emma szemszög:

Az orvosok most sétálnak ki Tyler szobájából, a kórlapját böngészik, és beszélgetnek. Összeszorult a gyomrom.
Megcsörrent a telefonom a zsebemben, sms érkezett. Tudtam ,hogy kitől, éreztem.

,, Ha még itt vagy, beszélnünk kell!” ennyi volt a szöveg, Tyler a feladója. Nagyon sóhajtottam megöleltem még egyszer Emmettet és elindultam a szobája felé.
Sokat segített, hogy itt volt, kicsit megnyugodtam, de most , hogy a kórterem felé sétálok, minden megszerzett nyugalmam elpárolgott. A feszültség kezdett újra úrrá lenni rajtam.

Bekopogtam és beléptem. Az ablakon nézett ki, szándékosan nem nézett rám, pedig hallotta, hogy bejöttem. Nagyot nyeltem, odasétáltam az ágyához és leültem a székre.
Mikor hallotta, hogy leültem belekezdett.

- Nem tudom miért nem mondtad el nekem az igazat, de biztos megvolt rá az okod. - mondta még mindig kifelé bámulva. - Sejtettem, hogy valami fontos dolgot titkolsz előlem, de erre abszolút nem gondoltam!- rám nézve folytatta. - Emma nem érdekel, hogy mi vagy, az érzéseid viszont annál inkább. És azt az elmúlt hónapokban bebizonyítottad! Elég hihetetlen számomra ez az egész, de hozzászokom, és eddig sem volt semmi baj!- arcom felderült szavai hallatán, lelkem ujjongott, hát nem utál, nem gyűlöl, nem undorodik tőlem.

- Emma én szeretlek téged, és ha vámpírrá kell válnom, hogy veled lehessek, akkor az leszek!
- Tyler!- annyira megkönnyebbültem, kinyújtotta a kezét, megfogtam és éreztem, hogy húz magához, odahajoltam hozzá, és megcsókolt.
- Örökre együtt?- kérdezte tőlem.
- Ha szeretnéd!- válaszoltam neki mosolyogva.
- Ez minden vágyam!- mondta szerelmem. Boldogság áradt szét belsőmben. Megcsókoltam.

Elvette kulcscsomóját az ágy melletti asztalkáról, és letekert róla egy kisebb karikát. Mélyen a szemembe nézett és úgy kezdett bele mondandójába.
- Emma Cullen! Letérdelnék, ha tudnék, és rendes gyűrűvel kérnélek meg, ha lenne, nálam? - elbűvölő mosolya teljesen megbabonázott.
- Megtisztelnél azzal, hogy elfogadod tőlem ezt a karikát , míg egy rendes gyűrűvel kérlek meg, hogy légy a feleségem?- ledöbbentem, erre végképp nem számítottam.
- Ezek szerint velem szándékozod tölteni az elkövetkezendő évtizedeket?- kérdeztem mosolyogva.
- Hát nagyon úgy tűnik!- Válaszolta nagy vigyorral az arcán.
- Igen! - nyújtottam ki a kezem és ő felhúzta a kis kulcskarikát az ujjamra.
Magához húzott és szenvedélyesen megcsókolt. Szétfeszítette bensőm a boldogság, velem akar lenni! Szeret engem!


Emmett szemszöge:
Emma épp most hagyott itt, bement Tyler szobájába, nagyon aggódom, hogy fog a srác reagálni a dologra.
Nem lehet egyszerű megemészteni, hogy a szeretett lány és családja vámpír. Bárcsak itt lenne Edward, hogy megtudjam mi jár Tyler fejében.

Vámpír hallásomnak köszönhetően mindent tisztán hallok.

- Megkérte a kezét?- fakad ki belőlem hangosan, mire az arra járó betegek furán néznek rám az előbbi kitörésem miatt. Zavartan nézek rájuk, egy gyenge vigyor kíséretében.

Hirtelen rengeteg érzés futott végig rajtam, bemegyek és én nyírom ki, hisz ő az én kicsi húgom ,aki már elég idős vámpír... Nagyot sóhajtottam, hogy megnyugodjak. Attól félek igazán, hogy újra elveszítem a húgom, és ezt nem akarom, csak azt szeretném, hogy boldog legyen, és ez a srác tényleg rendes vele.

Tyler gyerek, na jó beloptad magad a szívembe.
Bemegyek és gratulálok nekik az esemény miatt. - döntöm el és elindulok az ajtó felé, mikor hirtelen egy apró akadályba ütközöm.
-Alice?- nézek rá kérdőn.
- Nem engedem, hogy bemenj és elrontsd a pillanatot. Tűnés innen!

25, 26

Sziasztok!

Lassan a történet végéhez érünk, még néhány rész van hátra.
A lassú érkezésekért elnézést kérek, ezért hozom duplán mostanában.
Remélem tetszeni fog nektek ez a rész is!

puszi mindenkinek
Léna




25.

Tyler kórházi ágya mellett ülök órák óta. Lelki vívódásom teljesen felőröl. A bizonytalanság és a félelem kezd úrrá lenni rajtam.
Megsimítottam kézfejét, de nem reagál érintésemre. Nem baj, pihennie kell.

Egy nővér bejött a szobába, hogy ellenőrizze Tyler állapotát, majd el is ment.
Még mindig csak Őt nézem, szeme alatt sötét karikák húzódnak.
Lassan megváltozott a szívverése, a légzése és felébredt.

- Emma!- mondta kissé erőtlenül.
- Itt vagyok szerelmem!- megfogtam fezét.
- Csöves lettem!- mutatta vigyorogva kezét, amiből az infúziós cső lógott.
- Még ilyenkor is humorizálsz?- mondtam halvány mosollyal. Közelebb hajoltam hozzá és megcsókoltam.
- Hogy vagy? - kérdezte tőlem.
- Hülyéskedsz? Ágyhoz vagy kötve és azt kérded, hogy vagyok? - hihetetlen egy fickó. Vállat vont.
- Beszélni szeretnék veled!- mondtam komolyan. Nagy levegőt vettem és kezdtem volna, de kopogtak az ajtón. Káromkodtam egy halkat. Majd Bob lépett be az ajtón mosolyogva.

- Szevasz Csipkerózsika! Már fontolóra vettem, hogy meg kell csókoljalak, de szerencsére felébredtél! - harsogta vidáman Bob.
- Szia Bob!- üdvözölte barátját mosolyogva Tyler.
- Szarul festesz tesó!- állapította meg a jövevény.
- Kösz, ettől máris jobban érzem magam! - nevetett fel Ty.
- Hoztam neked egy-két nélkülözhetetlen dolgot! - kinyitotta a táskáját és elkezdett kipakolni az ágyra. - M&M’s, ebből ugye megkínálsz? Akkor van még itt MP4 lejátszó, CD-k , Play Boy, ó ez az enyém, de ha akarod kölcsönadom, - kacsintott egyet , majd folytatta- könyv és keresztrejtvény!
- Én most kicsit kimegyek, hogy tudjatok beszélgetni! - mondtam a fiúknak.

Tyler hálásan nézett rám. Kivonultam a szobából és a folyosón legközelebb eső padra lerogytam. Arcom kezeimbe temettem és nagyokat sóhajtottam.

Egy öreg házaspár sétált el mellettem, fogták egymásba karolva lassan csoszogtak el.
Egymásra mosolyogtak, és a nénike odabújt az öreghez. Boldogok, egész életükben azok lehettek. Most értettem meg Rosalie egyik nagy bánatát, hogy nem tudja elképzelni magát és Emmettet öregen egy verandán ücsörögve nézni a naplementét. Megrekedtünk, egy helyben toporgunk míg az idő múlik és múlik. Irigykedve néztem ahogy szép lassan elballagtak.

Tylernak sem adatott meg az, hogy megöregedjen, és ha akarja majd az átváltoztatást, ő is erre a sorsra jut.
Szeretném, hogy velem legyen örökké, de nem fogom ráerőltetni az akaratom.
Ha nem szeretné ezt, tiszteletben tartom a döntését. Ismét nagyot sóhajtottam.
Tudtam, hogy el fog jönni ez az idő, de nem sejtettem, hogy ilyen nehéz lesz.


26.

A folyosón ücsörgök a padon, elmerülve gondolataimba. Hirtelen Bob áll meg előttem, felugrottam.
- Én, asszem most megyek!- mondta majd megölelt. Ilyet sem tapasztaltam még tőle. - Kitartás kislány!- megszorított még egyszer majd elment.
Jól esett tőle ez a gesztus, szokatlan volt, de szükségem volt rá. Erőt adott, egy kicsit.

Odasétáltam Tyler szobája elé, fejemet nekidöntöttem az ajtónak és mélyeket lélegeztem. Éreztem Tyler illatát, hallottam, ahogy lélegzik, zavart szívverését.
Szúrt a szemem, sírni akartam, de nem ment.

- Szedd össze magad!- kiáltatottam magamra hangtalanul. Kopogtam és beléptem a szobába, mikor meglátott szerelmem mosolyra húzódott szája. Odasétáltam ágya mellé és leültem a székre.

- Nézd mennyi marhaságot hozott! - mutatott végig nevetve az ágyán.
- Aha!- csak ennyi jött ki a számon, kezeimet tördeltem idegességemben.
- Mit akartál mondani mielőtt Bob jött? - kérdezte tőlem még mindig jókedvűen.
Nagyot nyeltem, a gyomrom liftezett az idegességtől.
- Először is tudnod kell, hogy bárhogy is fogsz ezután tekinteni rám, tudd, hogy én nagyon szeretlek, és a legjobb dolog, ami történt velem, hogy megismertelek téged.
- Hűha megijesztesz Emma! - próbálta elviccelni a dolgot. Komoly tekintettel néztem rá, mire kicsit visszább vett a vigyorgásból.
- Tyler vannak dolgok, amiket nem mondtam el, amiket nem mondhattam el. Ha rákérdeztél mindig tereltem a témát!
- ,,Bonyolult! Ne firtassuk kérlek!” dolgok?- kérdezett közbe Tyler szemében kíváncsiság égett.
- Igen! Figyelj, nem is tudom, hogy mondjam el, ez elég nehéz! - nagy levegőt vettem és folytattam. - Én nem vagyok ember! Valaha az voltam, de már nem vagyok az! Vámpír vagyok! - lehajtottam a fejem, nem akartam látni a reakcióját.
Szerelemem hatalmas hahotázásba kezdett. - Ez kemény volt, jelentkezhetnél színész képzőbe, ilyen alakítás után!- újabb nevetés. - Nem probléma, tudod én meg Drakula gróf vagyok. Látod összeillünk!- még mindig nevetett.
- Tyler ez nem vicc, ezt nagyon komolyan mondtam!- felkaptam az asztalán lévő üvegpoharat és összemorzsoltam a kezemben, majd felmutattam sértetlen tenyerem.
Tyler elkerekedett szemekkel nézett rám, már nem nevetett. Nem jutott szóhoz.

- Nem ember vérrel táplálkozom, csak állatokéval! Vega vagyok!- próbáltam mosolyogni ezen a vámpír benfentes viccen, de nemigazán sikerült. Kimondva sokkal szörnyűbben hangzik.

- A családod is?- vágott szavamba kérdésével, arca kifürkészhetetlen volt.
- Igen!- válaszoltam. - Szerettem volna ha tudod, hogy ha akarod, …illetve, ha szeretnél velem lenni megoldható lenne, hogy te is… hogy átváltozz hozzánk hasonlóvá! - dadogtam összefüggéstelenül.
- Hogy én is vámpír legyek?- kérdezte még mindig fakír arccal.
- Igen, de csak ha szeretnéd!- suttogtam.

Hirtelen kinyílt az ajtó, vizit van, kitessékelt a nővért. Néztem Tyler arcát, hátha le tudok róla valamit olvasni, de ő csak döbbenten meredt maga elé.
- Szeretlek!- suttogtam, majd elhagytam a szobát.

Kétségbe vagyok esve, mindjárt megőrülök. Fel-alá sétálgattam a folyosón, mint egy eszelős.
Kezeim tördeltem és próbáltam levezetni a feszültségem, sikertelenül.
Egyszer csak egy hatalmas kar csavarodott a vállamra.
- Emmett!- sóhajtottam, majd hozzábújtam bátyámhoz.

Emmett szemszög:
Alice mondta, hogy Emma nemsokára a kórház folyosóján lesz nagyon kétségbe esve, és el kélne neki egy kis vigasztalás, mielőtt szétveri a kóla automatát. Nem is kellett több, elindultam azonnal.
Tényleg ott volt húgom a folyosón, ahogy Alice megjósolta. Kezeit tördelve kétségbeesve járkált.
Annyira megsajnáltam őt, odamentem hozzá és átkaroltam. Rám nézett, szemeiben félelem tükröződött.
Hozzám bújt és szinte rázkódott könny nélküli zokogástól. Meghasadt volna a szívem, ha képes lett volna rá. Borzasztó érzés volt így látni húgomat. Erősen szorítottam, hogy érezze, itt vagyok, és számíthat rám.
Jelen esetben ez édes kevés, de hátha egy kicsit megnyugtatja őt.