27.

Sziasztok

Itt a friss! most megtudhatjuk, hogy szegény Tyler hogy reagál a cseppet sem szokványos hírre.
Lassan vége a vizsgaszezonomnak, és lesz időm rendesen hozni a fejezeteket.
pusz
Léna



Tyler szemszög:


Megérkezett a vizit, hogy leellenőrizzék az állapotom. Nem nagyon tudok most figyelni a körülöttem serénykedő orvosokra és nővérekre. Teljesen elmerültem a gondolataimban.

Hát ez volna a nagy titok?
Vámpír lenne? Nem, ez képtelenség, nem léteznek vámpírok! Ez képtelenség! Tiszta őrület, ez …..ez nem lehet!
De akkor, hogy tudta összemorzsolni azt a poharat, és egy karcolás sem volt a tenyerén.

-Áú!- kiáltottam, infúziót cserélt a nővér, kedvesen mosolygott bocsánatkérés gyanánt.

Újra elmerültem gondolataimban.

,,Ne firtassuk kérlek! Ez bonyolult! “ hát ez az, tényleg nem egyszerű. Vámpír, csak állatok vérén él …. Úh ez elég durva, de jobb, mintha emberek vérét szívná, nem? Te jó ég! Miket gondolok, vámpír és vérrel táplálkozik.
Vajon igaz a fokhagymás, szentelt vizes feltevés is?
Megőrültem és biztos csak képzeltem ezt az egész furcsa beszélgetést! Nem lehet ez igaz?

Vívódóm lelkileg, nem tudom hova tenni a dolgokat. Sok ez az információ, annyira hihetetlen ez az egész, és mégis igaz.

Miért nem mondta el nekem, hisz megbízhat bennem! Miért csak most mondta el? Miért mondta el egyeltalán? Azt szeretné, ha én is olyan lennék, mint ő? Vámpír? Egy vámpírt nőt szerettem, csókoltam és ….- az együtt töltött éjszakák jutottak eszemben, a kellemes emlékek miatt kicsit megnyugodtam.
Furcsa mód nem éreztem semmilyen elborzadó érzést, hogy mikor arra gondoltam, hogy Emmával szeretkeztem, így tudván, hogy ő egy vámpír. Nem változtat a tényen ez a dolog.
Szeretem őt, még ha éjjelente állatok vérét csapolja is meg. Soha nem voltam boldogabb, mint ez elmúlt hónapokban, amit vele töltöttem.

- Minden rendben fiam?- kérdezte az egyik orvos, kizökkentve elmélkedésemből.
- Persze, csak kicsit elmerengtem!- feleltem.
- Rendben, ha bármire szükséged van hívd a nővéreket!- mondta majd elkezdett kivonulni az orvos-nővér brigád a szobából. Felkaptam a telefonom az ágy melletti asztalkáról.



Emma szemszög:

Az orvosok most sétálnak ki Tyler szobájából, a kórlapját böngészik, és beszélgetnek. Összeszorult a gyomrom.
Megcsörrent a telefonom a zsebemben, sms érkezett. Tudtam ,hogy kitől, éreztem.

,, Ha még itt vagy, beszélnünk kell!” ennyi volt a szöveg, Tyler a feladója. Nagyon sóhajtottam megöleltem még egyszer Emmettet és elindultam a szobája felé.
Sokat segített, hogy itt volt, kicsit megnyugodtam, de most , hogy a kórterem felé sétálok, minden megszerzett nyugalmam elpárolgott. A feszültség kezdett újra úrrá lenni rajtam.

Bekopogtam és beléptem. Az ablakon nézett ki, szándékosan nem nézett rám, pedig hallotta, hogy bejöttem. Nagyot nyeltem, odasétáltam az ágyához és leültem a székre.
Mikor hallotta, hogy leültem belekezdett.

- Nem tudom miért nem mondtad el nekem az igazat, de biztos megvolt rá az okod. - mondta még mindig kifelé bámulva. - Sejtettem, hogy valami fontos dolgot titkolsz előlem, de erre abszolút nem gondoltam!- rám nézve folytatta. - Emma nem érdekel, hogy mi vagy, az érzéseid viszont annál inkább. És azt az elmúlt hónapokban bebizonyítottad! Elég hihetetlen számomra ez az egész, de hozzászokom, és eddig sem volt semmi baj!- arcom felderült szavai hallatán, lelkem ujjongott, hát nem utál, nem gyűlöl, nem undorodik tőlem.

- Emma én szeretlek téged, és ha vámpírrá kell válnom, hogy veled lehessek, akkor az leszek!
- Tyler!- annyira megkönnyebbültem, kinyújtotta a kezét, megfogtam és éreztem, hogy húz magához, odahajoltam hozzá, és megcsókolt.
- Örökre együtt?- kérdezte tőlem.
- Ha szeretnéd!- válaszoltam neki mosolyogva.
- Ez minden vágyam!- mondta szerelmem. Boldogság áradt szét belsőmben. Megcsókoltam.

Elvette kulcscsomóját az ágy melletti asztalkáról, és letekert róla egy kisebb karikát. Mélyen a szemembe nézett és úgy kezdett bele mondandójába.
- Emma Cullen! Letérdelnék, ha tudnék, és rendes gyűrűvel kérnélek meg, ha lenne, nálam? - elbűvölő mosolya teljesen megbabonázott.
- Megtisztelnél azzal, hogy elfogadod tőlem ezt a karikát , míg egy rendes gyűrűvel kérlek meg, hogy légy a feleségem?- ledöbbentem, erre végképp nem számítottam.
- Ezek szerint velem szándékozod tölteni az elkövetkezendő évtizedeket?- kérdeztem mosolyogva.
- Hát nagyon úgy tűnik!- Válaszolta nagy vigyorral az arcán.
- Igen! - nyújtottam ki a kezem és ő felhúzta a kis kulcskarikát az ujjamra.
Magához húzott és szenvedélyesen megcsókolt. Szétfeszítette bensőm a boldogság, velem akar lenni! Szeret engem!


Emmett szemszöge:
Emma épp most hagyott itt, bement Tyler szobájába, nagyon aggódom, hogy fog a srác reagálni a dologra.
Nem lehet egyszerű megemészteni, hogy a szeretett lány és családja vámpír. Bárcsak itt lenne Edward, hogy megtudjam mi jár Tyler fejében.

Vámpír hallásomnak köszönhetően mindent tisztán hallok.

- Megkérte a kezét?- fakad ki belőlem hangosan, mire az arra járó betegek furán néznek rám az előbbi kitörésem miatt. Zavartan nézek rájuk, egy gyenge vigyor kíséretében.

Hirtelen rengeteg érzés futott végig rajtam, bemegyek és én nyírom ki, hisz ő az én kicsi húgom ,aki már elég idős vámpír... Nagyot sóhajtottam, hogy megnyugodjak. Attól félek igazán, hogy újra elveszítem a húgom, és ezt nem akarom, csak azt szeretném, hogy boldog legyen, és ez a srác tényleg rendes vele.

Tyler gyerek, na jó beloptad magad a szívembe.
Bemegyek és gratulálok nekik az esemény miatt. - döntöm el és elindulok az ajtó felé, mikor hirtelen egy apró akadályba ütközöm.
-Alice?- nézek rá kérdőn.
- Nem engedem, hogy bemenj és elrontsd a pillanatot. Tűnés innen!