21. Kirándulás

Tyler szemszöge:

Lassan ébredezem, nem akarom még kinyitni a szemem, édes bódult állapotban fekszem az ágyamban, mellettem szerelmem fekszik.
A reggeli nap sugarai cirógatják arcom, de nem, még nem akarok felébredni.
A tegnap este kábulatában vagyok még. Vad és szenvedélyes percek, órák..... nagy sóhaj hagyja el a szám. Mint egy álom, de ez valóság volt. Egy gyönyörű valóság, egy titokzatos angyal elcsábított, vagy én őt, lényegtelen.

Kezem Emma után kutat, mikor megtaláltam hűvös derekát mordultam egyet, tegnap még nem volt rajta trikó. Becsúsztatom a ruhanemű alá a kezem és közelebb húzom magamhoz. Mélyem beszívom illatát. Karomat simítja végig apró kezeivel, ettől kirázott a hideg.

Kinyitottam a szemem és legnagyobb meglepetésemre egy szomorú szempárral akadt össze tekintetem.
- Mi a baj?- kérdeztem gyorsabban, mint szerettem volna.
- Tegnap kicsit elragadtattam magam és... nem akartalak bántani!- mondta szomorkás hangon szerelmem.
- Bántani? Nem igazán értelek!- szerintem ábrázatomról eléggé látszott értetlenségem. Felemelte a karom és az oldalamra mutatott, felkönyököltem, hogy megnézzem, de hirtelen fájdalom nyílalt az említett területre. Huh, lila folt, úgy látszik keményebbek voltunk tegnap, mint azt gondoltam.
- Uh, már azt hittem, azért vagy szomorú, mert te nem élvezted... - nem tudtam tovább folytatni, nem találtam a megfelelő szót. Erre kevés lett volna a szex, vagy hogy szerelmeskedés. Ez valami több volt.
- Nem haragszol rám?- kérdezte már egy kisebb mosollyal gyönyörű arcán.
- Dehogyis!- kacagtam fel, majd fölékerekedtem. - Sőt, azt hiszem a másik oldalamon nincs folt, és szimmetria megkívánja, hogy ott is legyen!- sejtelmes hangon búgtam nyakába szavakat. Erre édesen felkacagott és megcsókolt. Már kezdtünk elmélyedni a dologban, amikor az nyamvadt ébresztő megszólalt.
- Francba!- mordultam fel, majd lenyomtam a órát.
- Kelni kel , mert elkésünk!
- Csak még 1 perc, vagy 2!- könyörögtem szerelmemnek, aki nem tudott ellenállni nekem.

Jó néhány perc múlva kapkodva kezdtünk öltözködni.

...


Emma szemszöge:


Szép tavaszi vasárnap van, kicsit borús, de kellemes langyos a hőmérséklet.
Vera már hetekkel ezelőtt kitalálta, hogy elmehetnénk kirándulni, ők ketten, Vera és Jeremi, Bob és a barátnője (akivel a szülinapi buliján jöttek össze) Lisának hívják, ő egy nagyon csendes és visszahúzódó lány, a suliban elég jó tanuló, és szimpatikus is számomra. Jól kiegészítik egymást Bobbal.
Ja és persze mi is megyünk Tylerral.

Épp a kocsiban ülünk és a többiekkel megbeszélt találkozóhelyre megyünk. Tyler kezét a térdemen pihenteti, az útra koncentrálás közben a rádióban szóló dalokat dudorássza halkan. Hálás vagyok a vámpír hallásomért, így tisztán hallom mit dúdol.
Ahogy az ablakon bámultam kifelé, önkéntelenül is felrémlett a tegnap este. Le kell állítanom magam, most nem kalandozhat el a figyelmem.
Szerencsére hamar megérkeztünk az erdő széléhez, ahol már vártak minket a srácok.
Tyler kisegített a kocsiból és átkarolva vállamat odasétáltunk a társasághoz.

Bob: - Na végre báránykáim! Hol a francba voltatok tesó? Legközelebb fél órával hamarabbi időt mondunk nektek, hogy biztos ideérjetek! - korholt meg minket.
Tyler: - Ne csináld már, 5 percet késtünk!- mentegetőzött Tyler.
Bob: - Öcsém! Figyi, legközelebb 5 perccel kevesebb románc! Gondolhatnál szegény szerencsétlen bajtársadra is, aki az erdő szélén ácsorog, mindenféle veszélynek kitéve. Medvék, farkasok és itt a húgom is! - Verának nem tetszett az utolsó pár szó, már épp visszavágni készült, de Tyler közbeszólt.
Tyler:- Szerintem most jött el az ideje annak, hogy elinduljunk! Vera van nálad térkép?
Vera: - Természetesen van! A zöld turista ösvényt követjük! Bob te menj inkább a sárgán!- nézett csípősen testvérére. Erre mosolyognom kellett. - Szóval, ha a zöld ösvényt követjük kb egy, másfél óra múlva a Szarvas-kilátónál fogunk kilyukadni!
Bob vigyorgott egyet és gyengéden rácsapott barátnője fenekére, szegényke rákvörös lett hirtelen. Gondolom a ,,kilyukadni valahol" alatt nem kilátó jutott eszébe.
Lisa: - Szerintem induljunk!
Jeremi: - Na rajta, még sötétedés előtt vissza is kellene érni!
Lassan elkezdtünk a zöld jelzésen sétálni.
Tyler: - Bár, ha itt akartok éjszakázni… én nem vagyok semmi jó elrontója!
Vera: - Még mit nem? Pókok, meg bogarak, meg nagy állatok, meg még több pók! Blááá
Bob: - Csak nem félsz hugi? - Hangját szellemhuhogássá változtatta, barátnőm mögé settenkedett és jól ráijesztett. Szegény Vera majdnem elájult úgy megijedt.
Vera: - Te idióta barom!- rikácsolta miután sikerült összeszednie magát riadalmából. Felmarkolt az földről néhány makkot és azzal dobálta a már menekülő Bobot.
Lisa: - Már megint kezdik!- csóválta a fejét.
Emma: - Ez a lételemük szerintem!
Tyler: - Keressük meg őket, a végén még eltévednek!
Hamar megtaláltuk a keresett személyeket, hevesen gyűjtögették a muníciót, az újabb és újabb támadásokhoz.
Tyler: - Makkcsata!- kiáltott fel és elindított egy lavinát, ami mindenkit magával ragadott. Fél percen belül mindannyian beszálltunk a játékba. Makkzápor ért mindenkit.

Összeakadt Tylerral a tekintetünk, megdobtam egy makkal, ami célba is ért. Lövedék híján esélye sem volt védekezni, felém rohant és felkapott.
Tyler: - Fegyvertelent támadni? Szabad ilyet?- a lehető legártatlanabb arcot vágta.
Emma: - Bocsánat! Kiengesztelhetlek?
Tyler: - Meglátjuk sikerül-e?- kaján vigyor jelent meg az arcán, lehajoltam hozzá és megcsókoltam. Lassan letett a földre és ajkaink elváltak egymástól.
Tyler: - Majdnem sikerült! Esetleg, ha még egyszer megpróbálnád…
Nekem sem kellett több, újra szájára tapasztottam enyémet. Csókunk egyre szenvedélyesebb lett.
Bob: - khm… Izé, gyerekek csillapodjatok, mi is itt vagyunk!
Tyler: - Hogy te milyen kellemetlen alak vagy barátom!- zsörtölődött szerelmem.
Bob: - De ezért engem is szeretsz tesó! - cuppogot néhányat tréfásan Tylernak, és próbálkozott egy kis szempilla rebesgetéssel is, nem sok sikerrel.
Tyler: - Ha abbahagyod talán! - nevetett.

Az út további része kellemesen telt, azt leszámítva, hogy Vera és Bob még kétszer összevesztek.
A kilátó gyönyörű volt, Tyler mellkasához bújva csodáltam az elénk táruló képet.

20. Szavazás --> nyereményrész +18

Kedves Mindenki!


Kitettem egy szavazást, és elég nagy arányban (1 ember kivételével mindenki igennel voksolt) nyert.
A nyeremény nem más, mint egy kis hálószoba jelenet.
Remélem tetszeni fog :D

pusz
Léna



Emma szemszög:


Szombat délután dvd-zést terveztünk Tylerral, át is mentem hozzájuk.
Mikor leparkoltam az autófeljárón anyukája épp a bejárati ajtón lépett ki.
Kedvesen üdvözölt, majd mondta, hogy ha éhesek vagyunk együnk, meg hogy a barátnőjéhez készül, akivel megy majd az esti misére.
Gyorsan elhadarta mondandóját, aztán elsietett, mert már sürgetően dudáltak neki az utcáról barátnői.

Kedves nő, nagyon megszerettem az elmúlt időben. Erős nő!
Gondolataim félretéve elindultam a ház felé.
Beléptem az ajtón, Tyler illata fentről jött, így elindultam felfelé a lépcsőn Tyler szobájába.

Mikor beléptem a már megszokott szobába hallottam, hogy csobog a víz a fürdőszobában.
Biztos tusol, leültem az ágyára és nézelődtem. Tyler alapjáraton egy rendszerető srác, mindennek meg van a helye. Szerencsére azért nem viszi ezt túlzásba, a póló, mi valószínűleg délelőtt lehetett rajta a fürdőszoba ajtaja előtt van lehajítva, meg egy pár zokni is.

Tovább kalandozott tekintetem a szobán, kinn van néhány kép rólunk, egy két könyv kinyitva.
Szekrény ajtó tárva nyitva, de a ruhák katonás rendben sorakoztak benne.

Eszembe jutott az az éjjel, amikor ideosontam, és kukkoltam őt, félmeztelenül aludt, a takaró össze-vissza csavarodva rajta. Nagyot sóhajtottam az emlékre, ezt nem fogom elárulni neki.

Pár perc múlva Szerelmem elzárta a csapot és nem sokra rá már a szobájában állt.
Egy törölköző volt derekára csavarva, izmos testén még itt-ott csillogtak a vízcseppek. Elakadt a lélegzetem is egy pillanatra.
Egy másik törölközővel a nedves haját dörzsölgette. Nagyon izgató látvány volt, így félmeztelenül. Mikor meglátott elmosolyodott és odasétált hozzám.

Újabb emlék tört előre bennem, amikor véletlenül leöntöttem narancslével, és mikor levette a pólóját Veráék mosókonyhájában... huhh megint beszorult a levegő a tüdőmbe. Hihetetlen milyen hatással van rám.

- Csak nem akarsz elcsábítani így félmeztelenül?- kérdeztem tőle kacéran.
- Még az is lehet!- válaszolta kaján vigyorral.

- Csókolj meg!- követeltem tőle, nem kellett sokat várnom, lecsapott ajkaimra.
Testem izzott a vágytól, félmeztelen teste nekem feszült, éreztem merevedését a törölközőn keresztül. Ez csak olaj volt a tűzre, akartam őt.
Kezét becsúsztatta a pólóm alá, és végigcsúsztatta mellkasomon. Borzongtam érintésétől.
Végig húztam nyelvem a nyakán, mire sóhaj hagyta el ajkait. Nem bírom tovább, érezni akarom őt.

- Annyira kívánlak!- suttogta elakadó lélegzettel Tyler.
- Mi tart vissza?- kérdeztem tőle, mire egy hihetetlen mosollyal válaszolt. Újra ajkaimra tapasztotta ajkait, csókunk elmélyült. Karjaim körülölelték széles vállát, kezem végigfuttattam izmos hátán. Felsóhajtottam, ahogy az izmok megrándultak érintésemre.

Megszabadított ruháimtól.

- Olyan gyönyörű vagy!- lehelte nyakamba a szavakat. Végig csókolta testemet.
Hűvösség kúszott végig gerincemen, olyan pontokon kezdett el lüktetni, ahol eddig nem is sejtettem.
Tekintete visszakúszott az enyémre, kezét kínzó lassúsággal vezette végig testemen, melleimen, hasamon, le combomig, majd vissza.

Megrándultam a vágytól. Fölém kerekedett és amennyire csak lehetett hozzám simult már törölköző nélkül.
Teljesen meztelenül egymásba fonódtunk, vadul csókolóztunk. Kezem lecsúsztattam férfiasságára, mire halk nyögés hagyta el a száját.
Vigyáznom kell rá! Nem veszíthetem el a fejem!- győzködtem magam, természetesen csak magamban. Nem tehetek benne kárt! Csak gyengéden!
Olyan természetes volt minden mozdulat, mint egy tökéletesen megalkotott tánc.

Szép lassan és gyengéden belém hatolt. Behunytam a szemem, éreztem, hogy testében mindenhol megfeszülnek az izmok. Intenzíven éreztem őt, minden egyes csípőmnek feszülő lökés alkalmával.

Szenvedélyes volt és vad, hevesen csókolt, ölelt és simogatott.

Bizseregtem, egyre viharosabb ritmust diktált. Éreztem, hogy közeledik a beteljesülés, testem hátrafeszült, és ezernyi rándulással tört rám az élvezet. Sikolyom miatt még vadabbá vált, kifejezetten tetszett, hogy ezt váltom ki belőle. Néhány mozdulat után hatalmasat sóhajtott és ernyedten terült el mellettem az ágyon szerelmem.
Légzése szabálytalan volt, szíve csak úgy zakatolt, majd kiszakadt mellkasából. Kezével cirógatta felhevült testem.

- Úh, jól kifárasztottál!- mondta mosolyogva még mindig zaklatottan lélegezve szerelmem. Közelebb húzódott hozzám és belecsókolt a nyakamba.

A hátát simogattam, majd lassan elaludt. Néztem, ahogy a párnák közé süppedve álomba szenderül Tyler.

Oldalán véraláfutások és sötét csíkok jelentek meg, néhol jól kivehetően a tenyerem nyoma is.

-Ezt jól megcsináltam!- róttam meg magam. Mosolyogva simítottam végig a sérüléseken. Haragudni akartam magamra, de nem nagyon tudtam, még ez előbbi események hatása alatt vagyok.
-Na ezt hogy fogom kimagyarázni?

19. Együtt

Tyler kedvenc helyén töltöttük langyos tavaszi délutánt, egy pokrócon feküdtünk. Feje az ölemben van, simogatom a haját, és hallgatjuk az erdő és a tenger zajait.
Azóta az este óta, mióta ,,megfenyegettem“, hogy vele maradok ha tetszik neki, ha nem, és nem hagyom egyedül, újra egy párt alkotunk.

Boldog vagyok vele, de belül remegtem, a tudat, hogy bármikor elveszíthetem nagyon fáj, szinte felőrli lelkem. Tyler kedvéért erős akartam lenni, rosszul esne neki, ha szenvedni látna, hisz azért akart elhagyni, hogy megkönnyítse a dolgom.
Sokat morfondírozom az átváltoztatásán, de nem tudok megállapodni, nem tudom, hogy kéne beavatni a titokba. Vagy, hogy mikor? Az a legnagyobb kérdés, hogy mit szólna hozzá, ha megtudná rólam, hogy vámpír vagyok? Akkor is szeretne? Akarna velem az örökkévalóságig élni?
Milyen lehet úgy élni, hogy tudod bármikor meghallhatsz?

Odafordultam hozzá, hogy szemébe nézhessek, vonásai nyugodtak voltak.
- Mióta tudod?- kérdeztem tőle, tudom, hogy tudja mire értem, nem akartam hangosan is kimondani.
- Több, mint 2 éve diagnosztizálták! Sajnos ez családi génetika állományban is benne van, többen haltak meg rákban!- hangja halk és szomorú volt. Tekintete a messzeségbe merengett tovább.
- Carlisle is megvizsgálhatna téged!
- A legjobb orvosokat fizetik a szüleim. Itt már csak azon múlik, hogy mennyivel tudják meghosszabbítani az életem!
- Ki tudja még ezt rajtam kívül?- kérdeztem tőle. Karját simogattam, ő átölelte a derekam magához húzott és nagyot sóhajtott.
- Bob-nak mondtam csak el! Nem akarom, hogy sajnáljanak, vagy másképp kezeljenek, mert beteg vagyok!
Az, hogy ez a helyzet velem, még teljes életet akarok élni! Küzdeni akarok, amíg lehet!
- Nagyon bátor vagy! … Ugye tudod, hogy én nem sajnálatból vagyok veled!- mondtam őszintén.
- Reméltem is!- vigyorodott el ,majd közelebb húzott magához, fejét a mellkasomra tette és kezeinket összekulcsolta.
- Félsz?- kérdeztem tőle.
- A haláltól?- bólintottam kérdésére, majd folytatta. - Attól nem, már felkészültem rá, egy nap elfújják a gyertyám! Csak attól félek, hogy mi lesz veled? Biztos ezt akarod? Most még jól vagyok, de mi lesz ha már nem tudok kikelni az ágyból, csókot sem tudok adni, és a kanalam sem fogom tudni megfogni? Végig gondoltad egyeltalán mire vállalkozol?… Még visszaléphetsz!- mélyen a szemembe nézett.
Fejére koppintottam.
- Eszedbe ne jusson még egyszer ilyen hülyeséget kérdezni, mert addig fogom verni a hülye fejedet, míg el nem felejted! Világos?- erre elmosolyodott. - Veled akarok lenni Tyler, ha nem tudsz kikelni az ágyból majd melléd fekszem, ha nem tudsz megcsókolni majd megcsókollak én. És ha kell meg is etetlek téged! Mindegy mi lesz, én csak téged akarlak!
- Szerelmem! Nem tudom mivel érdemeltelek ki, de hálás vagyok érted!- mormolta a hajamba.

- Ha örök életet választhatnál magadnak, választanád?- kérdeztem tőle sejtelmesen.
- Csak, ha te is velem tartanál! Minek élnék örökké, ha nem lennél velem!- mintha saját gondolataimat hallottam volna a szájából. Nem, még nem mondhatom el neki.

Felkönyökölt az egyik kezére és körbesimogatta az arcom, a hajam, és a nyakam vonalát is.
Közel hajolt hozzám és megcsókolt. Apró kis ízlelgető csókok voltak, minden kis érintést elraktároztam emlékeimbe. A gyomromban ilyenkor ,,pillangók repkedtek”, borzongás futkosott végig a testemen.
Gyengéd csókja szenvedélyessé vált, vad ölelések és sóhajok édesítették meg azt. Vágytam rá, minden érintéséért sóvárogtam.

INFÓ

Kedves Mindenki!


Frisset is hoztam , és információt is, a történettel kapcsolatban.
Mostanában eléggé elfoglalt vagyok, és ez a jövőben még inkább így lesz.
nem fogok hosszasan magyarázkodni, a lényeg, hogy ti is áthatjátok, hogy mostanában csúszok a frissekkel.
Úgy határoztam, hogy jövő héten felteszem az eddig megírt frisseket (szinte teljesen kész a történet, 3 fejezet hiányzik belőle, amit pótolok is hamarosan), szval az elkészült részeket felteszem egyszerre mind.
Remélem tetszeni a folytatás, és a sok új rész nem fogja lombozni a komizós kedveteket.

Jövő hét elején találkozunk az összes többi résszel.

Ui: úgy látom a szavazás jól alak

18. Emmett közbelép

Mérhetetlen fájdalommal a lelkemben, lebegtem a vízben, ki tudja mióta.
Nem számít semmi. Nem érdekel semmi.
Valami megragadott és húzni kezdett, remélem meg fog ölni, Tyler nélkül nem akarok élni.
Hirtelen kivágódtam a partra majd Emmett mászott ki a vízből csurom vizesen.- Napok óta keresünk!- mondta szomorú hangon Emmett.

- Tudom mi történt, de nem menekülhetsz el!
- Nem menekülhetek el? Fogalmad sincs, hogy érzek! Nem Rosalie fog meghalni!- kiáltottam bátyámnak kikelve magamból.

Odajött hozzám, megölelt és megsimogatta vizes hajam.
Könnyek nélkül zokogtam, testem rázkódott a félelemtől, dühtől és keserűségtől.
- Még nem halt meg Emma! Úgy teszel, mintha már meghalt volna! Szüksége van rád! Szeret téged és te is őt! Légy vele, segíts neki! Aztán, ha úgy gondolod, változtasd át! Gondold végig, Tylernak a legnehezebb! Nem akarta, hogy végignézd a szenvedését, inkább elengedett, hogy esélyed legyen boldognak lenni. - magyarázta őszintén bátyám.

- Soha nem leszek boldog nélküle!- mondtam szipogva.
- Akkor menj vissza és mond ezt el neki is! Az én húgom sosem adja fel!... De előbb mosakodj meg!- mosolyodott el halványan.....
Hazamentem, a többiek aggodalmas szemekkel néztek engem, de egyikük sem szólt. Jobb is így, amúgy sem volt kedvem beszélni senkivel.
Felmentem a szobámba, letusoltam és megmostam a hajam. Jól esett a forró víz, lemostam magamról a sós tengervizet.
Elgondolkodtam azon, amit Emmett mondott, mi lenne, ha átváltoztatnám Őt? El kell neki mondanom az igazat magamról!
De nem most, az első lépés az, hogy beszélek vele, aztán ráérek a többivel foglalkozni.

...

Tylerék háza előtt álltam, nagy levegőt vettem, majd bekopogtam.
Az anyukája nyitott ajtót, majd mondta, hogy a szobájában van Ty. Örült, hogy jövök, mondta, hogy fia napok óta alig mozdult ki, alig evett és nagyon szenved lelkileg.
Összeszorult a gyomrom, halkan felsétáltam a lépcsőn, bekopogtam az ajtaján.
- Nem kell semmi! - jött a válasz bentről.
Tyler hangjától megremegtem. Újabb nagy levegőt vettem és benyitottam a szobájába.
Egy teniszlabdát ütögetett a szemközti falnak az ágyából.
Mikor meglátott elkerekedett a szeme és felkelt az ágyáról felém jött és megáll előttem.

- Emma?!

- Figyelj, tudom, hogy mit mondtál, de tudod mit?! Nem érdekel! Ha tetszik, ha nem veled leszek, és segíteni fogok, amiben csak tudok! Ha kidobsz az ajtón, visszamászom az ablakon. Szóval jobb, ha felkészülsz, mert nem hagyom, hogy elhagyj!- hadartam el gyorsan, a lehető legkomolyabb hangomon.
- Csak veled akarok lenni, mert szeretlek!- tettem hozzá szinte suttogva.

yler nem jutott szóhoz, megölelt. Miközben magához szorított, magába szívta illatom.
- Annyira hiányoztál!- mondta percek múlva.

Jól esett ölelése, örökre így akartam maradni.