27.

Sziasztok

Itt a friss! most megtudhatjuk, hogy szegény Tyler hogy reagál a cseppet sem szokványos hírre.
Lassan vége a vizsgaszezonomnak, és lesz időm rendesen hozni a fejezeteket.
pusz
Léna



Tyler szemszög:


Megérkezett a vizit, hogy leellenőrizzék az állapotom. Nem nagyon tudok most figyelni a körülöttem serénykedő orvosokra és nővérekre. Teljesen elmerültem a gondolataimban.

Hát ez volna a nagy titok?
Vámpír lenne? Nem, ez képtelenség, nem léteznek vámpírok! Ez képtelenség! Tiszta őrület, ez …..ez nem lehet!
De akkor, hogy tudta összemorzsolni azt a poharat, és egy karcolás sem volt a tenyerén.

-Áú!- kiáltottam, infúziót cserélt a nővér, kedvesen mosolygott bocsánatkérés gyanánt.

Újra elmerültem gondolataimban.

,,Ne firtassuk kérlek! Ez bonyolult! “ hát ez az, tényleg nem egyszerű. Vámpír, csak állatok vérén él …. Úh ez elég durva, de jobb, mintha emberek vérét szívná, nem? Te jó ég! Miket gondolok, vámpír és vérrel táplálkozik.
Vajon igaz a fokhagymás, szentelt vizes feltevés is?
Megőrültem és biztos csak képzeltem ezt az egész furcsa beszélgetést! Nem lehet ez igaz?

Vívódóm lelkileg, nem tudom hova tenni a dolgokat. Sok ez az információ, annyira hihetetlen ez az egész, és mégis igaz.

Miért nem mondta el nekem, hisz megbízhat bennem! Miért csak most mondta el? Miért mondta el egyeltalán? Azt szeretné, ha én is olyan lennék, mint ő? Vámpír? Egy vámpírt nőt szerettem, csókoltam és ….- az együtt töltött éjszakák jutottak eszemben, a kellemes emlékek miatt kicsit megnyugodtam.
Furcsa mód nem éreztem semmilyen elborzadó érzést, hogy mikor arra gondoltam, hogy Emmával szeretkeztem, így tudván, hogy ő egy vámpír. Nem változtat a tényen ez a dolog.
Szeretem őt, még ha éjjelente állatok vérét csapolja is meg. Soha nem voltam boldogabb, mint ez elmúlt hónapokban, amit vele töltöttem.

- Minden rendben fiam?- kérdezte az egyik orvos, kizökkentve elmélkedésemből.
- Persze, csak kicsit elmerengtem!- feleltem.
- Rendben, ha bármire szükséged van hívd a nővéreket!- mondta majd elkezdett kivonulni az orvos-nővér brigád a szobából. Felkaptam a telefonom az ágy melletti asztalkáról.



Emma szemszög:

Az orvosok most sétálnak ki Tyler szobájából, a kórlapját böngészik, és beszélgetnek. Összeszorult a gyomrom.
Megcsörrent a telefonom a zsebemben, sms érkezett. Tudtam ,hogy kitől, éreztem.

,, Ha még itt vagy, beszélnünk kell!” ennyi volt a szöveg, Tyler a feladója. Nagyon sóhajtottam megöleltem még egyszer Emmettet és elindultam a szobája felé.
Sokat segített, hogy itt volt, kicsit megnyugodtam, de most , hogy a kórterem felé sétálok, minden megszerzett nyugalmam elpárolgott. A feszültség kezdett újra úrrá lenni rajtam.

Bekopogtam és beléptem. Az ablakon nézett ki, szándékosan nem nézett rám, pedig hallotta, hogy bejöttem. Nagyot nyeltem, odasétáltam az ágyához és leültem a székre.
Mikor hallotta, hogy leültem belekezdett.

- Nem tudom miért nem mondtad el nekem az igazat, de biztos megvolt rá az okod. - mondta még mindig kifelé bámulva. - Sejtettem, hogy valami fontos dolgot titkolsz előlem, de erre abszolút nem gondoltam!- rám nézve folytatta. - Emma nem érdekel, hogy mi vagy, az érzéseid viszont annál inkább. És azt az elmúlt hónapokban bebizonyítottad! Elég hihetetlen számomra ez az egész, de hozzászokom, és eddig sem volt semmi baj!- arcom felderült szavai hallatán, lelkem ujjongott, hát nem utál, nem gyűlöl, nem undorodik tőlem.

- Emma én szeretlek téged, és ha vámpírrá kell válnom, hogy veled lehessek, akkor az leszek!
- Tyler!- annyira megkönnyebbültem, kinyújtotta a kezét, megfogtam és éreztem, hogy húz magához, odahajoltam hozzá, és megcsókolt.
- Örökre együtt?- kérdezte tőlem.
- Ha szeretnéd!- válaszoltam neki mosolyogva.
- Ez minden vágyam!- mondta szerelmem. Boldogság áradt szét belsőmben. Megcsókoltam.

Elvette kulcscsomóját az ágy melletti asztalkáról, és letekert róla egy kisebb karikát. Mélyen a szemembe nézett és úgy kezdett bele mondandójába.
- Emma Cullen! Letérdelnék, ha tudnék, és rendes gyűrűvel kérnélek meg, ha lenne, nálam? - elbűvölő mosolya teljesen megbabonázott.
- Megtisztelnél azzal, hogy elfogadod tőlem ezt a karikát , míg egy rendes gyűrűvel kérlek meg, hogy légy a feleségem?- ledöbbentem, erre végképp nem számítottam.
- Ezek szerint velem szándékozod tölteni az elkövetkezendő évtizedeket?- kérdeztem mosolyogva.
- Hát nagyon úgy tűnik!- Válaszolta nagy vigyorral az arcán.
- Igen! - nyújtottam ki a kezem és ő felhúzta a kis kulcskarikát az ujjamra.
Magához húzott és szenvedélyesen megcsókolt. Szétfeszítette bensőm a boldogság, velem akar lenni! Szeret engem!


Emmett szemszöge:
Emma épp most hagyott itt, bement Tyler szobájába, nagyon aggódom, hogy fog a srác reagálni a dologra.
Nem lehet egyszerű megemészteni, hogy a szeretett lány és családja vámpír. Bárcsak itt lenne Edward, hogy megtudjam mi jár Tyler fejében.

Vámpír hallásomnak köszönhetően mindent tisztán hallok.

- Megkérte a kezét?- fakad ki belőlem hangosan, mire az arra járó betegek furán néznek rám az előbbi kitörésem miatt. Zavartan nézek rájuk, egy gyenge vigyor kíséretében.

Hirtelen rengeteg érzés futott végig rajtam, bemegyek és én nyírom ki, hisz ő az én kicsi húgom ,aki már elég idős vámpír... Nagyot sóhajtottam, hogy megnyugodjak. Attól félek igazán, hogy újra elveszítem a húgom, és ezt nem akarom, csak azt szeretném, hogy boldog legyen, és ez a srác tényleg rendes vele.

Tyler gyerek, na jó beloptad magad a szívembe.
Bemegyek és gratulálok nekik az esemény miatt. - döntöm el és elindulok az ajtó felé, mikor hirtelen egy apró akadályba ütközöm.
-Alice?- nézek rá kérdőn.
- Nem engedem, hogy bemenj és elrontsd a pillanatot. Tűnés innen!

25, 26

Sziasztok!

Lassan a történet végéhez érünk, még néhány rész van hátra.
A lassú érkezésekért elnézést kérek, ezért hozom duplán mostanában.
Remélem tetszeni fog nektek ez a rész is!

puszi mindenkinek
Léna




25.

Tyler kórházi ágya mellett ülök órák óta. Lelki vívódásom teljesen felőröl. A bizonytalanság és a félelem kezd úrrá lenni rajtam.
Megsimítottam kézfejét, de nem reagál érintésemre. Nem baj, pihennie kell.

Egy nővér bejött a szobába, hogy ellenőrizze Tyler állapotát, majd el is ment.
Még mindig csak Őt nézem, szeme alatt sötét karikák húzódnak.
Lassan megváltozott a szívverése, a légzése és felébredt.

- Emma!- mondta kissé erőtlenül.
- Itt vagyok szerelmem!- megfogtam fezét.
- Csöves lettem!- mutatta vigyorogva kezét, amiből az infúziós cső lógott.
- Még ilyenkor is humorizálsz?- mondtam halvány mosollyal. Közelebb hajoltam hozzá és megcsókoltam.
- Hogy vagy? - kérdezte tőlem.
- Hülyéskedsz? Ágyhoz vagy kötve és azt kérded, hogy vagyok? - hihetetlen egy fickó. Vállat vont.
- Beszélni szeretnék veled!- mondtam komolyan. Nagy levegőt vettem és kezdtem volna, de kopogtak az ajtón. Káromkodtam egy halkat. Majd Bob lépett be az ajtón mosolyogva.

- Szevasz Csipkerózsika! Már fontolóra vettem, hogy meg kell csókoljalak, de szerencsére felébredtél! - harsogta vidáman Bob.
- Szia Bob!- üdvözölte barátját mosolyogva Tyler.
- Szarul festesz tesó!- állapította meg a jövevény.
- Kösz, ettől máris jobban érzem magam! - nevetett fel Ty.
- Hoztam neked egy-két nélkülözhetetlen dolgot! - kinyitotta a táskáját és elkezdett kipakolni az ágyra. - M&M’s, ebből ugye megkínálsz? Akkor van még itt MP4 lejátszó, CD-k , Play Boy, ó ez az enyém, de ha akarod kölcsönadom, - kacsintott egyet , majd folytatta- könyv és keresztrejtvény!
- Én most kicsit kimegyek, hogy tudjatok beszélgetni! - mondtam a fiúknak.

Tyler hálásan nézett rám. Kivonultam a szobából és a folyosón legközelebb eső padra lerogytam. Arcom kezeimbe temettem és nagyokat sóhajtottam.

Egy öreg házaspár sétált el mellettem, fogták egymásba karolva lassan csoszogtak el.
Egymásra mosolyogtak, és a nénike odabújt az öreghez. Boldogok, egész életükben azok lehettek. Most értettem meg Rosalie egyik nagy bánatát, hogy nem tudja elképzelni magát és Emmettet öregen egy verandán ücsörögve nézni a naplementét. Megrekedtünk, egy helyben toporgunk míg az idő múlik és múlik. Irigykedve néztem ahogy szép lassan elballagtak.

Tylernak sem adatott meg az, hogy megöregedjen, és ha akarja majd az átváltoztatást, ő is erre a sorsra jut.
Szeretném, hogy velem legyen örökké, de nem fogom ráerőltetni az akaratom.
Ha nem szeretné ezt, tiszteletben tartom a döntését. Ismét nagyot sóhajtottam.
Tudtam, hogy el fog jönni ez az idő, de nem sejtettem, hogy ilyen nehéz lesz.


26.

A folyosón ücsörgök a padon, elmerülve gondolataimba. Hirtelen Bob áll meg előttem, felugrottam.
- Én, asszem most megyek!- mondta majd megölelt. Ilyet sem tapasztaltam még tőle. - Kitartás kislány!- megszorított még egyszer majd elment.
Jól esett tőle ez a gesztus, szokatlan volt, de szükségem volt rá. Erőt adott, egy kicsit.

Odasétáltam Tyler szobája elé, fejemet nekidöntöttem az ajtónak és mélyeket lélegeztem. Éreztem Tyler illatát, hallottam, ahogy lélegzik, zavart szívverését.
Szúrt a szemem, sírni akartam, de nem ment.

- Szedd össze magad!- kiáltatottam magamra hangtalanul. Kopogtam és beléptem a szobába, mikor meglátott szerelmem mosolyra húzódott szája. Odasétáltam ágya mellé és leültem a székre.

- Nézd mennyi marhaságot hozott! - mutatott végig nevetve az ágyán.
- Aha!- csak ennyi jött ki a számon, kezeimet tördeltem idegességemben.
- Mit akartál mondani mielőtt Bob jött? - kérdezte tőlem még mindig jókedvűen.
Nagyot nyeltem, a gyomrom liftezett az idegességtől.
- Először is tudnod kell, hogy bárhogy is fogsz ezután tekinteni rám, tudd, hogy én nagyon szeretlek, és a legjobb dolog, ami történt velem, hogy megismertelek téged.
- Hűha megijesztesz Emma! - próbálta elviccelni a dolgot. Komoly tekintettel néztem rá, mire kicsit visszább vett a vigyorgásból.
- Tyler vannak dolgok, amiket nem mondtam el, amiket nem mondhattam el. Ha rákérdeztél mindig tereltem a témát!
- ,,Bonyolult! Ne firtassuk kérlek!” dolgok?- kérdezett közbe Tyler szemében kíváncsiság égett.
- Igen! Figyelj, nem is tudom, hogy mondjam el, ez elég nehéz! - nagy levegőt vettem és folytattam. - Én nem vagyok ember! Valaha az voltam, de már nem vagyok az! Vámpír vagyok! - lehajtottam a fejem, nem akartam látni a reakcióját.
Szerelemem hatalmas hahotázásba kezdett. - Ez kemény volt, jelentkezhetnél színész képzőbe, ilyen alakítás után!- újabb nevetés. - Nem probléma, tudod én meg Drakula gróf vagyok. Látod összeillünk!- még mindig nevetett.
- Tyler ez nem vicc, ezt nagyon komolyan mondtam!- felkaptam az asztalán lévő üvegpoharat és összemorzsoltam a kezemben, majd felmutattam sértetlen tenyerem.
Tyler elkerekedett szemekkel nézett rám, már nem nevetett. Nem jutott szóhoz.

- Nem ember vérrel táplálkozom, csak állatokéval! Vega vagyok!- próbáltam mosolyogni ezen a vámpír benfentes viccen, de nemigazán sikerült. Kimondva sokkal szörnyűbben hangzik.

- A családod is?- vágott szavamba kérdésével, arca kifürkészhetetlen volt.
- Igen!- válaszoltam. - Szerettem volna ha tudod, hogy ha akarod, …illetve, ha szeretnél velem lenni megoldható lenne, hogy te is… hogy átváltozz hozzánk hasonlóvá! - dadogtam összefüggéstelenül.
- Hogy én is vámpír legyek?- kérdezte még mindig fakír arccal.
- Igen, de csak ha szeretnéd!- suttogtam.

Hirtelen kinyílt az ajtó, vizit van, kitessékelt a nővért. Néztem Tyler arcát, hátha le tudok róla valamit olvasni, de ő csak döbbenten meredt maga elé.
- Szeretlek!- suttogtam, majd elhagytam a szobát.

Kétségbe vagyok esve, mindjárt megőrülök. Fel-alá sétálgattam a folyosón, mint egy eszelős.
Kezeim tördeltem és próbáltam levezetni a feszültségem, sikertelenül.
Egyszer csak egy hatalmas kar csavarodott a vállamra.
- Emmett!- sóhajtottam, majd hozzábújtam bátyámhoz.

Emmett szemszög:
Alice mondta, hogy Emma nemsokára a kórház folyosóján lesz nagyon kétségbe esve, és el kélne neki egy kis vigasztalás, mielőtt szétveri a kóla automatát. Nem is kellett több, elindultam azonnal.
Tényleg ott volt húgom a folyosón, ahogy Alice megjósolta. Kezeit tördelve kétségbeesve járkált.
Annyira megsajnáltam őt, odamentem hozzá és átkaroltam. Rám nézett, szemeiben félelem tükröződött.
Hozzám bújt és szinte rázkódott könny nélküli zokogástól. Meghasadt volna a szívem, ha képes lett volna rá. Borzasztó érzés volt így látni húgomat. Erősen szorítottam, hogy érezze, itt vagyok, és számíthat rám.
Jelen esetben ez édes kevés, de hátha egy kicsit megnyugtatja őt.

23, 24. rész

Sziasztok!

betegeskedés után megérkeztem , hogy 2 résszel örvendeztesselek meg titeket.
Hát elég szomorkás hangulatú, de tudjátok Tyler eléggé rossz bőrben van.
remélem azért tetszeni fog


23. Emma gondolataiban

Forksban tombol a nyár, a városkára jellemzően nincs túlzott napsütés és hőség.
Szerencsére így feltűnés nélkül mozoghatunk mi, vámpírok is.

Tyler állapota kezd egyre romlani, gyengébb és fáradtabb is mostanában.
Az esti futást is kiiktatta a programból, mert már nem bírja. Egy nagyobb séta is kifullasztja őt. Látom rajta idegesíti, hogy egyre kevesebb dolgot tud megcsinálni. Ettől gyakran feszült, de nagyon türtőzteti magát előttem. Nem akarja kimutatni, hogy mennyire gyenge, próbálja elviccelni, de én tudom, érzem, hogy mennyire zavarja őt. Próbálja mutatni az erőset, de a szeme elárulja, nem tud hazudni nekem.

Az iskolának már vége, néhány hete elkezdődött a vakáció. Már nagyon vártam, hogy elérkezzen ez az idő, szerelemem már egyre nehezebben tudta magán viselni a suliban a ,,nincs semmi bajom!” álarcot.
Nem akarja, hogy mások is tudjanak a betegségéről, nem akarja, hogy sajnálják, vagy másképp bánjanak vele ezért.
Tisztelem őt, amiért ilyen erős. Küzd, pedig tudja, hogy nincs esélye. (ő így tudja, egyenlőre).
Miattam tartja magát, hogy ne lássam őt szenvedni. Fáj látni, hogy egyre erőtlenebb és gyengébb.
Az arca egyre sápadtabb, szemei beesettebbek és sötét karikák húzódnak meg alatta.

Szinte már vele élek, többet vagyok nála, mint otthon. Otthon … ott vagy otthon, ahol a szíved van.
Szüksége van rám, nekem pedig rá. Szeretem őt! Szeretem és nagyon féltem.
Családom megérti ezt a helyzetet, hogy miért vagyok olyan keveset velük.
Nekem Tyler mellett a helyem. Néha magára hagynom, kell neki is egy kis idő nélkülem. Ilyenkor szoktam vadászni menni. Kicsit kieresztem a testemben felgyülemlő feszültséget és félelmet.

Éjjelente hallom, hogy nehezebben veszi a levegőt és fullad, ilyenkor mindig hozzábújok és simogatom, ettől megnyugszik. Szinte minden éjjel őrzöm az álmát, ébren bámulom őt a sötétben. Simogatom a haját és arról ábrándozok, hogy milyen jó lesz, ha végre ő is olyan lesz mint én, ha végre nem kell attól rettegnem, hogy bármikor elveszíthetem.
Annyira szeretem, mindennél fontosabb számomra.

Félek! Vajon, hogy fogja fogadni, ha megtudja, hogy vámpír vagyok? Akarja-e majd, hogy átváltoztassam? Ha nem akarja mi lesz?
Nem veszíthetem el! Ő a mindenem, ő az életem!

…

Délután eljöttünk a kedvenc helyére. Szeret itt lenni, és én is. Itt fekszünk a pokrócon és pihengetünk.
A hajam simogatja, miközben messzire mered a tekintete.
- Mire gondolsz?- kérdeztem tőle.
- A narancslés balesetre! Amikor Bob-ék mosókonyhájában megérintettél!- mosolyodott el- Teljesen elbűvöltél!
- A te hibád, túlságosan vonzó voltál, főleg póló nélkül!- válaszoltam könnyed hangon.
Nagyot sóhajtott és újra a távolba meredt.
- Nem akarlak elveszíteni!- mondta halkan.
- Nem fogsz!- hajoltam oda hozzá és lágyan megcsókoltam.




24.

Kedd van, hajnalodik már, az eget pirosra festik az első napsugarak.
Tyler még alszik, nehezen veszi a levegőt. Nézem meggyötört arcát és nagyot sóhajtok. Vajon meddig mehet ez még így? - kérdezem magamtól. Ma haza kell mennem, rég láttam a bátyám és a családom, kimásztam mellőle nehézkesen az ágyból és összeszedtem a holmim, nem szívesen hagyom itt.
Egy papír darabkát kerestem, hogy üzenetet hagyjak szerelmemnek.

,,Elmentem reggelizni, ha nem érek vissza délig, akkor ebédelni is! Puszi Emma :D”

A papírficnit a párnára tettem és egy apró csókot nyomtam szerelmem arcára. Egy apró mosoly jelent meg száján majd aludt tovább Tyler. Mindig nehéz szívvel hagyom egyedül, olyankor úgy szokott megölelni és csókolni, mintha az lenne az utolsó lehetősége rá.
Még egyszer rápillantottam és elindultam hazafelé.

…

A házunkba belépve megláttam bátyám a kanapén ülve, melléültem, mire ő átkarolta vállam.
Fejem vállára hajtottam és pihentem ölelésében, nagyon jól esett, nem kellett erősnek lennem, csak egyszerűen ültem, és hagytam, hogy előtörjenek belőlem a rejtett érzések.

- Nagyon félek Emmett!- súgtam bátyámnak.
- Nem lesz semmi baj húgi!- próbált nyugtatni.
- Mi lesz ha nem akar majd engem, ha megtudja az igazat rólam?- kérdeztem elkeseredetten.
- Az igazat? Kit érdekel? Szereted őt, ő is szeret téged, mi ebben a bonyolult?- igaza van bátyámnak, de ez nem ennyire egyszerű. Újra gondolataimba merültem, jól esett, hogy testvérem itt van mellettem.

Az egész délelőttöt Emmett társaságában töltöttem, kicsit kizökkentette szomorú gondolataim.
Megcsörrent a telefonom, összeszorult a gyomrom. Tyler anyukája hívott.

- Szia Emma! Tylert bevitték a kórházba, nagyon rosszul lett!- elfojtott síró hangon értesített szerelmem édesanyja. Hirtelen még a lélegzetem is elállt a rémülettől.
- Stabil az állapota, rengetek gyógyszert kapott! Csak szólni akartam, hogy tudd nem lesz itthon!- fejezte be már majdnem zokogva.
- Köszönöm, hogy szóltál Emily ( Ty mamájának neve)! Bemegyek hozzá!
- Semmiség kedvesem! Majd találkozunk!- és letette a telefont.
Percekig csak álltam egy helyben a telefonomat szorongatva. Nem lehet, még nem történhet meg, még nem mondtam el neki az igazat, még nem kérdeztem meg, hogy akarja-e …. Mennem kell!

Villámgyorsan összeszedtem magam és indultam is a kórházba. Emily útbaigazított Tyler szobája felé, és tudva, hogy megérkezett a váltás hazament. Szegény asszony, hihetetlenül sajnálom, kiült arcára az aggódás és a félelem.

Megkerestem a szobát és beléptem, Tyler épp aludt. Odasétáltam ágya mellé. Arca nyugodt volt és sápadt. A karjából csövek lógtak ki és egy gép folyamatosan mérte a szívverését. Borzasztó érzés volt így látni szerelmem.

Összeszorult a szívem hatalmas sóhajára. Megsimítottam arcát, de csak gyengéden, nem akartam, hogy felébredjen.
Leültem az ágya melletti székre és néztem őt. Annyira szeretem, nem veszíthetem el! Ha felébred beszélnem kell vele, nem húzhatom tovább az időt!

22. Rózsák

Emma szemszöge:

Szerda délután van, Tyler nem jött át, azt mondta, hogy valami dolga akadt. Kinézek a szobám ablakán, kicsit borús az idő, a fákon vékony ködréteg ül. A hangulatom metaforikusan tükrözi az időjárás. Nem vagyok szomorú, csak kicsit egyedül érzem magam.
Vera Jeremivel van, úgyhogy egyedül gubbasztok a szobámban.

A könyvespolchoz sétálok, hátha találok valami olvasnivalót. leveszek egy-két könyvet, majd vissza is pakolom. Valahogy most nem köt le.
Nagy unalmamban elvonulok a méretes gardróbomba ruháimat elpakolni. Nem használom ki vámpírsebességem, csiga lassú tempóban tevékenykedem.


Kopogást hallok, beleszagoltam a levegőbe, Tyler az! Izgalom fogott el.
- Gyere be!
Pár pillanatra rá be is jött szerelmem a szobába, már megint nagyon jól nézett ki. A háta mögül egy hatalmas csokor rózsát rántott elő.

- Hát ez?- kérdeztem tőle mosolyogva.
- Azt kiabálták, hogy vigyem őket egy gyönyörű lánynak!- mondta hozzám simulva.
- Hát akkor ne késlekedj!- játszva lebiggyesztettem a szám.
- Már megérkeztem! - átadta a virágokat, hatalmasat szippantottam belőle, átjárta testem a friss virágillat.

Egy kis üzenet is volt hozzá, kiszedtem a borítékból az apró kártyát.

,, Szeretlek, míg az összes el nem hervad. Tyler”
Nem értem, csak addig marad velem, míg a rózsák virulnak? De hát az csak pár nap esetleg egy hét.
Tyler észrevette értetlenségem és még jobban elmosolyodott.

- Hát az a helyzet, hogy az összes sosem fog elhervadni, mert az egyik virág műanyag! - nagyon megkönnyebbültem, huh, - Emma, akárhogy lesznek a dolgok, én nagyon… én nagyon szeretlek téged. Még senki iránt nem éreztem így! Te tartod bennem az életet! Amíg lehet veled akarok lenni! És ha már nem leszek, tud, hogy az én szerelmem sosem fog elmúlni, úgy ahogy az a művirág sem fog elhervadni!

- Most mondtad először, hogy szeretsz!- néztem rá meghatottan, alig hiszem el, hogy végre kimondta.
- Ez egy fontos szó számomra, nem dobálózok vele meggondolatlanul!- mondta őszintén mélyen a szemembe nézve.
Átkaroltam a nyakát és megcsókoltam, derekamat ölelve közelebb húzott magához. Csókunk szenvedélyesebb lett. Kezeit végigfuttatta gerincemen, ettől kirázott a hideg.
Beletúrtam a hajába, ettől csak még szenvedélyesebben csókolt engem.

A telefonom kitartó csörgése szakított félbe minket.
- Milyen zavaró készülék! - nyúltam morogva érte.
Sms érkezett. Emmettől? Mit akar?
Üzenet: Tubicáim! Mi is itt vagyunk, úgyhogy bármit csináltok csak halkan tegyétek! Pusz Em

- A bátyám üdvözöl!- mondtam Tylernak, aki értetlenül nézett rám.
Válaszoltam neki sms-ben, ha már így kommunikálunk.
Válasz: Ha zavar valami el lehet menni! :D

Hallottam, ahogy üzenetem megérkezik Emmett telefonjára, felnevetett. Tyler ezt nem hallhatta, neki nincs vámpír hallása.

- Nincs kedved inkább sétálni?- fordultam szerelmem felé.
- Menjünk!- mosolyogva megfogta a kezem és elindultunk.

21. Kirándulás

Tyler szemszöge:

Lassan ébredezem, nem akarom még kinyitni a szemem, édes bódult állapotban fekszem az ágyamban, mellettem szerelmem fekszik.
A reggeli nap sugarai cirógatják arcom, de nem, még nem akarok felébredni.
A tegnap este kábulatában vagyok még. Vad és szenvedélyes percek, órák..... nagy sóhaj hagyja el a szám. Mint egy álom, de ez valóság volt. Egy gyönyörű valóság, egy titokzatos angyal elcsábított, vagy én őt, lényegtelen.

Kezem Emma után kutat, mikor megtaláltam hűvös derekát mordultam egyet, tegnap még nem volt rajta trikó. Becsúsztatom a ruhanemű alá a kezem és közelebb húzom magamhoz. Mélyem beszívom illatát. Karomat simítja végig apró kezeivel, ettől kirázott a hideg.

Kinyitottam a szemem és legnagyobb meglepetésemre egy szomorú szempárral akadt össze tekintetem.
- Mi a baj?- kérdeztem gyorsabban, mint szerettem volna.
- Tegnap kicsit elragadtattam magam és... nem akartalak bántani!- mondta szomorkás hangon szerelmem.
- Bántani? Nem igazán értelek!- szerintem ábrázatomról eléggé látszott értetlenségem. Felemelte a karom és az oldalamra mutatott, felkönyököltem, hogy megnézzem, de hirtelen fájdalom nyílalt az említett területre. Huh, lila folt, úgy látszik keményebbek voltunk tegnap, mint azt gondoltam.
- Uh, már azt hittem, azért vagy szomorú, mert te nem élvezted... - nem tudtam tovább folytatni, nem találtam a megfelelő szót. Erre kevés lett volna a szex, vagy hogy szerelmeskedés. Ez valami több volt.
- Nem haragszol rám?- kérdezte már egy kisebb mosollyal gyönyörű arcán.
- Dehogyis!- kacagtam fel, majd fölékerekedtem. - Sőt, azt hiszem a másik oldalamon nincs folt, és szimmetria megkívánja, hogy ott is legyen!- sejtelmes hangon búgtam nyakába szavakat. Erre édesen felkacagott és megcsókolt. Már kezdtünk elmélyedni a dologban, amikor az nyamvadt ébresztő megszólalt.
- Francba!- mordultam fel, majd lenyomtam a órát.
- Kelni kel , mert elkésünk!
- Csak még 1 perc, vagy 2!- könyörögtem szerelmemnek, aki nem tudott ellenállni nekem.

Jó néhány perc múlva kapkodva kezdtünk öltözködni.

...


Emma szemszöge:


Szép tavaszi vasárnap van, kicsit borús, de kellemes langyos a hőmérséklet.
Vera már hetekkel ezelőtt kitalálta, hogy elmehetnénk kirándulni, ők ketten, Vera és Jeremi, Bob és a barátnője (akivel a szülinapi buliján jöttek össze) Lisának hívják, ő egy nagyon csendes és visszahúzódó lány, a suliban elég jó tanuló, és szimpatikus is számomra. Jól kiegészítik egymást Bobbal.
Ja és persze mi is megyünk Tylerral.

Épp a kocsiban ülünk és a többiekkel megbeszélt találkozóhelyre megyünk. Tyler kezét a térdemen pihenteti, az útra koncentrálás közben a rádióban szóló dalokat dudorássza halkan. Hálás vagyok a vámpír hallásomért, így tisztán hallom mit dúdol.
Ahogy az ablakon bámultam kifelé, önkéntelenül is felrémlett a tegnap este. Le kell állítanom magam, most nem kalandozhat el a figyelmem.
Szerencsére hamar megérkeztünk az erdő széléhez, ahol már vártak minket a srácok.
Tyler kisegített a kocsiból és átkarolva vállamat odasétáltunk a társasághoz.

Bob: - Na végre báránykáim! Hol a francba voltatok tesó? Legközelebb fél órával hamarabbi időt mondunk nektek, hogy biztos ideérjetek! - korholt meg minket.
Tyler: - Ne csináld már, 5 percet késtünk!- mentegetőzött Tyler.
Bob: - Öcsém! Figyi, legközelebb 5 perccel kevesebb románc! Gondolhatnál szegény szerencsétlen bajtársadra is, aki az erdő szélén ácsorog, mindenféle veszélynek kitéve. Medvék, farkasok és itt a húgom is! - Verának nem tetszett az utolsó pár szó, már épp visszavágni készült, de Tyler közbeszólt.
Tyler:- Szerintem most jött el az ideje annak, hogy elinduljunk! Vera van nálad térkép?
Vera: - Természetesen van! A zöld turista ösvényt követjük! Bob te menj inkább a sárgán!- nézett csípősen testvérére. Erre mosolyognom kellett. - Szóval, ha a zöld ösvényt követjük kb egy, másfél óra múlva a Szarvas-kilátónál fogunk kilyukadni!
Bob vigyorgott egyet és gyengéden rácsapott barátnője fenekére, szegényke rákvörös lett hirtelen. Gondolom a ,,kilyukadni valahol" alatt nem kilátó jutott eszébe.
Lisa: - Szerintem induljunk!
Jeremi: - Na rajta, még sötétedés előtt vissza is kellene érni!
Lassan elkezdtünk a zöld jelzésen sétálni.
Tyler: - Bár, ha itt akartok éjszakázni… én nem vagyok semmi jó elrontója!
Vera: - Még mit nem? Pókok, meg bogarak, meg nagy állatok, meg még több pók! Blááá
Bob: - Csak nem félsz hugi? - Hangját szellemhuhogássá változtatta, barátnőm mögé settenkedett és jól ráijesztett. Szegény Vera majdnem elájult úgy megijedt.
Vera: - Te idióta barom!- rikácsolta miután sikerült összeszednie magát riadalmából. Felmarkolt az földről néhány makkot és azzal dobálta a már menekülő Bobot.
Lisa: - Már megint kezdik!- csóválta a fejét.
Emma: - Ez a lételemük szerintem!
Tyler: - Keressük meg őket, a végén még eltévednek!
Hamar megtaláltuk a keresett személyeket, hevesen gyűjtögették a muníciót, az újabb és újabb támadásokhoz.
Tyler: - Makkcsata!- kiáltott fel és elindított egy lavinát, ami mindenkit magával ragadott. Fél percen belül mindannyian beszálltunk a játékba. Makkzápor ért mindenkit.

Összeakadt Tylerral a tekintetünk, megdobtam egy makkal, ami célba is ért. Lövedék híján esélye sem volt védekezni, felém rohant és felkapott.
Tyler: - Fegyvertelent támadni? Szabad ilyet?- a lehető legártatlanabb arcot vágta.
Emma: - Bocsánat! Kiengesztelhetlek?
Tyler: - Meglátjuk sikerül-e?- kaján vigyor jelent meg az arcán, lehajoltam hozzá és megcsókoltam. Lassan letett a földre és ajkaink elváltak egymástól.
Tyler: - Majdnem sikerült! Esetleg, ha még egyszer megpróbálnád…
Nekem sem kellett több, újra szájára tapasztottam enyémet. Csókunk egyre szenvedélyesebb lett.
Bob: - khm… Izé, gyerekek csillapodjatok, mi is itt vagyunk!
Tyler: - Hogy te milyen kellemetlen alak vagy barátom!- zsörtölődött szerelmem.
Bob: - De ezért engem is szeretsz tesó! - cuppogot néhányat tréfásan Tylernak, és próbálkozott egy kis szempilla rebesgetéssel is, nem sok sikerrel.
Tyler: - Ha abbahagyod talán! - nevetett.

Az út további része kellemesen telt, azt leszámítva, hogy Vera és Bob még kétszer összevesztek.
A kilátó gyönyörű volt, Tyler mellkasához bújva csodáltam az elénk táruló képet.

20. Szavazás --> nyereményrész +18

Kedves Mindenki!


Kitettem egy szavazást, és elég nagy arányban (1 ember kivételével mindenki igennel voksolt) nyert.
A nyeremény nem más, mint egy kis hálószoba jelenet.
Remélem tetszeni fog :D

pusz
Léna



Emma szemszög:


Szombat délután dvd-zést terveztünk Tylerral, át is mentem hozzájuk.
Mikor leparkoltam az autófeljárón anyukája épp a bejárati ajtón lépett ki.
Kedvesen üdvözölt, majd mondta, hogy ha éhesek vagyunk együnk, meg hogy a barátnőjéhez készül, akivel megy majd az esti misére.
Gyorsan elhadarta mondandóját, aztán elsietett, mert már sürgetően dudáltak neki az utcáról barátnői.

Kedves nő, nagyon megszerettem az elmúlt időben. Erős nő!
Gondolataim félretéve elindultam a ház felé.
Beléptem az ajtón, Tyler illata fentről jött, így elindultam felfelé a lépcsőn Tyler szobájába.

Mikor beléptem a már megszokott szobába hallottam, hogy csobog a víz a fürdőszobában.
Biztos tusol, leültem az ágyára és nézelődtem. Tyler alapjáraton egy rendszerető srác, mindennek meg van a helye. Szerencsére azért nem viszi ezt túlzásba, a póló, mi valószínűleg délelőtt lehetett rajta a fürdőszoba ajtaja előtt van lehajítva, meg egy pár zokni is.

Tovább kalandozott tekintetem a szobán, kinn van néhány kép rólunk, egy két könyv kinyitva.
Szekrény ajtó tárva nyitva, de a ruhák katonás rendben sorakoztak benne.

Eszembe jutott az az éjjel, amikor ideosontam, és kukkoltam őt, félmeztelenül aludt, a takaró össze-vissza csavarodva rajta. Nagyot sóhajtottam az emlékre, ezt nem fogom elárulni neki.

Pár perc múlva Szerelmem elzárta a csapot és nem sokra rá már a szobájában állt.
Egy törölköző volt derekára csavarva, izmos testén még itt-ott csillogtak a vízcseppek. Elakadt a lélegzetem is egy pillanatra.
Egy másik törölközővel a nedves haját dörzsölgette. Nagyon izgató látvány volt, így félmeztelenül. Mikor meglátott elmosolyodott és odasétált hozzám.

Újabb emlék tört előre bennem, amikor véletlenül leöntöttem narancslével, és mikor levette a pólóját Veráék mosókonyhájában... huhh megint beszorult a levegő a tüdőmbe. Hihetetlen milyen hatással van rám.

- Csak nem akarsz elcsábítani így félmeztelenül?- kérdeztem tőle kacéran.
- Még az is lehet!- válaszolta kaján vigyorral.

- Csókolj meg!- követeltem tőle, nem kellett sokat várnom, lecsapott ajkaimra.
Testem izzott a vágytól, félmeztelen teste nekem feszült, éreztem merevedését a törölközőn keresztül. Ez csak olaj volt a tűzre, akartam őt.
Kezét becsúsztatta a pólóm alá, és végigcsúsztatta mellkasomon. Borzongtam érintésétől.
Végig húztam nyelvem a nyakán, mire sóhaj hagyta el ajkait. Nem bírom tovább, érezni akarom őt.

- Annyira kívánlak!- suttogta elakadó lélegzettel Tyler.
- Mi tart vissza?- kérdeztem tőle, mire egy hihetetlen mosollyal válaszolt. Újra ajkaimra tapasztotta ajkait, csókunk elmélyült. Karjaim körülölelték széles vállát, kezem végigfuttattam izmos hátán. Felsóhajtottam, ahogy az izmok megrándultak érintésemre.

Megszabadított ruháimtól.

- Olyan gyönyörű vagy!- lehelte nyakamba a szavakat. Végig csókolta testemet.
Hűvösség kúszott végig gerincemen, olyan pontokon kezdett el lüktetni, ahol eddig nem is sejtettem.
Tekintete visszakúszott az enyémre, kezét kínzó lassúsággal vezette végig testemen, melleimen, hasamon, le combomig, majd vissza.

Megrándultam a vágytól. Fölém kerekedett és amennyire csak lehetett hozzám simult már törölköző nélkül.
Teljesen meztelenül egymásba fonódtunk, vadul csókolóztunk. Kezem lecsúsztattam férfiasságára, mire halk nyögés hagyta el a száját.
Vigyáznom kell rá! Nem veszíthetem el a fejem!- győzködtem magam, természetesen csak magamban. Nem tehetek benne kárt! Csak gyengéden!
Olyan természetes volt minden mozdulat, mint egy tökéletesen megalkotott tánc.

Szép lassan és gyengéden belém hatolt. Behunytam a szemem, éreztem, hogy testében mindenhol megfeszülnek az izmok. Intenzíven éreztem őt, minden egyes csípőmnek feszülő lökés alkalmával.

Szenvedélyes volt és vad, hevesen csókolt, ölelt és simogatott.

Bizseregtem, egyre viharosabb ritmust diktált. Éreztem, hogy közeledik a beteljesülés, testem hátrafeszült, és ezernyi rándulással tört rám az élvezet. Sikolyom miatt még vadabbá vált, kifejezetten tetszett, hogy ezt váltom ki belőle. Néhány mozdulat után hatalmasat sóhajtott és ernyedten terült el mellettem az ágyon szerelmem.
Légzése szabálytalan volt, szíve csak úgy zakatolt, majd kiszakadt mellkasából. Kezével cirógatta felhevült testem.

- Úh, jól kifárasztottál!- mondta mosolyogva még mindig zaklatottan lélegezve szerelmem. Közelebb húzódott hozzám és belecsókolt a nyakamba.

A hátát simogattam, majd lassan elaludt. Néztem, ahogy a párnák közé süppedve álomba szenderül Tyler.

Oldalán véraláfutások és sötét csíkok jelentek meg, néhol jól kivehetően a tenyerem nyoma is.

-Ezt jól megcsináltam!- róttam meg magam. Mosolyogva simítottam végig a sérüléseken. Haragudni akartam magamra, de nem nagyon tudtam, még ez előbbi események hatása alatt vagyok.
-Na ezt hogy fogom kimagyarázni?

19. Együtt

Tyler kedvenc helyén töltöttük langyos tavaszi délutánt, egy pokrócon feküdtünk. Feje az ölemben van, simogatom a haját, és hallgatjuk az erdő és a tenger zajait.
Azóta az este óta, mióta ,,megfenyegettem“, hogy vele maradok ha tetszik neki, ha nem, és nem hagyom egyedül, újra egy párt alkotunk.

Boldog vagyok vele, de belül remegtem, a tudat, hogy bármikor elveszíthetem nagyon fáj, szinte felőrli lelkem. Tyler kedvéért erős akartam lenni, rosszul esne neki, ha szenvedni látna, hisz azért akart elhagyni, hogy megkönnyítse a dolgom.
Sokat morfondírozom az átváltoztatásán, de nem tudok megállapodni, nem tudom, hogy kéne beavatni a titokba. Vagy, hogy mikor? Az a legnagyobb kérdés, hogy mit szólna hozzá, ha megtudná rólam, hogy vámpír vagyok? Akkor is szeretne? Akarna velem az örökkévalóságig élni?
Milyen lehet úgy élni, hogy tudod bármikor meghallhatsz?

Odafordultam hozzá, hogy szemébe nézhessek, vonásai nyugodtak voltak.
- Mióta tudod?- kérdeztem tőle, tudom, hogy tudja mire értem, nem akartam hangosan is kimondani.
- Több, mint 2 éve diagnosztizálták! Sajnos ez családi génetika állományban is benne van, többen haltak meg rákban!- hangja halk és szomorú volt. Tekintete a messzeségbe merengett tovább.
- Carlisle is megvizsgálhatna téged!
- A legjobb orvosokat fizetik a szüleim. Itt már csak azon múlik, hogy mennyivel tudják meghosszabbítani az életem!
- Ki tudja még ezt rajtam kívül?- kérdeztem tőle. Karját simogattam, ő átölelte a derekam magához húzott és nagyot sóhajtott.
- Bob-nak mondtam csak el! Nem akarom, hogy sajnáljanak, vagy másképp kezeljenek, mert beteg vagyok!
Az, hogy ez a helyzet velem, még teljes életet akarok élni! Küzdeni akarok, amíg lehet!
- Nagyon bátor vagy! … Ugye tudod, hogy én nem sajnálatból vagyok veled!- mondtam őszintén.
- Reméltem is!- vigyorodott el ,majd közelebb húzott magához, fejét a mellkasomra tette és kezeinket összekulcsolta.
- Félsz?- kérdeztem tőle.
- A haláltól?- bólintottam kérdésére, majd folytatta. - Attól nem, már felkészültem rá, egy nap elfújják a gyertyám! Csak attól félek, hogy mi lesz veled? Biztos ezt akarod? Most még jól vagyok, de mi lesz ha már nem tudok kikelni az ágyból, csókot sem tudok adni, és a kanalam sem fogom tudni megfogni? Végig gondoltad egyeltalán mire vállalkozol?… Még visszaléphetsz!- mélyen a szemembe nézett.
Fejére koppintottam.
- Eszedbe ne jusson még egyszer ilyen hülyeséget kérdezni, mert addig fogom verni a hülye fejedet, míg el nem felejted! Világos?- erre elmosolyodott. - Veled akarok lenni Tyler, ha nem tudsz kikelni az ágyból majd melléd fekszem, ha nem tudsz megcsókolni majd megcsókollak én. És ha kell meg is etetlek téged! Mindegy mi lesz, én csak téged akarlak!
- Szerelmem! Nem tudom mivel érdemeltelek ki, de hálás vagyok érted!- mormolta a hajamba.

- Ha örök életet választhatnál magadnak, választanád?- kérdeztem tőle sejtelmesen.
- Csak, ha te is velem tartanál! Minek élnék örökké, ha nem lennél velem!- mintha saját gondolataimat hallottam volna a szájából. Nem, még nem mondhatom el neki.

Felkönyökölt az egyik kezére és körbesimogatta az arcom, a hajam, és a nyakam vonalát is.
Közel hajolt hozzám és megcsókolt. Apró kis ízlelgető csókok voltak, minden kis érintést elraktároztam emlékeimbe. A gyomromban ilyenkor ,,pillangók repkedtek”, borzongás futkosott végig a testemen.
Gyengéd csókja szenvedélyessé vált, vad ölelések és sóhajok édesítették meg azt. Vágytam rá, minden érintéséért sóvárogtam.