2010. december 31., péntek

17. Lebegés

Sziasztok!

Itt a friss!
Jó bulizást estére, és lehetőleg detoxmentes évkezdést kívánok mindenkinek.
puszi
Léna

Emma szemszögéből, hát ez is elég depis. bocsi :D


Emma szemszöge:
- Emma beteg vagyok! Gyógyíthatatlan! Szép lassan leépülök és meghalok, nem akarom hogy végig kelljen nézned!- mondta elhaló hangon Tyler.

Hirtelen nem is fogtam fel mit mondott, majd eljutottak agyamba a kimondott szavak.
Nem az nem lehet! Elszállt karomból minden erő, ernyedtem hullott testem mellé.

- Meg akartalak ettől kímélni, de nem hagytad! Sajnálom!- mondta, majd elment.

Nem tudom felfogni. Ez nem valóság, ez csak egy rossz tréfa. Nem, Tyler nem lehet beteg, nem halhat meg.
Kétségbeesés úrrá lett rajtam, remegni kezdtem, sírni akartam.
Szavai visszhangoztak fülemben,... beteg vagyok,... gyógyíthatatlan, ...leépülök, ...meghalok …. Újra és újra hallottam.

Nem! Ez nem lehet! Nem! Kezeimet tördeltem megoldás után kutatva. Carlisle biztos tudna segíteni rajta, nagyon jó orvos. A francba biztos látta már több orvos is. Mit csináljak? Mit tegyek? Nem veszíthetem el!

Elindultam az erdő felé, céltalanul mentem előre. Néhány utamba kerülő fa látta kárát. Idegességemben, hatalmasat sújtottam le rájuk, de még mindig nem éreztem az enyhülést.
A gyomrom görcsbe rándult, liftezett.
Az agyam megállás nélkül kattogott. Nem lehet!
Kell lennie megoldásnak!
Az őrület határán vagyok, kétségbe vagyok esve. Mit csináljak?

Tehetetlennek érezem magam, mit ér az erőm, ha nem tudom megmenteni, akit szeretek? Mit ér az életem, ha meg fog halni az, akiért érdemes élnem.

Bánatomban hatalmasat kiáltottam, olyat, hogy beleremegtek a fák. Az erdő visszhangozta keserű üvöltésem, a környező fákról felreppentek a madarak és menekültek.
Lerogytam a földre, könnyek nélkül zokogtam fel, testem rázkódott az fájdalomtól.


Felpattantam és futásnak eredtem, ez mindig jobb kedvre derített, kiértem a tenger partjához vezető szakadékhoz.
Nem segített a futás, fájdalmam égetett, széttépte a lelkem.
Bárcsak tudnék sírni, bárcsak ki tudnám adni magamból ezt a mérhetetlen kínt.
Nincs remény!
El fogom veszíteni őt!
Belevetettem magam a tengerbe és kifulladásig úsztam.



Nem tudom hol vagyok, valahol a sós vízben. Izmaim teljesen el vannak ernyedve, nem tudom megmozdítani magam.
Kimerültem, a testem is és ami rosszabb a lelkem is.
Mintha egy tank ment volna keresztül rajtam, ripityára törve szívem. Hatalmas ürességet és fájdalmat éreztem. Nincs értelme semminek! Az egész élet egy nagy szívás!
Hagytam, hogy sodorjon az ár, nem ellenkeztem. Minek? Nem sietek sehová. Ha szép lassan elsüllyedek és beépülök az iszapos tengerfenékbe sem érdekel.

Felidéztem az első találkozást, amikor megpillantottam a kocsija mellett az iskolánál, Bob buliján a hintaágyas esetet, az őszi bált, az első csókot, a sokadik csókot, az ölelést, a figyelmet és kedvességet.
Megint belém mart a keserűség.

Nem tudom mióta lehetek itt, az idő olyan lényegtelen tényező, semmi sem számít már, Tylert elveszítem, és nem marad semmi ami igazán fontos lenne számomra.

2010. december 27., hétfő

16. Sokk







Kedves Mindenki!

Remélem jól teltek az ünnepek és kipihentétek magatokat!
Itt a megígért friss is. Bétám kicsit el van havazva így elnézést kérek a hibákért.
Az utóbbi részek elég szomorkás hangulatúak voltak, és ... hát ez is az lesz.
De nem amiatt, amire gondoltok.
Ebben a részben kiderül valami fontos dolog, de nem Emma titka. Tudjátok a Volturri miatt nem lehet csak úgy elmondani a vámpírságot.
Ezt a részt Tyler szemszögéből írtam.
Remélem tetszeni fog nektek.

puszi

Léna




Tyler szemszögéből:

Emma elutazott a családjával. Franc egye meg, miért épp most kellett nekik elutazni, pedig milyen jó lett volna ebben a jó időben kimozdulni egy kicsit.
Na mindegy, ez van.
De megint miért pont most kellett elutazniuk?

Alig ment el, már hiányzik, méghozzá nagyon.
Szerettem már lányokat, de vele máshogy vagyok, őt tényleg szeretem.
Ez nem a testi vonzalomról szól, hanem a tiszta érzésekről. Pedig nagyon vágyom rá, de türtőztetem magam.
Nem hittem, hogy érezhetek majd így valaki iránt, ő olyan kedves, elbűvölő, és hihetetlenül vonzó.
Csókja szenvedélyes, minden porcikám érte sóvárog.


Telnek a napok, beszéltünk telefonon, de hiánya ettől nem szűnt meg. Az hiszem jót tett ez a pár nap, hogy nem láttam, mert 2 dologra rájöttem.
Nagyon nagyon szeretem őt, és nem akarom megbántani. … Jobban, mint így fogom. Nem voltam elég erős az elején! Nem szabadott volna belé szeretnem!
Nem kellett volna ennek így lennie, akkor most minden sokkal könnyebb lenne! - átkoztam magam gyengeségem miatt.

Hatalmas titkot cipeltem, amit nem árultam el neki. Most kell elmondanom neki, muszáj, mert így nem mehet tovább!



Ma érkeznek haza, az elmúlt napokban egyre csak kényszerítettem magam, hogy nemhogy megváltoztassam a tervem. Szakítanom kell vele, még ha ebbe bele is szakad a szívem.
Küldtem neki egy sms-t:

,,Beszélnünk kell!” - írtam.

,,Gyere át 4 körül” -jött a válasz. 4 órakor porrá hullik eddigi boldogságom és elveszítem Emmát.
Szar az élet, de meg kell tennem.



4re odamentem hozzájuk, megvártam míg kijön. Láttam rajta, hogy feszült, nem tudja mit akarod, de sejti, hogy nem jó hírem van. Hozzám sétált megölelt és megcsókolt, de én nem csókoltam vissza, pedig nagyon akartam.

- Mi a baj Tyler?- kérdezte tőlem ártatlanul. Francba! Ne nézz így rám, így is olyan nehéz a dolgom.- kérleltem, de csak magamban.
- Emma azért jöttem ide, hogy szakítsak veled! Meg kell értened ez nem mehet így tovább!
- De?- ledöbbent, arca a szokottabbnál is sápadtabbá vált.
- Kérlek Emma, ezt nem értheted. Muszáj ezt tennem!- mondtam lehajtott fejjel.
Meg akartam fordulni és elmenni, de elkapta karom, visszahúzott és kényszerített, hogy nézzek a szemébe.
- Tyler, miért?- kérdezte tőlem. - Őszintén, nem érdekelnek a kamu dumák! Miért? - higgadt volt és halkan beszélt. Kiabálj velem, ordíts, vagy vágj pofon, ez így jobban fáj.
- Legyen elég ennyi kérlek! Jobb így neked!- próbáltam rávenni, hogy ne legyen annyira kíváncsi. Nem akarom, hogy megijedjen.
- Tyler! Ha szerettél engem valaha, akkor megtisztelsz azzal, hogy őszinte leszel velem!- ez a mondata szíven ütött. Szerettem valaha? A világon őt szeretem a legjobban. Dühített, hogy nem hagyja annyiban. Miért nem érti meg?!
- Hát semmit nem értem neked! Rendben van!- mondta alig hallhatóan. Tiszta hülye ez a lány, hogy hiheti, hogy hiheti ezt. Majd felrobbantam! Hirtelen elmondtam, amit nem akartam, kitört belőlem, de meg is bántam.
- Emma beteg vagyok! Gyógyíthatatlan!- basszus,, miért nem tudtam befogni a szám. - szidtam magam. Már halkabban és nyugodtabban folytattam.
-Szép lassan leépülök és meghalok, nem akarom hogy végig kelljen nézned!

Arcára kiült a döbbenet, eddig karom szorította, de most lehullott a keze.
- Meg akartalak ettől kímélni, de nem hagytad! … Sajnálom!- el kell mennem, nem tudom tovább nézni szenvedését. Homlokára adtam egy kis csókot, beszálltam a kocsimba és elhajtottam.

Kifacsarodott a lelkem, boldogságom épp most hagyom itt. Ez volt a helyes, nem akarom, hogy végig kelljen élnie velem a borzalmakat. Majd elfelejt. Ezekre a gondolatokra csak még rosszabb lett a kedvem.

Hazaérve a felhajtóra parkoltam a kocsit, kiszálltam, hatalmas lendülettel csaptam be az ajtaját.
Hármasával vettem a lépcsőfokokat felfelé a szombámba. Az szoba ajtót is bevágtam magam mögött. Levetettem magam az ágyra, és megpróbáltam nem Emmára gondolni, sikertelenül.

2010. december 24., péntek

KARÁCSONY!




Kedves Olvasóim!


Nagyon Boldog Ünnepeket kívánok mindenkinek!
Remélem kellemesen fog telni a Karácsonyotok!
Ne feledjétek, ha haragban vagytok valakivel, ez pont megfelelő alkalom a békülésre :D

27. - hétfőn találkozunk legközelebb a frissel!

Néhány dolog, amit el ne felejtsetek:
- a fáról megevett szaloncukrot kitömni papírzsepivel
- 3 napig beiglit enni
- fényképeket csinálni
- 1 jó cselekedetet véghezvinni

Ne a gép előtt üljetek! Irány ünnepelni!


puszi
Léna

2010. december 20., hétfő

15. ,,Jó" idő

Sziasztok

Itt a beígért 2.átvezető rész. Ez elég szomorú hangulatú lett.
Ennek a résznek a végén gratisba kaptok néhány sort a 16-os részből.
Az egy kulcsfontosságú rész lesz.
Jó olvasást.
Léna



Alice előrejelzése szerint több, mint egy hétig jó idő lesz.
Basszus ez nem lehet igaz, az rengeteg idő. Keresni kell valakit, aki tudja befolyásolni az időjárást. Ennyi időt nem bírok ki Tyler nélkül. Még sosem voltunk ennyit távol egymástól. Belesajdult volna a szívem ,ha tudott volna.
Megbeszéltük Emmett-ékkel , hogy ez idő alatt ellátogatunk a jó öreg Tennessee-be, és megkeressük édesanyánk sírhelyét is.

Több mint egy hét, felér egy örökkévalósággal. Tyler nagyon nem örült a hírnek, de nem volt más választása, elfogadta. Nehéz volt a búcsú, nem akartam ... de muszáj volt.


Még az éjjel elindultunk, napközben nem közlekedhetünk zavartalanul, megtervezett útvonalon haladva 3 nap alatt már Tenessee határát át is léptük.

Tennessee-i tartózkodásunk alatt végigjártuk gyermekkorunk színtereit, megkerestük a régi házunk, ami még mindig állt, romos volt, és lelakott, de még állt. Néhány emlékfoszlány felsejlett emlékezetemben, amint kislányként és kisfiúként kergetőzünk Emmettel.

Megkerestük anyánk sírját is, sosem láttam ilyen komolynak bátyám, mint akkor.
Csendben álltunk a néztük a sírt. Nem lehetett egyszerű neki. Elvesztette Emmettet és néhány évre rá engem is. Nincs az rendjén, hogy szülő temesse gyermekét, az nem természetszerű.

De hát mi nem is haltunk meg, illetve nem úgy. Erős nő képe él bennem anyánkról, elég homályos, de az biztos, hogy erős nő volt. Remélem büszke lenne ránk, ha látna minket.
Hiába lettünk azok, amik, nem lett belőlünk vérengző vadállat. Próbálunk szép, csendben beilleszkedni a társadalomba.

Egész úton Tyler járt a fejemben. Vajon gondol rám? Hiányzom neki? Biztos, hogy igen.

Olyan jó lenne, ha itt lenne velem és átölelne. Mikor látom a többieket a párjaikkal eluralkodik rajtam a szomorúság, hogy én itt gubbasztok egyedül.
A szívem otthagytam Tylernál.
Teltek a napok és egyre jobban hiányzott, a telefonbeszélgetések miatt csak még inkább felerősödött honvágyam. Látni akarom már! Egyfolytában Alice-t faggattam, hogy mikor mehetünk már haza.

Még sosem voltunk ennyit távol. Ez még inkább ráébresztett, hogy mennyire szeretem őt.
Része lett az életemnek, ő lett az életem értelme.
Azt hittem, mikor megtaláltam Emmet-et, hogy teljesen boldog vagyok.
Később rádöbbentem, hogy hiányzik valaki mellőlem, valaki aki törődik velem, aki szeret és viszonozza az érzéseim.
Szeret engem, … szeret, mert nem ismer igazán. Nem ismer, hisz én nem is vagyok ember. Meddig mehet ez így tovább? - lelki vívódásom egyre jobban gyötör.
Szomorú vagyok, mert hiányzik , és mert érzem, hogy titkom egyre súlyosabb.

Minden rossz dolog után jó történik, akkor ezek szerint ez fordítva is igaz. Minden jó dolog után valami rossz történik.




Plussz pár mondat a 16. részből


Telnek a napok, beszéltünk telefonon, de hiánya ettől nem szűnt meg. Az hiszem jót tett ez a pár nap, hogy nem láttam, mert 2 dologra rájöttem, nagyon nagyon szeretem őt, és nem akarom megbántani. … Jobban, mint így fogom. Nem voltam elég erős az elején! Nem szabadott volna belé szeretnem! Nem kellett volna ennek így lennie, akkor most minden sokkal könnyebb lenne! - átkoztam magam gyengeségem miatt.
Hatalmas titkot cipeltem, amit nem árultam el neki. Most kell elmondanom neki, muszáj, mert így nem mehet tovább!





14. Múlik az idő


Sziasztok Itt a friss, előre szólok, hogy mivel pénteken nem hozok frisset , így most 2-őt kaptok. A 14 és 15 rész, másmilyen lesz a megszokottól. Ez még gyorsabb tempóban fog lezajlani, és még kevesebb konkrét dologgal. ( bocs Hullócsillag, tudom, te annyira nem szereted ezt a fajta tempót, meg lyukacsosságot) Remélem azért tudjátok majd élvezni így is. pusz Léna


Az őszi levelek lehulltak és beköszöntött a fagyos tél. A külső zord időjárás teljesen ellentéte volt lelki világomban. Boldog voltam, kiegyensúlyozott és szerelmes.
Őszintén és tisztán szeretem Tylert, napról napra jobban. Mosolyától ellágyulok, csókjától és érintésétől jóleső borzongás fut végig a testemen.
Mindig meg tud nevettetni, humora üdítő, nevetése pedig a legfagyosabb szíveket is fel tudná olvasztani.

Tyler igazi úriember, sosem követelőző vagy erőszakos. Sosem lép túl egyetlen határt sem.
Nem fojtjuk el egy egymást, van időnk a barátainkra is. Néha Vera szervez egy dupla randit Jeremivel és velünk.
Bob sem utált meg, hogy cimborája kicsit kevesebb időt tölt vele.
Időközben őt is megtalálta a szerelem, és a szokásos néhány hét helyett már elég huzamos ideje együtt van a lányzóval.

A téli hónapokban kirándultunk, szánkóztunk vagy csak a meleg lakásban filmeztünk.
Mindegy volt mit csináltunk, lényeg, hogy vele lehettem.
Nem hiányzott már semmi, a világ legszebb dolga, hogy ,, szeretsz, és tudod, hogy viszont szeretnek”. Kellhet ennél több? Nem vágyom semmi másra!

Sokszor jártunk vissza Tyler kedvenc helyére, akárhányszor ott voltam újra- és újra elbűvölt a hely. Legutóbb egy fába vésett egy kis szívet.

Gondolkodtam azon, hogy visszamegyek és tövestől tépem ki a fát és kiállítom a szobámba, hogy mindig láthassam. Nem tettem meg, azt akarom, hogy éljen a fa és viselje magán szerelmünk jelét.


Titkon viszont féltem. Tudtam, hogy ez nem maradhat így sokáig. Én vámpír vagyok, ő pedig ember. Emésztett a tudat, hogy egyszer el kell ezt neki mondanom, és lehet, hogy emiatt mindennek vége szakad. Nem akarok erre gondolni egyenlőre, a szőnyeg alá söpröm a gondot. Túlságosan boldog vagyok ahhoz, hogy emiatt törjem magam.

Egy önző dög vagyok, nem lenne szabad ezt tennem, de nem tehetek róla, annyira szeretem, hogy képtelen vagyok ez ellen tenni.
De tudom, hogy egyszer eljön ez a nap, és az a nap, nagyon nem lesz szép nap.



A tavasz közeledtét jelzi, hogy olvad a hó, és a fagyos időjárás helyét kellemesebb idő vette át. A hófehér táj kezd szép lassan zöldbe borulni. Az elkövetkező másfél hétbe sütni fog a nap. Ez rossz hír számunkra, ilyenkor nem mutatkozhattunk az emberek előtt.

Forks-ot szinte mindig felhőtakaró lepi be, nagyon nem szerettem a jó időt, az azt jelentette, hogy nem láthatom Tylert. Újra és újra rávilágított, hogy nem vagyok teljesen őszinte vele.

Ha rákérdezett olyan dolgokra, ami egyértelmű jele mivoltomnak, hogy miért vagyok ilyen hideg, vagy hogy a szemem miért változik, esetleg, hogy miért tűnünk el mikor végre jó idő van.
Hárítottam egy egyszerű mondattal: Bonyolult, ne firtassuk kérlek”, ha valami újdonságot fedezett fel milétemmek kapcsolatosan már megválaszolta a kérdést. ,,Bonyolult, ne firtassuk kérlek” El kellett fogadnia, hogy nem mondok el neki mindent.

- De egyszer ugye elmondod?- kérdezte az egyik ilyen eset után.
- Meg fogom próbálni, majd egyszer! - feleltem keserűen.

2010. december 17., péntek

13. Első randi





Sziasztok!

Az első csók után következik az első randi! Örülök, hogy tetszett nektek az előző rész. Sokaknak feltűnt, hogy Tyler kicsit fura, igen, hamarosan kiderül, hogy miért, nem természetfeletti vagy hasonló lény, ő ,,csak" egy ember. Előre vetítem nektek, hogy ezután a rész után 2 átvezető rész következik, aztán jön egy nagyon izgi rész, amiben fény derül egy-két fontos dologra. Na nem is húzom tovább az időt. Jó olvasást pusz Léna





Egész éjjel csak álmodoztam, és emlékeztem, vagy százszor levetítettem magamnak csókjainkat.
Repülök, lebegek, szállok , minden gondolatom ő tölti ki. Csak nézek magam elé és nagyokat sóhajtok. Imádom vámpír memóriám, így sosem felejthetem el az első csókunk.

Sokszor olvastam könyvben, vagy láttam filmekben milyen, ha az valaki szerelmes, de átélni egészen más. Bizsergés, vágyakozás, rózsaszín köd.

Megcsörrent a telefonom,
-Sms, sms, sms! Kérled add, hogy Tylertől legyen!- előkotortam a telefonom- Igen!- örömmel nyugtáztam, hogy tőle jött az üzenet.

,, Van kedved találkozni? Ty" - mindössze ennyi volt Tyler szűkszavú üzenete. Válaszoltam neki.
,, Van"
,, Mikorra menjek?"- újabb sms. Tőle.
,, 6-ra."- hűha, vigyázni kell, mert még nem fog beleférni egy üzenetbe ez a sok karakter.
,, Már alig várom! Ty" - ez volt az utolsó üzenet. Ó, de édes!- mosolyogva öleltem magamhoz telefonomat. Én is várom a találkozót. Óh, 6 óra- sóhajtottam. 6óra?- kiáltottam. Francba! Mondhattam volna korábbi időpontot is, mit kezdek magammal 6ig? Most már mindegy.
6 óra, 6 óra!- dalolásztam magamban.

Mit vegyek fel? Te jó ég, sosem érdekelt igazán, hogy-hogy nézek ki, de most, most más a helyzet. Tetszeni szeretnék Tylernak. Ekkora gardróbban képtelenség eligazodni.
- Alice, kérlek segíts! - kiáltottam el magam, majd az említett személy fél másodperc múlva az ajtómon lépett be.
- Tudtam, hogy hívni fogsz! Már vagy 5 perce ácsorgok az ajtó előtt!- mosolygott édesen, majd beszökdelt a ruhák közé.
A sok ruha próba és válogatás után már kicsit megbántam, hogy megkértem Alice-t, ez fárasztóbb volt, mint egy napig futni megállás nélkül.

...

6 óra előtt fel-alá járkáltam idegesen, számoltam vissza a másodperceket, időnként az ablakhoz is odamentem, nem jött-e meg véletlenül. A többiek csak nevettek rajtam.
- Ezzel nem segítetek!- förmedtem rájuk, a hasam liftezett, 6 előtt 2 perccel hallottam, majd láttam meg Tyler kocsiját.
- Itt van!- kiáltottam lelkesen, majd úgy tettem, mint aki nem is olyan izgatott, nem akartam, hogy még jobban kinevessenek.

Felöltöztem és kimentem elé. Megint nagyon jól nézett ki, sötét kabátja nagyon kiemelte szeme világosságát. Kocsijának dőlve várt engem, mikor odaértem megölelt és rövid csókot adott. Gondolom ő is érezhette, hogy mindenki minket figyel. Beültünk a kocsiba és elindultunk.
- Mit szeretnél csinálni? Vacsi? Mozi? Séta? Vagy mindegyiket ebben a sorrendben? - kérdezte Tyler elbűvölő mosoly kíséretében.
Vacsi? Azt biztos nem, nincs kedvem látványosan szenvedni a ragacsos, nyúlós borzalmas ízű emberi étellel.
- Inkább sétáljunk!- válaszoltam.
- Van konkrét hely, ahová mennél, vagy rám bízod?
- Rád bízom!- mondtam.
Nagyjából háromnegyed óra alatt oda is értünk, az erdőn keresztül mentünk, míg kiértünk egy sziklás részhez, ahonnan nem tudtunk tovább menni autóval.
- Pár perc innen gyalog! Gyere, menjünk!- megfogta Ty a kezem és elindultunk.
Tényleg oda is értünk pár perc múlva az általa kiválasztott helyre.
Távolabb az erdő terült el ritkuló, de nagyon tarka lombozattal, körülöttünk hatalmas sziklák hevertek némi mohával betakarva. Felmásztunk egy nagy lapos sziklára és leültünk rá. Előttünk a hatalmas tenger terült el, mélán hullámzott a gyenge széltől. A nap lassan lemenőben volt, az éget narancs sárgára festette. Tyler becsukta a szemét.

- Te is csukd be a szemed! Hallgasd!- mondta halkan.
Úgy tettem, ahogy mondta. Hallottam szél hangját, ahogy süvített a fák között és zörgette a leveleket. Az avarban ciripelő kis tücsköket, apró kis zörejeket az erdőből. A tenger hullámzását, ahogy nekicsapódik a sziklarengetegnek. Olyan békés volt, annyira tiszta és nyugodt.
- Sokszor járok ide!- törte meg a csendet Tyler. - Szeretem ezt a helyet!- mélyen a szemembe nézett.
- Tényleg lenyűgöző!- megbabonázott ez a hely.
Tyler kisimított egy tincset az arcomból, közelebb hajol és gyöngéden megcsókolt. Egyik kezét tarkómra simította, másikkal meg közelebb húzott magához. Lassú csókunk hevesebbé vált. Beletúrtam hajába, amitől csak még inkább lázba jött. Lángolt a testem. Szenvedélyes volt és gyengéd.
Ez a hely, ez a csók, ez az emlék életem egyik legtökéletesebb pillanata volt.

2010. december 13., hétfő

12/2. Őszi bál


gondoltam ezt még hozzáteszem


Sziasztok!


Itt a friss! Az őszi bál folytatása következik, remélem ez a rész feledteti veletek az előző rész függő vége miatt keletkezett haragot. :D
puszi nektek!
Léna




Na most megkapod te disznó!- gondoltam magamban, és már készültem is egy hatalmas pofon lekeverésére.
Mikor hirtelen észrevettem, hogy megszabadultam, nem érzetem Ron szorítását magamon.
- Hagyd békén őt!- hallottam meg Tyler mennydörgésként zengő hangját. Szeme szikrázott dühtől. Hirtelen olyan megkönnyebbülés áradt szét bennem, biztonságban éreztem magam. Megfogta a kezem és a háta mögé vont, pajzsként állt előttem. Még sosem kellett engem megvédeni, erős vagyok bármelyik fiút le tudnám győzni. De mégis jól esik, hogy Tyler itt van, és megvéd engem.

- Különben mi lesz?- kérdezte fenyegető hangnemben Ron, úgy tett, mint aki elfordul, majd visszafordulva behúzott egyet Tylernak.
- Tyler! - kiáltottam, összeszorult a gyomrom, te jó ég, megütötte őt az a szemét.
Tyler megtántorodott az ütéstől, de nagy lendületet véve visszaütött támadójának, aki emiatt elterült a földön.
Egyre nagyon tömeg sereglett körénk, megmentőm karon ragadott és kihúzott a teremből az udvarra. Vettem pár mély levegőt.
- Jól vagy?- kérdezte aggodalmas arccal.
- Azt hiszem igen. Hazavinnél kérlek? - kértem tőle halkan.
- Persze! Gyere, menjünk!- belém karolt és kocsijához vezetett. Ajtót nyitott nekem, majd beült a vezető ülésre és indultunk is hazafele. Az út alatt mind a ketten csendben voltunk, nem az a kínos csend volt, csak el voltunk merülve gondolatainkban. A rádióból szólt egy kis halk zene. Mikor megérkeztünk megint ajtót nyitott nekem és elkísért a lépcső aljáig. Szembefordultunk egymással, és mélyen belenézett a szemembe.
- Köszönöm, hogy segítettél!
- Semmiség!- mondta Tyler egy kis mosoly kíséretében.
- Nem kéne jeget tenni az arcodra? Be fog dagadni!- még szélesebben mosolyodott el, megfogta a kezem és a szájához az ütés helyére tette.
- Így is jó lesz!
Végig néztem rajta, nagyon jól áll rajta az öltöny, nyakkendője kikötve lógott rajta, ingje lezserül félig betűrve a nadrágjába. Visszanéztem arcára. Kék szemei a sötétben szinte ragyogtak, és házból kiszűrődő kevés fényben még helyesebbnek láttam a szokottnál.

Hideg kezem forró ajkain pihentek, kellemes bizsergés futott rajtam végig. Megfogta a derekam és gyengéden, de határozottan magához húzott. Lassan közeledett arca az enyémhez, kiszorult minden levegő a tüdőmből izgalmamban. Apró, puha csókokat adott ajkaimra, ízlelgettük egymást, kezem végigsimítottam karján, nyakán majd a hajába túrtam. Mint az oxigént kapott lángocska úgy csapott fel köztünk a tűz, csókunk szenvedélyesebb lett. Légzésünk szabálytalanná vált. Még sosem éreztem ehhez hasonlót, ez az, amire igazán vágytam, a csókjára és az ölelésére.

Elváltak ajkaink, egy olyan mosolyt láttam arcán, amit eddig még soha, azt hiszem ez a csók neki is olyan sokat jelenthetett, mint nekem.

- Edward mehetek már!- hallottam meg bátyám türelmetlen hangját a házból. Nem várta meg a választ és már nyitotta is az ajtót.
- Hogy-hogy ilyen hamar itthon? - kérdezte Emmett úgy színlelve, mint aki nem tudja mi történt. Ezért a színészi alakításáért díjat érdemelne.
- Ron durva volt velem, de Tyler lerendezte! - avattam be a nem túl ismeretlen információkba.
- Remélem jó nagyot kapott!- mondta Em vigyorogva.
- Hát, nagyobbat, mint én tőle!- felelte Tyler. Emmett gyengéden beleboxolt megmentőm vállába - Kösz, hogy vigyáztál rá!- mondta bátyám Tylernak, majd szép lassan visszacammogott a házba.
- Menj te is, nehogy megfázz!- kérte Ty. Már indultam volna, mikor megragadott és visszahúzott magához egy rövid, de annál szenvedélyesebb csók erejéig.
- Enélkül nem engedhettelek el!

Annyi érzés keringett most bennem, nyugalom, izgalom, szenvedély, de leginkább szerelem. Néztem, ahogy beszáll a kocsijába és elhajt. Már most hiányzott érintése.
Igaza volt Verának, más szemmel nézek Ronra, egy erőszakos szemét alaknak tartom. De kifejezetten jól alakult az este hátralevő része.

Emmettet még meg kellett győznöm, hogy ne keresse fel Ront, és ne zúzza porrá a csontjait, elég nehéz volt leállítani, de sikerült.
Az este hátralevő részét a szobámban töltöttem, újra - és újra felelevenítve csókjainkat.

2010. december 9., csütörtök

12/1. Őszi bál





Kedves Mindenki!
Itt a friss, remélem élvezni fogjátok, a címből kitalálhattátok, hogy ma bálba megyünk.
Jó szórakozást!
Remélem a félbehagyás miatt nem fogtok tömeges virtuális gyilkosságot elkövetni ellenem.

pusz
Léna



Elérkezett az őszi bál napja. Reggel korán vadászni voltam a családommal, Emmett persze hőbörgött, mert egy medvét sem talált a közelben.
Messzebbre most nem akartunk menni, mert nem érnék vissza az iskolai ünnepségre.
Hazafele menet végiggondoltam a napi teendőimet.
Lássuk csak: 1-re megyek Veráért, együtt megyünk fodrászhoz, hogy megcsinálják a hajunkat. Aztán hazajövök felöltözni, és indulás a bálba.

...

Vera egész idő alatt Jeremy-ről áradozott, már szólnom kellett neki, hogy álljon le, és ne avasson be mindenbe. Erre csak legyintett, és rögtön elkezdett faggatni, hogy mit érzek Ron iránt.
Hiába bizonygattam, hogy semmit, ő rögtön elkezdte kombinálni a nem létező románcot.
Meg volt róla győződve, hogy a mai este után biztos más szemmel fogok a srácra nézni, és biztos minden remekül alakul majd.

...

Fodrászat után hazavittem barátnőm, hazamentem, felmentem a szobámba, és elővettem a szekrényből a gyönyörű ruhámat, egyszerűen imádom. Alice segített a választásban, nélküle nem lehet ruhaügyet intézni.
Készülődés közben is megállás kattogott az agyam. Egyfolytában csak Ő jár a fejemben.

Veráéknál történt eset óta különös ügyet fordítottam arra, hogy még véletlenül se fussak össze Tylerral.
Most már bőven volt okom szégyenkezni előtte. Azt szerencsére nem tudja, hogy meglestem egyik éjjel, de azt hogy tapiztam... ezt nem tudom vissza csinálni.
Annyira vágyom közelségére, normális ez?

-Hű mennyi lehet az idő? ... Fenébe indulnom kell, mert nem érek oda a Ronnal megbeszél időpontra! - nem kellett volna hagynom magam rábeszélni, hogy vele menjek, de annyiszor kérte, és nem akartam megbántani. Meg kéne tanulnom NEM-et mondani.

...

Kiszálltam a kocsiból, Ron elém jött az autómhoz és lelkesen méregetett és dicsért kinézetem miatt. Nyújtotta karját és én belekaroltam, így indultunk a bálterembe. Az iskola nagyon szépen fel volt díszítve, hihetetlen, hogy néhány színes égő, drapéria, lapion és dekoráció mennyire barátságossá és széppé tudja tenni, az amúgy unalmas kinézetű épületet.

Ron folyton duruzsolt nekem, bókolgatott, és dicsért. A táncoló tömegben Tlyert keresetem, de hiába nem láttam. Lehet nem is jött el...
- Jó ez a szám jössz táncolni?- elbűvölő mosoly kíséretében kérdezte Ron.
- Menjünk!- mondtam és már húzott is tánc parkettra. Egész jól táncolt, jegyeztem meg magamnak, a szám után egy lassú szám következett. Magához húzott, kezét a derekamra tette és lassan elkezdtünk ringani a zenére. Ron veszélyesen közel volt hozzám, nem éreztem jól magam ettől, feszültté váltam, próbáltam növelni a távolságot, de kitartóan fogott. Kezét derekamról lejjebb csúsztatta. Na ez már tényleg több volt a soknál, minél jobban próbáltam szabadulni, annál erőszakosabban tartott.
- Nyugi kislány, lazulj el! Még egy csaj után se tepertem ennyit!- magyarázta undorító vigyorral a képén és még jobban magához szorított.
Durván és erőszakosan tartott, Éreztem nekem feszülő testét, leheletét a nyakamon.
- A heveskedést tartogasd későbbre!- súgta kéjjel teli hangon és belemarkolt a fenekembe.
Most túl lőtt a célon!
Na most megkapod te disznó!- gondoltam magamban, és már készültem is egy hatalmas pofon lekeverésére.





2010. december 6., hétfő

11. Apró baleset


Sziasztok!

A friss részben levetkőztettem Tyler-t, remélem ti is meg vagytok vele elégedve :D Hogy miképp kerrül le róla a póló megtudhatjátok, ha elolvassátok a fejezetet.

jó szórakozást

Pusz

Léna






A buli óta eltel napokban amennyire csak lehetett kerültem Tylert, nem tudtam volna a szemébe nézni. Nem kellett volna odaosonnom, és meglesnem. Ez nagyon nem volt fair dolog tőlem.


Vera és Jeremy összejöttek, olyan édesek és szerelmesek, öröm rájuk nézni. Barátnőm felszabadult, és végtelenül boldog. Remélem, tényleg megtalálják egymásban azt, amit keresnek. Amikor csak lehet együtt töltik az idejüket, így kevesebb időt tud velem lenni Vera, de megértem, és ez így van rendjén.

Az iskolában az őszi bál miatt hatalmas az ováció. Nem is csoda, hisz már csak pár nap van addig.
Ron sem adta fel, rendületlenül legyeskedik körülöttem, hiába utaltam neki rá, hogy feleslegesen pazarolja rám az idejét, nem vette a lapot. Annyiszor kérte, hogy menjek el vele a bálba, hogy már kényelmetlenül éreztem magam annyiszor elutasítani, így végül igent mondtam...

Egyik délután Verával kitaláltuk, hogy tartunk egy csajos napot. Jereminek épp edzése volt, és már úgyis rég voltunk együtt csavarogni.
Vásárolgattunk Port Angelesben, majd átmentünk hozzájuk.


Mikor megérkeztünk megláttam Tyler kocsiját a felhajtón. Összeszorult a gyomrom. -A francba!... Ezt most nem tudom kikerülni!- sóhajtottam egy nagyot.
A nappaliban találtuk Bob-ot és Tylert. Hatalmas gombóc keletkezett a gyomromban mikor megláttam Őt. A két srác épp Nintendo Wii-zet. Úgy tűnik, Tyler nyert, mert Bob mérgesen huppant vissza a kanapéra.
- Ez megaextrapocsék volt!- dühöngött. - Csá´ lányok! Mi a helyzet? - próbált üdvözölni minket a rosszkedvű Bob.
- Én is akarok játszani!- ugrándozott barátnőm bátyja mellett - Vagy félsz, hogy megint laposra verlek? - kérdezte némi éllel a hangjában.
- Ne izélj már húgi! Múltkor is csak hagytalak nyerni, ... izé, nem akartam, hogy sírj!- vágott vissza röhögve Bob.
Már kapták is a kütyüket és belekezdtek a játékba, miközben Tyler kiment a konyhába. Feszengtem, egyik lábamról álltam a másikra. Kitaláltam, hogy felmegyek Vera szobájába, és ott megvárom, míg végez.
- Figyelj Vera, a szobádban megvárlak, rendben?- kérdeztem.
- Mindjárt megyek én is!- jött a válasz.
Hirtelen fordultam és indultam el, észre sem vettem, hogy Tyler visszatért a konyhából. Hatalmas lendületem miatt beleütköztem és a kezében lévő narancslé kettőnk ruháján landolt.
Bob és Vera kánonban nevettek. Végre valamiben egyetértenek!- gondoltam magamban.
- Ne haragudj!- alig bírtam kinyögni ezt a pár szót, de ő csak mosolygott. Most biztos, hogy hülyének néz.
- Ezt frankón elintéztétek, tesó!- mondta még mindig harsányan nevetve Bob - A mosókonyhában találtok száraz ruhát! - majd húgára nézett- Úgy látom valaki nagyon vesztésre áll!- ördögi mosolyt villantott, majd újra játszani kezdtek Verával.

Elindultunk a mosókonyhába narancslé áztatta ruhákban.
- Úgy érzem kerülsz engem!- mondta ki a nyilvánvalót Tyler.
- Tényleg? Nem értem miért!- adtam az ártatlant, de ő csak tovább mosolygott.

Levette a pólóját, nekem meg leesett az állam a látványtól. Gondoltam, hogy jól néz ki, de erre azért nem számítottam. Széles vállak, izmos, szálkás karok és mellkas, és a hasa, óúúú!
Vonzó volt, csábított magához. Nem bírtam ellenállni neki.
Odaléptem hozzá és mellkasára tettem a kezem, éreztem , ahogy a szíve egyre hevesebb ritmusban dobog. Forró teste szinte égette a bőröm. Testem izzott. Megbabonázva néztem őt, sóhaj hagyta el a száját.

Észbe kaptam, te jó ég Tylert taperolom! Elkaptam a kezem és kiszaladtam a helyiségből. Még hallottam, hogy utánam kiált, de nem vettem róla tudomást. Beültem a kocsimba és elhúztam. Mi van velem? Miért nem tudok uralkodni magamon? Mi ez az érzés? Miért vágyom rá ennyire?


Tyler szemszöge:
Emma jéghideg érintésétől lázba jöttem. Szemében vágy égett, szóval ő sem közömbös irántam. Ez nagyon jó hír!
Mintha villám csapott volna belém, úgy cikáztak bennem az érzések. Hirtelen elkapta a kezét és elviharzott.
-Emma!- kiáltottam, de felesleges volt, nem hallotta.
Kezem odatettem, ahol előbb még az ő keze volt, azt akartam, hogy érintése örökre ivódjon bele bőrömbe, és emlékezetembe...

2010. december 3., péntek

Díj




Ezt a díjat szasza küldte nekem. Nagyon szépen köszönöm először is neked szasza, hogy gondoltál rám. Ezt a díjat a te történeted is megérdemelte! Nemrég kezdtem el írni, és nagyon lelkesít az a tudat, hogy már ennyi olvasóm van, és sokan komiztok is nekem, köszönöm Mindannyiótoknak.
Utólaag kiderült, hogy Virágtól is kaptam egy ilyen kitűntetést, nagyon köszönöm neked is!

Még elég kezdő vagyok, és van mit fejlődnöm. De törekedni fogok arra, hogy éinden rdemes legyek erre a díjra.

Ezenkívül nagyon hálás vagyok Rosellának, a bétámnak.


Blogger , akiknek szívesen küldöm tovább ezt a díjat, mert igazán megérdemlik.

1. Rosella, tudom, hogy része vagy a szavakat a díjak helyett kampányban, de tőlem szavakat is kapsz, szóval mehet a díj is! :D
http://alone-rosella.blogspot.com/
http://funnylife-rosella.blogspot.com/
http://funnylife-rosella.blogspot.com/
http://possibility-rosella.blogspot.com/

2. Salina, aki a történetem első komizója volt! Az ő története egy új fajta varázslatos világba visz minket.
http://gyemantkristaly.blogspot.com/

3. és 4. egy dologban hasonlít a két blogger, abban, hogy hihetetlenül át tudják adni az érzéseket és történeteik nagyon egyediek.

Nocy, A pokol gyermekeit és novelláit érdemes elolvasni!
http://apokolgyermekei.blogspot.com/
http://butterfly-pillango.blogspot.com/

Moon Angel írásaira már a Shadow walker alatt felfigyeltem ( http://arnyjaro.blogspot.com/ )
de az angyalos története lehengerlő.
http://fallenangelsaga.blogspot.com/


5. helyet a kedvenc blogjaim közt szereplőknek ajánlom. Felsorolás baloldalt! Szerintem jók vagytok! Mindegyikőtök megérdemli ezt a díjat!

Még egyszer köszönöm szépen!

10. Bűntudat

Amint ígértem itt a másik kis fejezet. Remélem ez is tetszeni fog!
Nem is húzom tovább az időt!
Jó olvasást.
Ja még annyit mondanék, hogy hétfői részben egy kicsit felkorbácsolom a hangulatot a történetben. De nem húzom az agyatok tovább! :D
pusz
Léna


Ekkor hirtelen támadt egy ötletem.
Mi lenne, ha elmennék és megnézném mit csinál. Mit csinálhatna éjszaka?- kérdeztem magamtól - Bizonyára alszik! Amúgy sem szép dolog elmenni egy srác után leselkedni. Jaj, de most Tylerről van szó!
Basszus! Majdnem olyan vagyok, mint Emmett! Nem, azért mégsem.
Csak megnézném, odamegyek, megnézem, hogy otthon van, alszik, és eljövök, ez nem is akkora bűn! Nem?- vitáztam magammal, próbáltam érveket gyűjteni, hogy menjek, és ellenérveket, hogy ez nem is olyan jó ötlet.

Kíváncsiságom erősebb volt, így elindultam. Szerencsére, vámpírszaglásomnak köszönhetően hamar megtaláltam Tyler-ék házát. Takaros kétszintes ház, szép gondozott pázsittal, autófeljáróval. Nincs itt Tyler kocsija, de biztos hazajött, érzem az illatát.

Odasétáltam a ház oldalához, körülnéztem, hogy véletlenül nem jár-e itt valaki, eléggé furcsán nézne ki egy ember számára a jelenet, ahogy épp a ház oldalán mászom fel.
Vettem egy nagy levegőt és megkapaszkodtam a falban. Melyik ablak lehet az? Húú, ez nem az! Halkan továbbosontam a falon, megtaláltam. Felkönyököltem az ablakpárkányra és testem többi részét lógattam, meg se kottyant , egész éjjel tudtam volna így lenni. Persze én csak bekukkantok ide, nem szándékozom sokáig itt időzni..

Benéztem az ablakon, Tyler az ágyában feküdt, arca nagy részét párnába temette., haja kusza volt, az egyik karja lelógott az ágy oldalán és takarója össze-vissza volt csavarodva rajta.
Pólót és bokszert viselt. Hú milyen izmos a lába!
Milyen édesen alszik, bárcsak én lennék az a párna a fejénél. Egyenletesen vette a levegőt, néha sóhajtott egy nagyot és megmoccant, de aludt tovább.
Olyan békés volt és nyugodt, jó volt nézni.

Körbenéztem a szobáján, ha már itt vagyok, kicsit felmérem a terepet. Pasi létére elég rendezett a szobája, egy pár zokni meg farmer volt a földön,ez volt rajta a bulin. A padlón hevert néhány könyv is, de amúgy minden a helyén volt. Egy hatalmas íróasztalt is láttam, rajta az iskolai könyvekkel.
Visszanéztem az alvó Tylerra, ismét nagy sóhaj hagyta el ajkait.
Ideje indulnom, így is többet voltam itt, mint kellett volna.

Leugrottam a ház faláról és hazafelé vettem az irányt. Bűntudatom támadt. Nem kellett volna odamennem, engedély nélkül beléptem az ő területére. Ez nem volt fair tőlem. Szégyellem magam, hogy nem voltam elég erős és csak úgy csöndben betörtem a magánéletébe.
Akármennyire is emésztett a bűntudat, az alvó békés Tyler képe beégett az emlékezetembe.

9. Elmélkedések

Sziasztok!
Ma két rövidke fejezet fog felkerülni! Az első elmélkedések címet kapta, Emma és Tyler szemszögéből olvashatunk egy picit, ki hogy élte meg a buli estéjét.
Remélem tetszeni fog.
Rosellának üzenem, hogy nagyon eltűnt!

Jó szórakozást!
puszi
Léna


Tyler szemszöge:
Nézem , ahogy Vera elhurcolja Emmát, és ez rohadtul rosszul esik. Jó érzés volt, hogy itt ült mellettem, a közelembe. Éreztem az illatát, hideg szél játszott a hajával, olyan elbűvölő volt. Magamnak is csak alig merem bevallani, hogy hiányzik a jelenléte. Mikor szerettem meg ennyire? Mi az ami annyira vonz benne? Nem is tudom, nem tudom megfogalmazni, egyszerűen csak önmaga miatt. Ahogy másokkal bánik, nem olyan mint én, aki leszarja ki mit gondol, kimondja , amit azt, még ha meg is bánt vele valakit. Ő kedves és odafigyel mások érzéseire.
- Bassza meg!- mordultam fel. Vera épp Ronnak mutatja be Emmát. - Francba!- szitkozódtam tovább. Ron a focicsapatban játszik, melyik csaj ne esne hasra tőle.
Savanyúan néztem, ahogy az a bájgúnár próbálja behálózni őt. Nem bírom tovább nézni.

Felkeltem a hintaágyból, és elindultam hazafelé. Pár utcára laktam Bob-éktól, inkább sétálok, holnap majd visszajövök a kocsimért.
Elveszett játszma, ,,már el is vesztettem , pedig még nem is volt az enyém”. Miért fáj ez ennyire? Miért érzek most ilyen ürességet? Miért kellett beleszeretnem? Ha nem lennék ennyire zárkózott, lehet, hogy most velem lenne nem pedig Ronnal.
Ha tetszik neked , miért nem teszel semmit? - kérdeztem magamtól. Nem lehet, csak összetörném a szívét. Előbb vagy utóbb, de megtenném, és ezt nem tehetem meg vele, túl fontossá vált számomra.


Emma szemszöge:
Nem tudok az ágyamban megmaradni, kell egy kis friss levegő. Kinyitottam az ablakot és felmásztam a tetőre.
Elnyújtóztam és figyeltem a csillagokat. Régen sokszor tettem ezt, akkor még egyedül voltam. Most már van családom, de mégis egyedül érzem magam, hiányzik valami, vagy inkább valaki az életemből. A családban mindenkinek megvan a párja, lehet , hogy csak emiatt érzem úgy, hogy nekem is szükségem van rá? Lehet. De akkor miért gondolok egyfolytában Tylerra?

El kell teremnem a figyelmem, ez nem mehet így tovább. Néztem a csillagokat és egy nagyon idióta gondolat kúszott a fejembe:
,, Nézz a csillagokra! A múlt idők nagy királyai a csillagok szemével néznek le rád! „
- Na jó ez már beteges!- nevettem magamon.

Megcsörrent a telefonom a zsebemben, Vera sms-t küldött.

Üzenet: ,, Szia Emma! Gyorsan eltűntél a buliról, azért remélem jól érezted magad. Képzeld Jeremi megcsókolt, hát nem őrület? Holnap mindent elmesélek! Pusz V”
Örültem barátnőm örömének. Ez nagyon jó hír.

Újabb sms érkezett barátnőmtől:
,, Ja nem is kérdeztem, hogy tetszett Ron? Jó srác mi? HOLNAP! V”
Hm, ez elgondolkodtatott. Ron nagyon helyes fiú, kedves volt, és figyelmes. De igazából ennyi, nem mozgatott meg bennem semmit, nem úgy, mint Tyler. Felidéztem a hintaágyban töltött perceket. - Meg fogsz fázni!- mondta. Édes , még a -20° sem árt nekem, de ezt nem mondhattam meg neki. Nagyot sóhajtottam. Milyen jó lenne látni őt, csak egy kicsit.
Ekkor hirtelen támadt egy ötletem.

2010. november 29., hétfő

8. Buli



Sziasztok!

Nagy várakozás után bulizzunk egy kicsit. Emmett felvilágosító kísérlete után irány Bob bulija!
Jó szórakozást az olvasáshoz!
puszi
Léna


A tükör előtt nézegettem magam. Ez a vörös fűző elég kihívó. Ezért épp tervezgettem, hogy mást veszek fel, mikor meghallottam Alice hangját:
- Eszedbe ne jusson, mert az összes ruhád darabokra tépem! Aztán mehetünk megint vásárolni... - az utolsó mondata inkább hangzott vágyakozóan, mint haragosan.
Alice mindig talál valami okot a vásárlásra...
- Na jó, elvégre tényleg jól áll. Vajon Tyler-nek tetszene?- gondolataim ismét csak nála kötöttek ki. Megráztam a fejem, hogy elhessegessem az előbukkanó képeket elmémből.
Indulnom kell. Beültem a dzsippbe, feltekertem a hangerőt.- így szoktatva fülem a közelgő ricsajhoz.

A Langdon házhoz érve rájöttem, hogy nem tévedtem nagyon, amikor arra gondoltam, hogy zajnak nem nevezhető lesz az, amit itt találok. Már az utcáról is hallani lehetett a dübörgő zenét.

Szegény szomszédok! -gondoltam magamban, biztos átkozzák szegény Bob-ot, és örvendeznek, hogy évente csak egyszer van születésnapja. Leparkoltam a kocsit, ami nagy kihívás volt, hisz alig akadt hely a sok bulizó autója miatt. Megláttam Ty fekete terepjáróját, gombócot érzetem a gyomromban, és elakadt a lélegzetem is. Itt van ő is!
- Szedd össze magad, Emma! - korholtam magam és elindultam a bejárat felé.
A csengőszóra Bob nyitott ajtót.
- Nagyon dögös vagy! Chipset?- nyújtotta felém a zacskót, megráztam a fejem egy kedves mosoly kíséretében.
- Nem baj, több marad nekem!- mosolygott- Bújj be! - invitált be a házba az ünnepelt.
- Emma , de jó hogy itt vagy! - kiáltott Vera, miután megpillantott.
- Wow, az a vörös csinibaba nagyon stíröl! - hallottuk meg Bob lelkes hangját. - Vigyáztam!- lökött minket játékosan félre, majd mosolyogva folytatta, - nem hagyhatom sokáig epekedni, ha 10 perc múlva nem térek vissza, várjatok tovább!- kacsintott, majd otthagyott minket.
Nevetve néztem utána, mikor hirtelen Ty tekintetével akadtam össze. A szoba másik végében állt. Sötét inget viselt, ami nagyon kiemelte sportos alkatát.
Sörösüvegét kicsit megemelve intett felém. Nem tudtam tovább tanulmányozni, mert Vera be akarta mutatni ismerőseit. Már a fél vendégseregen túl voltunk, amikor megjelent Jeremy, hogy felkérje barátnőm táncolni. Vera megint dadogott egy sort, de végül táncra perdült titkos szerelmével.

Kezdett zsongni a fejem a hangos zenétől, a tömegtől, az alkohol és dohányfüsttől. Ki kell jutnom a házból! A hátsó ajtó felé vettem az irányt, majd kiléptem csípősen hideg őszi estébe.
Becsuktam magam mögött az ajtót. Jólesett, hogy már csak szűrve tapasztalom a zajokat.

Áh, igen egy kis nyugalom.
Behunytam a szemem és mélyeket lélegeztem a friss oxigénből. Éreztem, ahogy ellazulok és kitisztulnak a gondolataim.
- Meg fogsz fázni! - majdnem szívrohamot kaptam, már ha egy vámpír mondhat ilyet. Megfordultam, és megpillantottam Tylert, a hintaágyban ülve. Felkapott egy pokrócot, hogy felém nyújthassa. Elvettem tőle, belecsavartam magam, majd mellé ültem. Nem mintha fáztam volna, de nem akartam ezt tudomására hozni, mert biztosan nem értené meg...
- Köszönöm! - suttogtam hálásan.
- Még ez a porkóc is jól áll!- elmosolyodott és újra végigmért. Elmosolyodtam, hát nem aranyos?
- Hogy tetszik a buli?- kérdezte.
- Nekem ez túl hangos, nem igazán szeretem az ilyesmit. Te hogyhogy itt kint vagy? - arca kicsit megváltozott, elgondolkodott.
- Bob miatt vagyok itt, a többiek - mutatott a ház felé, - ők nem érdekelnek. Nem érdekli őket maga Bob, csak az, hogy bulit csinált. Felszínes népség!- fejezte be szomorkásan.
- Mindig ilyen távolságtartó voltál?- kérdeztem tőle, nem értem zárkózottságának okát.
Közelebb hajolt hozzám, pár centire volt arca az enyémtől. Felgyorsult a légzésem, mélyen a szembe nézett. Megbabonázva néztem őt.
- Távolságtartónak tartasz?- hamiskás mosoly jelent meg arcán. Már épp szólásra nyitottam volna szám...
- Khm, megzavartam valamit? - ott állt a hátsó ajtóban Vera, kifürkészhetetlen arccal.
- Nem, semmit!- morogva húzódott el tőlem Tyler.
- Akkor jó, már azt hittem...- ekkor mérges szemekkel nézem rá, azt sugározva, "Halgass!"- , ...hogy semmi. Emma gyere, valaki meg szeretne ismerni!
Kelletlenül álltam fel a hintaágyból, kibontakoztam a pokrócból, letettem, majd elindultam sürgető barátnőm után, de még vissza pillantottam a srácra. - Ne haragudj! - formáltam számmal a következő szavakat.

Az a valaki , aki nagyon meg akart ismerni Ron volt, ő is a foci csapatban játszik, Jeremy egyik barátja.
Kedves volt, bókolt, jól nézett ki, látszott, hogy évek óta sportol. Szívesebben ülten volna kinn Tyler mellett, de nem akartam megbántani, hisz olyan aranyos volt a fiú
Nem sokkal később hazamentem, elég volt mára ennyi...

Meteorként vágódtam be az ágyamba, majd felelevenítettem magamban a hintaágynál történt néhány percet. Vajon mi történt volna, ha Vera nem lép közbe?

2010. november 25., csütörtök

7. Meghívás




Kedves Mindenki!

Itt az új fejezet! Remélem tetszeni fog nektek.
Újdonság, hogy ezentúl a rendszer az lessz, hogy hétfőnként és péntekenként minden héten friss!
Rövid fejik, de sűrűn!

Jó olvasást kívánok!
Pusz
Léna



Verával a legjobb barátnők lettünk, annyira jó volt, hogy van egy olyan ember, aki szeret és megért. Bánt, hogy nem lehetek vele teljesen őszinte, de talán így a legjobb, mindenkinek. Nem tudhatja meg, hogy vámpír vagyok. Ez a néhány fontos szabályom egyike.
Ő nyitott és barátságos, beavatott mindenféle csajos dologba. Sokszor szervezett ott alvós estét náluk. Olyan jó volt, olyan emberinek érezhettem magam mellette.
A vásárlás annyira nem hozott lázba, mint őt, de hát egye fene, nem lehet mindenben közös ízlésünk. Ő sokkal nyitottabb, mint én, sok barátnője van, de azt hiszem, én vagyok számára a legkedvesebb.
Annyira részletesen beavat mindenbe, hogy örülök, hogy nem tudok elpirulni, de néha még le is kell állítanom, úgy belelovallja magát a részletekbe.

A változatosság kedvéért most az iskolában vagyunk.
Vera épp megint Jeremyről beszél. Barátnőm fülig belezúgott ebbe a srácba. Akárhányszor összefutottunk az említett fiúval, az én laza barátnőm dadogni kezdett és fülig vörösödött. -Olyan aranyos ilyenkor! - Ő persze, mindig háborog utána, hogy miért nem tud a fiú jelenlétében is olyan lenni, mint máskor.
Sokat áradozott róla. Jeremy a suli focicsapatának tagja. A focis fiúkért rajonganak a csajok, legalábbis úgy tűnik...

Irodalom óra utáni szünetben összetalálkoztunk Bob-bal és Tyler-ral.
-Helló´sztok! Emma ez a tied!- Bob egy kis borítékot nyújtott át nekem, amiben egy meghívó volt, péntek estére, a szülinapi bulijára.
- Köszönöm! - mondtam- Vera nem is mondtad, hogy Bob bulit csinál!
- Csinál?- háborgott.- Elvileg csapatmunkának indult, de Bob mindet elrontott, még a meghívókat sem tudta rendesen kinyomtatni.
- Nézd már! Azért van a csapatmunka, hogy legyen kit hibáztatni mi? Amúgy is én végeztem a munka oroszlánrészét!- morogta sértetten testvérének Bob.
- Üvöltöttél?! -kérdezte cinikusan Vera.
Olyan aranyosak , amikor így vitáznak! Emmett és én teljesen másmilyenek vagyunk.
Tyler-ral összenéztünk.
- Eljössz a bulira?- kérdezte tőlem.
- Azt hiszem igen!- válaszoltam kissé bizonytalanul. Jól láttam, hogy egy apró,halvány mosoly jelent meg az arcán?

...

A hét hátralevő része gyorsan eltelt. Verával el mentünk Port Angelesbe is, ruhát és ajándékokat vásárolni az alaklomra. Vera addig nyúzott, míg meg nem vettem egy számomra eléggé kihívó bordó fűzőt, hozzá egy extra szűk farmert és egy pár magas sarkút. Jól állt, de szokatlan volt, mert ennél szolidabban szoktam öltözködni.
Alice-nek viszont kifejezetten tetszett...

A buli előtt elmentem egy gyors vadászatra.
Teljesen hidegen hagy az emberi vér, nem csábít, azóta a borzasztó eset óta, ami már évtizedekkel ezelőtt történt, nem ittam ember véréből. Képtelen lennék rá.
...

Elérkezett a buli estéje, készülődés közben Emmett lépett be a szobámba, elég zavart tekintettel.
- Figyelj, nem is tudom, hogy hol kezdjem... Eléggé kínos, hogy nekem kell elmondanom, de gyorsan elhadarom... megérted, aztán tegyünk úgy, mintha mi sem történt volna, oké? - hűha! Elég értetlenül nézhettem rá, de azért bólintottam.
- Szóval, amikor egy férfi és egy nő... vonzódnak egymáshoz... de nem csak lelkileg, ... hanem testileg is.... néha olyan dolgokat csinálnak... amikre természetesen te még ráérsz... Szóval...
- Emmett, te most megpróbálsz felvilágosítani a szexuális téren?- először ledöbbentem, de aztán már a nevetésem kellett visszafognom. Idejön az én bátyám, hogy elmondja mi az a szex, meg hogy ráérek még...
- A próbál szón van a hangsúly. Na jó, figyelj! Te vámpír! ... Okos ,nagylány vagy már... Csak féltelek! - mondta őszintén. Odamentem hozzá, hogy megöleljem.
- Ne aggódj, vigyázok magamra. Amúgy is erősebb vagyok az összes pasinál... - erre már ő is vigyorgott.
- Érezd jól magad! - mondta, majd kisétált a szobámból.

2010. november 22., hétfő

6. Tyler és Bob


Kedves Mindenki!
Először is nagyon örülök, hogy ennyien vagyunk, és olyan sokan szavaztatok Bobért! Éles harc folyt, de végül is megszületett Bob!
Úgy érzem némi félreértés támadt Bobbal kapcsolatban. Bob nem rasztás, az 5. részben ,,raszta tincses sapkát viselt a fején" ...

Hullócsillag felhívta figyelmem még 1-2 dologra. Köszönöm, hogy szóltál! :D
Szóval Bob karakterét vicces, laza, bohókás, nem túl penge, Bob Marley rajongónak képzeltem el, aki egyfolytában veszekszik húgával, Verával.
Tyler egy férfias, karakteres arcvonású srácnak álmodtam meg.
A történetem részei rövidek, (ez most pont kicsit hosszabb lesz) és viszonylag gyorsan haladok, de viszonylag sűrűn hozok frisset, és .... na ilyen az én stílusom :D remélem meg fogjátok szokni :D
Ebben a részben kicsit Tlyer fejével fogunk nézelődni. :D
Remélem élvezni fogjátok!
Még annyi ,hogy Rosella köszönöm a segítséged bétázás ügyben, sokat segítettél ! KÖSZÖNÖM!


Jó olvasást kívánok! pusz Léna


Tyler szemszögéből:

Már vagy 10 perce vége az órának, csak Verára kell várunk. Ha így haladunk, sosem tudunk elindulni...
Az órámra pillantottam. 15 perc! Ilyen nincs, biztos megint párosával pisilnek. Gyerünk már!
Nekitámaszkodtam a kocsimnak, Bob két slukk között énekelni kezdett. Ó te jó ég, már csak ez hiányzott.
- Bob, nem megy magadban? -dünnyögtem.
- Így legalább te is átérzed! Ne legyél túl depis, mert a végén még rám ragad!- erre mosolyognom kellett, és sajnos folytatta a dalt, megjegyzem elég hamisan.

Lépéseket hallottam. Na végre!- gondoltam magamban.
- Szasz´ lányok, mi a pálya? Hugi, bemutatnál a barátnődnek? -kérdezte vigyorogva Bob.
- Emma Cullen, ő a bátyám Bob, bár igazából William Langdon a neve... Önjelölt Bob Marley, azután a balfék után átkereszteltette magát, mire anyáék is hozzászoktak, huuuhhh! .-erre ismét mosolyognom kellett.
- Nem tudod miről beszélsz, tesó!- csattant fel sértetten Bob, eldobta a csikket és zsebre dugta kezét, majd ezt mondta: - Nem tudod értékelni a művészetet!

,,Bob" Willam Langdon és Vera Langdon tovább civakodott, ekkor megláttam a lányt. Elbűvölő volt, szolid, és bájos. Angyali arc, gyönyörű vonások, szép formás alak. Ő is észrevett engem, egymás tekintetét fürkésztük.
-Ja ő Tyler Smith, Bob haverja. - szólalt meg Vera.
- Szia- mondtam neki. Na, mint egy 5 éves, király vagy Tyler!
-Szia!- válaszolta, majd elkapta tekintetét. Milyen kár, olyan különleges szeme van, és a hangja is gyönyörű.

TY! MI A FENE VAN VELED! - korholtam magam. Csak egy lány! Olyan , mint a többi...
Úgy lefoglaltak a gondolataim, hogy észre sem vettem, hogy már elindultak, csak egy utolsó "sziát" hallottam tőle.

Bobbal beültünk a kocsiba, gyújtást adtam és próbáltam kiverni a fejemből Emmát.
- Szerinted bejövök neki?- kérdezte.
- Kinek? -kaptam fel a fejem.
- Kinek? A húgomnak! Szerinted? Ne már tesó, Emmáról beszélek...
- Őszintén? Biztos lehengerelted az énektudásoddal! - nevettem fel cinikusan.
- Ember, a lelkembe tiportál!- mondta színpadiasan artikulálva.
-Jaj , ne drámázz már, Bob! Ez a csaj is olyan, mint a többi. Biztos másról sem tud beszélni, csak a ruhákról, körömlakkról, és még mit tudom én milyen lányos dolgokról!- ezt mondtam barátomnak, de belül mást gondoltam.
- Igazad lehet.... -sóhajtotta. -Láttam ám, hogy néztél rá, ismerlek már vén kurafi!
- Na jó, ebből elég! Lépjünk!- tereltem a témát, és beletapostam a gázba.

Bob jól ismer, igazából ő az egyetlen, aki elmondhatja ezt magáról. Kicsit lökött, de rendes srác. Ő az, akivel lógni szoktam, az emberek annyira felületesek. Ellenben, Bob őszinte. Ami a szívén az a száján, nem szépíti a dolgokat.
Az út hátralevő részében hallgattam Bob szörnyű dalolását.
Most is hozzájuk mentünk, nálunk vagy náluk szoktunk ,,bandázni". Néha még velünk lézeng egy-két srác a suliból, de nem nagyon szoktam velük foglalkozni, Bob haverjai.
Bob elterült az ágyán , én szokásos fotelba telepedtem le, beszélgettünk, de gondolataim másfelé kalandoztak.
Barátom nyomta a hülyeséget, néha komolyan elgondolkodom, hogy a sok hülyeséget, amit mond, komolyan gondolja-e...
- Te gondolkodtál már azon, hogy mit számolnak a bárányok, ha nem tudnak aludni?
Felnevettem, ez tényleg nem normális. - Öcsém te mit szívtál?- hát igen, Bobnak vannak ilyesmi beszólási, de hát őt így szeretjük.

A délután hamar eltelt, este felé hazamentem. Akaratom ellenére is Emma járt a fejemben. Ty fejezd be, ő csak egy lány, egy vonzó és gyönyörű lány, de ennyi...
Este elmentem futni. Jólesett a hűvös levegő, kitisztította az elmém, és végre egyedül lehettem.

Ahogy bámultam a sötétben, próbáltam újra és újra feleleveníteni magamban Emmát. Hogy tudott ennyire elbűvölni? Alig láttam 2 percig, és teljesen beleégette magát a fejembe.

Hazafelé vettem az irányt kocogva, egyedül.
Szerettem a magányt, vagy, inkább lehet , hogy meggyőztem magam arról, hogy így jó nekem. Nem vagyok egy nagy barátkozós típus, Bob pont elég nekem. Sosem engedtem magamhoz annyira közel senkit, hogy fájjon az elvesztése, vagy neki fájjon az én elvesztésem...

2010. november 17., szerda

5. Kiruccanás


Kedves Olvasók!
Először is megszületett Veránk, a 2 számú versenyző lett a befutó! Köszönöm, hogy szavaztatok!
Itt a az új fejezet is, köszönet Rosellának a bétázásért!

Remélem elnyeri a tetszésetek.
Új szavazás indul Bob miatt. Bob az egyik kedvenc karakterem, szerintem nektek is tetszeni fog.

Nem húzom tovább az időt, jó olvasást kívánok!

pusz
Léna




Az iskola kellemesebb időtöltés volt, mit azt képzeltem volna, és Vera társasága csak még jobbá tette ezt.
Az utolsó óránkon ültünk, amikor egy kis papír fecni közeledett felém barátnőm keze alatt. Gyorsan átvettem tőle a postát.

Ezt írta:

Van kedved elugrani P.A-ba ( Port Angeles)? Shopping? Ja, és megmutatnám a szüleim kávézóját is. Ne ellenkezz, mert úgyis ráveszlek. Könnyítsd meg a dolgom, és mondj igent! V

Elmosolyodtam, hát lehet ilyen meghívásra nemet mondani? Válaszoltam neki:

Mivel nincs más választásom, kénytelen vagyok menni :D Egyébként szívesen megyek!

Visszajuttattam a levelet feladójának, aki elégedetten mosolyodott el a válaszra.

Kicsöngettek, és erre a felszabadító vinnyogásra az egész osztály felpattant és elkezdtek kiáramlani a teremből, meg sem várva a tanár utolsó mondatának végét. Verával szépen elindultunk a kocsim felé.
- Várj szóljunk Bobnak, hogy nem megyek ma velük haza... ( Bob Vera bátyja, még nem találkoztam vele, de ha kicsit hasonlít Vera személyiségéhez, akkor azt hiszem jóban leszünk.)
- Rendben , menjünk!

Míg a pakolón vágtunk át, lelkesen mesélte szülei kávézója generációs történetét. Célirányosan, egy nagy fekete terepjáró felé vettük az irányt. Egy srác állt mellette, magas volt, helyes, raszta tincses sapkát viselt a fején, és dohányzás közben hangosan énekelte a "No women no cry"-t .
Mikor odaértünk, egy sármos mosolyt küldött felénk.
- Szasz´ lányok, mi a pálya? Hugi, bemutatnál a barátnődnek? - mondta Bob, még mindig kaján vigyorral a fején.
- Emma Cullen, ő a bátyám Bob, bár igazából William Langdon a neve.- értetlenül néztem Verára, ezért folytatta. - Önjelölt Bob Marley, azután a balfék után átkereszteltette magát, mire anyáék is hozzászoktak, huuuhhh! .
- Nem tudod miről beszélsz tesó!- csattant fel sértetten Bob, eldobta a csikket és zsebre dugta kezét. Sértett hangon ismét megszólalt : - Nem tudod értékelni a művészetet!

,,Bob" Willam Langdon és Vera Langdon tovább civakodott. Észrevettem, hogy nem csak mi hárman vagyunk itt, a kocsinál. Úgy látszik, Verának is feltűnt, mert abbahagyta a vitát.
- Ja, ő Tyler Smith, Bob haverja. -alig hallottam Vera hangját, annyira elmerültem a fiú tekintetében. Világos kék szemei fürkészték az enyémet, karakteres férfias arc, és még a borosta is jól állt neki. És a szája!
-Szia- mondta Tyler, hangja is mély és férfias volt. Visszazökkentem a jelenbe, - Szia - mondtam én is, miközben ismételten jól végigmértem.

- Szóval, Bob nagy bánatodra, ma nélkülem kell hazamenned. Emmával elugrunk P.A-be, meg a kávézóba is. -sorolta programunkat Vera.

Már nem figyeltem annyira a srácra, mert nem akartam bámulni, így is zavarban voltam különös érzéseim miatt. Azt hiszem tetszik ez a fiú.
-Emma mehetünk?- jött a kérdés, gyorsan kapcsoltam. - Persze menjünk!
- Figyi´, majd izé..., dumálhatnánk egyszer!- mondta Bob egy újabb sármos mosoly kíséretében.
- Felejtsd el Bob!- vágta rá húga, miközben elvonszolt a kis társaságtól.
Egy "sziasztok!" féleséget tudtam csak elhadarni, mert barátnőm sebesen távolított el a helyszínről.

Hamar megérkeztünk Port Angelesbe, ahol vásároltunk néhány ruhát, aztán benéztünk a kávézóba. Vera szülei nagyon kedvesek voltak velem.
Megvendégeltek minket cappuccinoval és sütivel. Hát, ennek már annyira nem örültem. Alig bírtam feltűnés mentesen eltüntetni a mellettem pihenő növénybe az ételt és italt. Remélem nem fog emiatt kipusztulni... Bár, egy növény gyilkosság elég csekély az eddigi listámon.
Hazavittem Verát, majd önmagam is hazaszállítottam.

Felmentem a szobámba, leheveredtem az ágyamra. Tyler képe kúszott az elmémbe. Széles vállak, az a rettentő helyes arc, és a szemei! Azok a szemek az ember lelkéig hatolnak!

Nem tudtam tovább elmélkedni, mert hirtelen kivágódott az ajtóm, és Emmett lépett be rajta, abnormálisan nagy vigyorral a fején.
- Mi van, hugi? Csak nem tetszik neked ez a Tyler gyerek?! -vajon honnan tudta meg, hisz én is csak most gondoltam ezt végig. Hát persze, leesett.
-Edward! Kifelé a fejemből! Ez magánterület!- kiáltottam.

2010. november 16., kedd

Dizi?

Sziasztok!

Hogy tetszik az oldal új dizájnja?
Remélem elnyeri a tetszésetek!

Mivel holnap van a szülinapom, így lehet, hogy holnap kapjátok a frisset!
Rosella kereslek! BÉTA!

szép estét mindenkinek!

Léna

2010. november 14., vasárnap

4. Új élet (+ extra mini feji)

Sziasztok!

Íme a friss!
Megjegyzés hozzá: A végén van egy kis extra rész Emmett-től.

A történettel kapcsolatban, kb 25 részesre tervezem, de lehet, hogy pár résszel több lesz, majd, ahogy alakulni fog. A következő résztől kicsit más lesz, több párbeszéd, és beindulnak az izgisebb részek is.
A hosszuk változó, ahogy adja magát a fejezet. A frissek meg 5-6 napon belül hozni.

Jó olvasást kívánok!



Néhány napja élek a Cullen- házban, nagyon megszerettem a családot. Nem megtűrtként éltem náluk, befogadtak és szerettek. Ilyesfajta boldogságot vámpírlétem alatt nem tapasztaltam még.
Otthon vagyok.
Otthon - olyan egyszerű szónak tűnik, pedig benne van minden: szeretet, család, biztonság, béke. Szerettem a mostani életem, megint újra megvolt minden.
,, Az életnek nem kell tökéletesnek lennie, hogy csodálatos legyen.”


Az iskolába menetelem előtti napokban vadászni vitt Emmett, velünk tartott Esme, Carlisle, Alice és Jasper. Jó volt együtt vadászni velük. Eleinte furcsa volt, hogy ennyien megyünk együtt, hisz, már hozzászoktam, hogy egyedül intézem ezt is.

Elmélkedésem félbeszakadt, szagot fogtam, torkomat égetni kezdte a megszokott maró szomjúság. Egy fene nagy medve lehetett a közelben. Macskaként lopakodtam oda mit sem sejtő áldozatomhoz.
Vártam, vártam a megfelelő pillanatra majd a hátára ugrottam és eltörtem a nyakcsigolyáját. Egy utolsót vonyítva esett össze a mackóm, rávetettem magam és szomjamat oltottam véréből. Mikor végeztem felálltam és láttam Emmett elégedett arcát.

A többiekhez fordult: - Le sem tagadhatnám, hogy a testvérem! - mondta büszkén. Jól esett testvérem megjegyzése.
Még néhány kisebb vad elejtése után, mikor mindenki végzett elindulunk haza.
Rosalie nem díjazta túlságosan, hogy férje nem rá szenteli minden figyelmét, neheztelt ezért rám. Megpróbáltam amennyire lehet háttérbe szorulni, nem akartam konfliktust.



Esme és Carlisle beszerzett minden olyan iratot, amire egy emberként élő vámpírnak szüksége lehet. Én is az örökbefogadott gyerekeik egyik lettem. Emma Cullen, Tennessee-ben tanultam eddig, de bátyám miatt ideköltöztem Forksba, és itt folytatom tanulmányaim tovább. Ez a fedő sztorim.

Megkaptam a dzsippet, mikor Emmett megmutatta milyen kocsit akar venni nekem, megfenyegettem, hogy akkor már inkább gyalog megyek. Nem akartam egy feltűnő autóval furikázni.

Izgatott voltam, egész éjjel járkáltam a szobámban, átolvastam az összes iskolai tankönyvet, hogy eltöltsem valamivel az időt.
Elérkezett a reggel, elmentünk a suliba, útbaigazítottak a srácok és nagy levegőt véve elindultam az első órám tanterméhez.
A folyosókon hatalmas zsivaj volt, mindenfelé nyüzsögtek a diákok.
Úgy bámultak, mint az óvodások a karácsonyi kirakatot, ettől eléggé feszengtem. Végre megtaláltam a termet, bemenekültem és kerestem egy üres helyet.
- Szia, szabad ez a hely?- kérdeztem kedvesen a padban ülő lánytól.
- Nem ül rajta senki, csüccs! Vera Langdon vagyok, új vagy ugye?- meglepett mennyire barátságos fogadott.
- Igen, Emma Cullen vagyok, Tennessee-ből. - válaszoltam neki.
- Biztos csúcs hely lehet! ......... - hihetetlen mennyit tudott beszélni, de nagyon jól éreztem magam vele.
Rengeteget pletykált, de soha egy rossz szóval sem illetett meg senkit. Őszinte volt, és nagyon kedves.
Sok közös óránk akadt, így hamar megismertük egymást, egész jól összebarátkoztunk.

Még sosem volt igazi barátnőm, eddigi életem során nem tartottam fontosnak, hogy kapcsolatot építsek emberekkel, vagy bárkivel.
Jó érzés volt, hogy figyelt rám, érdekelte a véleményem.
Rögtön megtaláltuk a közös hangot.

Vera nyíltszívű volt és őszinte, én nem voltam az, vannak dolgok amiket nem mondtam el neki, a titkokat, amik nem csak az enyémek. Rosszul éreztem magam emiatt, de megbékéltem vele, mert tudtam, hogy ez így van rendjén, csak fájt, hogy míg ő őszinte velem, én kénytelen vagyok hazudni.






4+ Emmett




Igencsak nyugtalanít, amit nemrég mondott Edward.
Nagyon idegesítették mások gondolatai. Eleinte nem akarta elmondani, de addig nyaggattam, míg végül csak kiszedtem belőle. Azt hittem, hogy majd egy jót röhöghetek, de az ellenkezője történt.
Most épp kiírtanám az iskola hímnemű tanulóit. Jön egy új lány és máris megállás nélkül kell fantáziálgatni, sok kis kiéhezett disznó.
Én is pasiból vagyok, de azért mindennek van határa. Ráadásul az én kishúgomról van szó, álljon már meg a menet.
Dühösen ököllel csaptam bele egy fába, ami nyomban kettétört.
-Bocs! - vettettem oda szerencsétlen növénynek, magam sem értem miért.
Kár, hogy koedukált a suli. Ez az. Emmett, te zseni vagy! - dicsértem meg magam.
Mi lenne, ha építettnék itt egy zárdát, a pénz nem akadály.
Na jó ez azért túlzás. Emma nagylány, meg tudja védeni magát, de akkor is dühít, hogy nem csinálhatok semmit. Mi lesz, ha majd jön egy fickó, aki elcsavarja a fejét? Neeee, erre ne is gondoljuk. Mégiscsak a zárda lesz a megoldás.

2010. november 8., hétfő

3. Találkozás




Sziasztok!
Itt a friss. A címből kitalálhattátok, hogy most fognak találkozni a testvérek.
Jó szórakozást!
Léna



,, A régi boldogság helyét halott csend vette át, de nézd csak, amott zöld hajtás ütötte fel fejét a romok közt… az új, jobb élet kezdetének jele.”

Minél közelebb értem Forks-hoz, annál jobban féltem.
Tudnom kell az igazat! Tudnom kell! - hajtogattam magamnak. Forks határát az erdőn keresztül léptem át, lenyűgöző volt a táj, sziklák, sűrű és buja növényzet. A sós tenger illatát sodorta felém a szél. Megálltam, ki akartam élvezni ezt a békés, megnyugtató közeget.

Furcsa érzésem támadt, figyel valaki, ismeretlen szagot érzetem, egy vámpír. Villámgyorsan egy erős testalkatú, magas srác termett előttem. Komoly arccal méregetett.
Ez nem lehet igaz! Álmodom. Nem az nem lehet, hisz képtelen vagyok aludni, így álmodni is.
Ő az , ő az ő az!
-Emmett!- kiáltottam fel, a lelkem ujjongott, a boldogság majd szétfeszítette mellkasom. Igen ő az, oly sok év, oly sok, szenvedés és magány.
Ismerős hatalmas vigyor jelent meg rég nem látott bátyám arcán, odaszaladtam hozzá és megöleltem. Annyi mondanivalóm és kérdésem lett volna, mégsem tudtam megszólalni. Csendben öleltük egymást, minden szó nélkül. Felesleges lett volna, a lényeget úgyis tudtam, ő is örül, hogy viszont lát engem. Könnyek nélkül zokogtam, de lelkemben hatalmas megnyugvás honolt.

Nem tudom meddig állhattunk így itt az erdőben, egymás ölelve, az eső szemerkélése térített vissza minket a jelenbe. Lassan kibontakoztam öleléséből.
- Annyira hiányoztál!- súgtam bátyámnak.
- Te is nekem Emma! Mikor utoljára láttalak, még gyerek voltál!- tette hozzá testvérem
- Hát az már elég rég volt, de nyugi, még így is idősebb vagy!- erre hatalmasat nevetett.
- Honnan tudtad, hogy jövök, vagy hogy itt leszek? - kérdeztem értetlenül.
- Van egy jövőbelátó hiperaktív törpénk, majd megismered, csípni fogod! Gyere menjünk haza!- megfogta a karom és futásnak eredtünk.
Haza. Hazaértem. Eddig zaklatott énem végre megnyugodott. Végre újra boldognak éreztem magam.

Megérkeztünk a Cullen-házhoz, Em vidáman mutatta be- Jó kis kutrica, mi? - idióta, hisz ez szebb, mint amit valaha láttam. Hatalmas üvegfelületek, pompás anyagok, az egész épületből a luxus sugárzott.
Megilletődve álltam a lépcső aljánál.
- Gyere húgi, mindenki rád vár!- noszogatott.
Beléptünk házba, és a hatalmas nappaliba vezetett, ahol a Cullen- család többi tagja tartózkodott.
Kényelmetlenül éreztem magam a sok rám szegeződő szempár miatt.

Emmett bemutatott mindenkit szép sorjában
Esme és Carlisle szeretettel öleltek magukhoz, és megkértek, hogy maradjak velük, hisz Emmett családja, az ő családjuk is. Meghatódtam, ennyi kedvességet már rég kaptam.
Alice volt a jövőbelátó hiperaktív törpe, de tényleg csíptem, nagyon aranyos volt, és lehengerlő. Szinte nyakamba ugrott. Aztán leszögezte, hogy a ruháim évek óta kimentek a divatból, de ne aggódjak, mert ő mindent beszerzett és látta, hogy tetszeni fognak nekem. Huh, Alice nem egyszerű.
Jasper, Alice kedvese kimérten, de barátságosan üdvözöl engem.
Bella és Edward is üdvözöltek, de Rosalie-val más volt a helyzet, ő nagyon tartózkodóan csak biccentett egyet fejéve köszönés gyanánt.

Majd Alice felvonszolt a szobámba és magamra hagyott. Rám fért egy kis egyedüllét, hogy meg tudjam emészteni a sok új dolgot. A szoba gyönyörű volt, saját fürdőszobával. Elmentem letusolni, ellazított a forró víz, kifejezettem jól esett. Kinyitottam a gardróbajtót, és ledöbbentem a látványtól, Alice nem túlzott, mikor azt mondta mindent beszerzett, egy ruhásboltban nincs annyi gönc, mint itt. Kerestem valami kényelmeset és elterültem a hatalmas ágyon. Kopogást hallottam, majd Emmett nyitott be az ajtón nagy mosollyal az arcán.
- Hogy érzem magad? - kérdezte tőlem
- Nem vagyok hozzászokva ehhez a luxushoz, az elmúlt néhány nap például fákon pihentem és a folyóban mosakodtam. ,,Az egyik percben semmid sincs, a másikban pedig többet kapsz, mint amennyit el tudsz fogadni.” (Coelho) A hihetetlen milyen kedves családod van.
- Nem Emma, ez már a te családod is!- javított ki testvérem - Nem engedem, hogy elmenj, különben ...- huncut mosolyt villantott és olyan barackot nyomott a fejemre, amilyet gyerekkoromban kaptam tőle.
Egy jól irányzott ütéstől szegény bátyám akkorát repült, hogy a nyitva maradt gardrób ajtót keretestül kiszakította. Elkerekedett szemmel figyeltem, ahogy kacagva leporolja magáról a törmeléket.
- Erősebb is lettél mióta nem láttalak!- mondta és leült velem szembe az ágyamra. Órákon keresztül beszélgettünk, volt miről , hisz majdnem száz év telt el mióta nem láttuk egymást.

2010. november 2., kedd

2. Utazások

Sziasztok!

Íme a második fejezet, elkezdenek felpörögni az események. Remélem tetszeni fog!
Jó olvasást kívánok!
Léna



Egyedül és magányosan tengődtem évekig, nem csináltam semmit, olyan voltam ,mint az árnyék. Éjjelente mozogtam, csendben és észrevétlenül jártam-keltem mindenfelé. Már most beleuntam az életbe, mire jó az örök élet, ha nem tudom mire használni, ha nem tudom kiélvezni?
Utáltam így élni, ez nem is élet. Az idő lassan és eseménytelenül telt, már kezdtem teljesen belebolondulni a mókuskerékszerű létezésbe.

Villámcsapásként támadt az az ötletem, hogy utazgatni fogok, megnézek mindent, amit még emberi életem során látni akartam. Újult erővel és lendülettel kezdtem neki világfelfedező utamba. Jót tett a környezetváltozás, szebbnél-szebb helyeken jártam, norvégiai fjordok, megnéztem Angliában Stonhenge-t, elmentem a szerelmesek városába, Párizsba, Gladiátorok küzdelmi színterére Olaszországba a Colosseumba, végig futottam a kínai Nagy Falon, Egyiptom, Amazonas, Peru és még sorolhatnám.
1972-ben Beatles és Rolling Stones koncerteken is elmentem.
Része voltam a történelemnek, 1963 novemberében épp Dallasban jártam, ott voltam és láttam a Kennedy gyilkosságot, döbbenetes élmény volt.
Lenyűgözött a kultúrák sokszínűsége. Voltak helyek, ahol huzamosabb ideig tartózkodtam, megesett, hogy még dolgozni is eljártam, így legalább nem éreztem magam egyedül, volt kihez szólnom.
Végül mindenhonnan tovább álltam.

Legutóbb Denaliban jártam, hatalmas vadrezervátum van ott, grizzly, jávorszarvas, rénszarvas, hmmm micsoda választék.
Rezervátumi tartózkodásom alatt találkoztam egy ott élő vámpír klánnal, egészen összebarátkoztam velük, már tervezgettem, hogy ott maradok.
De megtudtam valamit, ami reményt ébresztett bennem, ami miatt életem új értelmet nyert. Mikor elmeséltem élettörténetem, mondták ,hogy ismernek egy Emmett nevű vámpírt, aki Forks-ban él egy családban. Nagyjából illett is rá a személyleírásom. Izgalom fogott el, mi van, ha a bátyám az? és mi van ha nem?
Meg kell tudnom, ha esély van rá, hogy megtalálom őt, akkor megéri érte bármennyit is utaznom.

Nem vesztegettem az időt tovább, elindultam, hogy megtudjam az igazat. Kettős érzés viaskodott bennem,
remény és félelem.
,,Reméld a legjobbat, de készülj fel a legrosszabbra. „ tartja a mondás. Féltem, féltem, hogy hiú ábrándot kergetek, s mikor Forks-ba érek találok egy Emmettet, de nem az én testvérem.
Bármi lesz is, meg kell próbálnom, mit veszíthetek, hisz így sincs semmim?

Most itt futok néhány államnyira Forks-tól, kételyeim elhatalmasodtak rajtam, hirtelen megálltam.
Bizonytalanságom úrrá lett rajtam, túl sok dolog történt, túl kevés idő alatt.
Megálltam, becsuktam a szemem, hagytam hogy a szél átjárja testem és megtisztítsa fejem. Pillanatnyi nyugalomra volt szükségem, hogy összeszedhessem gondolataim. Mitől félek igazán? Attól hogy választ kapok a kérdésemre, vagy hogy nem fog tetszeni, amit megtudok?
Lehet nem is kéne odamennem!
Ha ő is lesz az, lehet már meg sem ismerne, hisz már évtizedek óta nem láttuk egymást.
Mit mondanék neki? Szia Emmett? Mizujs, hogy telt az elmúlt majd’ egy évszázad? Ááááááhhhh
Idióta!- róttam meg magam.
Nem ijedhetsz be most! Akármi is lesz, meg kell tudnod az igazat!- igen, tudni akarom! Oly sokáig kerestem testvérem, a végzetem is ez hozta el, lehet a sors akarta úgy, hogy akkor is az erdőben legyek, mikor az a vámpír férfi rám talált.
Kitisztult az elmém, újult erővel kezdtem futni, közben bátorítottam magam, hogy nem lesz semmi baj.

2010. október 29., péntek

1. Bevezetés

Kicsit beletekintünk Emma múltjába, remélem tetszeni fog.
Kritika jöhet.
pusz
L

A nevem Emma McCarthy , 1909 tavaszán születtem Tennesse-ben.
Teljes és vidám gyermekkorom volt, mindenem megvolt, amire csak szükségem volt, de a legfontosabb, volt családom és szeretet vett körül. A bátyám mindig óvott, és védelmezett engem, olyan volt, mint egy testőr.
A családunk generációkra visszamenőleg vadász volt, Emmett a bátyám is hamar beletanult. Szeretett vadászni, kiszemelni a prédát, megfigyelni, megvárni a megfelelő alkalmat és végezni vele. Hatalmas trófea gyűjteménye volt, az öregek , mindig dicsérték ügyessége miatt.
Egy nap szomorú hír árnyékolta be addig oly boldog életünk, testvérem nem tért vissza a vadászatból, megtalálták a küzdelem helyszínét, de a testét sajnos nem.
Nem tudtam elfogadni a fivérem elvesztését, utam mindig az erdőbe vezetett, kitartóan kerestem őt, de mind hiába.

Gyászom nem múlt, még évek múlva is visszajártam az erdőbe, bár reményem, hogy meglelem Emmettet már végleg elveszett.
Egy nap minden megváltozott, az erdőben sétálgattam, amikor egy gyönyörű kinézetű férfival futottam össze. Hófehér volt a bőre és a szeme ijesztő volt, vörösen izzott. Ijesztő és egyben igéző volt.
Megölt engem, elvette az életem, hogy helyette egy örökkévaló lelketlen életet adjon helyette.
Hosszú és gyötrelmes kínok után újjászületett testem,olyan lettem, mint ő. Egy gyönyörű szörny. Azért teremtett, hogy a társa legyek, de én nem vágytam erre. Új életet kezdtem, már ha lehet ezt életnek nevezni.
Egy dolog volt, ami enyhíteni tudta feszültségem, az nem volt más, mint a gyilkolás. A vadászat izgalma, az, hogy átjárja testem az adrenalin, és mikor kioltott élet után torkomban enyhül az égető szomjúság, ez volt minden örömem.

Féktelen voltam, nem ismertem irgalmat, bárki az utamba került kegyelem nélkül megöltem. A félelem, amit áldozataim szemében láttam egészen megrészegített és újabb gyilkosságokra sarkalltak.
Aztán olyat tettem ,amit azóta sem bocsátottam meg magamnak, megöltem egy gyermeket. Szomjúságom miatt eluralkodtak rajtam az ösztöneim, és nem bírtam megálljt parancsolni magamnak. Mire észbe kaptam már csak egy élettelem kis test hevert véres kezeim között. Undorodtam magamtól, gyűlöltem magam a tettem miatt. Nemsokára az anya megtalálta halott gyermekét. Felsikított, olyan volt, mintha tőrt vágtak volna a szívembe. Sokáig zokogott szerencsétlen nő, kezében tartva ringatta, mint egy újszülöttet. Végignéztem, ahogy az anya búcsút vesz kicsinyétől, bűntettem magam -Végig kell nézned mit műveltél, te szörnyeteg! Nézd, most boldog vagy? - legszívesebben széttéptem volna magam. Az őrület határára kerültem, - Gyilkos! Gyilkos! - egyfolytában ezt harsongta bűntudatom. Azóta nem ittam egyetlen ember véréből sem. Képtelen voltam rá, ahányszor megettem volna, ott csengett fülemben a zokogó anya hangja.
Megváltoztam akkor.

,,Vannak dolgok, amiket nem kaphatsz vissza, akármennyire is küzdesz értük. “
Néha még visszajártam Tennessibe, hogy lássam öregedő édesanyám. Ilyenkor szívesen odafutottam volna hozzá, hogy megöleljem, hogy megmondja mennyire szerettem, és hogy elbúcsúzhassak tőle.
Néztem ,ahogy a kertben teregetett, virágait rendezgette, és szép lassan meghal egy esős késő őszi napon.

Mindent elveszettem, ami fontos volt számomra, család, boldogság, élet. Egyedül maradtam a világban, egyedül az emlékeimmel, magányommal és mérhetetlen fájdalmammal.

2010. október 25., hétfő

Szavazás!

Figyelem!

Szeretném, ha Emma mindenki számára szimpatikus lenne, így közvélemény kutatást csinálok. Lehet szavazni kit akartok.
Előrebocsátom, hogy a szereplőim nagy részét így szeretném majd kiválasztani, a ti segítségetekkel.

Pusz
Léna

2010. október 24., vasárnap

csak, hogy tudjuk mi várható

Kedves Mindenki!

Ezen az oldalon kezdem meg első történetem.
Szval , ha nem is lesz tökéletes se kövezzetek meg érte :D

Vámpír fanatizmus terjed mostanság, és nálam is meg fog ez jelenni.
Szeretett Cullen családunk is fel fog néha tűnni a színen, de csak azért,
hogy segítsenek nekem, a rések kitöltésére.
Eredeti elképzeléseimben nem szerepelnének, de most így hozta a sors.
Ki tudja, lehet csinálok majd egy olyan verziót is ahonnan kiiktatom őket.

A történetemben nem Bella és Edward lesz a főszereplő. óóóóó. akkor már nem
is érdekes? :D Hanem Emma.
Emma Emmett húga lesz , hogy hogy kerül a történetbe, és mi lesz a sorsa, ha követitek a történetet majd megtudjátok.

puszi mindenkinek!
Léna

Hamarosan!

Az oldal fejlesztés alatt, hamarosan elindul a történetem!