22. Rózsák

Emma szemszöge:

Szerda délután van, Tyler nem jött át, azt mondta, hogy valami dolga akadt. Kinézek a szobám ablakán, kicsit borús az idő, a fákon vékony ködréteg ül. A hangulatom metaforikusan tükrözi az időjárás. Nem vagyok szomorú, csak kicsit egyedül érzem magam.
Vera Jeremivel van, úgyhogy egyedül gubbasztok a szobámban.

A könyvespolchoz sétálok, hátha találok valami olvasnivalót. leveszek egy-két könyvet, majd vissza is pakolom. Valahogy most nem köt le.
Nagy unalmamban elvonulok a méretes gardróbomba ruháimat elpakolni. Nem használom ki vámpírsebességem, csiga lassú tempóban tevékenykedem.


Kopogást hallok, beleszagoltam a levegőbe, Tyler az! Izgalom fogott el.
- Gyere be!
Pár pillanatra rá be is jött szerelmem a szobába, már megint nagyon jól nézett ki. A háta mögül egy hatalmas csokor rózsát rántott elő.

- Hát ez?- kérdeztem tőle mosolyogva.
- Azt kiabálták, hogy vigyem őket egy gyönyörű lánynak!- mondta hozzám simulva.
- Hát akkor ne késlekedj!- játszva lebiggyesztettem a szám.
- Már megérkeztem! - átadta a virágokat, hatalmasat szippantottam belőle, átjárta testem a friss virágillat.

Egy kis üzenet is volt hozzá, kiszedtem a borítékból az apró kártyát.

,, Szeretlek, míg az összes el nem hervad. Tyler”
Nem értem, csak addig marad velem, míg a rózsák virulnak? De hát az csak pár nap esetleg egy hét.
Tyler észrevette értetlenségem és még jobban elmosolyodott.

- Hát az a helyzet, hogy az összes sosem fog elhervadni, mert az egyik virág műanyag! - nagyon megkönnyebbültem, huh, - Emma, akárhogy lesznek a dolgok, én nagyon… én nagyon szeretlek téged. Még senki iránt nem éreztem így! Te tartod bennem az életet! Amíg lehet veled akarok lenni! És ha már nem leszek, tud, hogy az én szerelmem sosem fog elmúlni, úgy ahogy az a művirág sem fog elhervadni!

- Most mondtad először, hogy szeretsz!- néztem rá meghatottan, alig hiszem el, hogy végre kimondta.
- Ez egy fontos szó számomra, nem dobálózok vele meggondolatlanul!- mondta őszintén mélyen a szemembe nézve.
Átkaroltam a nyakát és megcsókoltam, derekamat ölelve közelebb húzott magához. Csókunk szenvedélyesebb lett. Kezeit végigfuttatta gerincemen, ettől kirázott a hideg.
Beletúrtam a hajába, ettől csak még szenvedélyesebben csókolt engem.

A telefonom kitartó csörgése szakított félbe minket.
- Milyen zavaró készülék! - nyúltam morogva érte.
Sms érkezett. Emmettől? Mit akar?
Üzenet: Tubicáim! Mi is itt vagyunk, úgyhogy bármit csináltok csak halkan tegyétek! Pusz Em

- A bátyám üdvözöl!- mondtam Tylernak, aki értetlenül nézett rám.
Válaszoltam neki sms-ben, ha már így kommunikálunk.
Válasz: Ha zavar valami el lehet menni! :D

Hallottam, ahogy üzenetem megérkezik Emmett telefonjára, felnevetett. Tyler ezt nem hallhatta, neki nincs vámpír hallása.

- Nincs kedved inkább sétálni?- fordultam szerelmem felé.
- Menjünk!- mosolyogva megfogta a kezem és elindultunk.