3. Találkozás

Sziasztok!
Itt a friss. A címből kitalálhattátok, hogy most fognak találkozni a testvérek.
Jó szórakozást!
Léna



,, A régi boldogság helyét halott csend vette át, de nézd csak, amott zöld hajtás ütötte fel fejét a romok közt… az új, jobb élet kezdetének jele.”

Minél közelebb értem Forks-hoz, annál jobban féltem.
Tudnom kell az igazat! Tudnom kell! - hajtogattam magamnak. Forks határát az erdőn keresztül léptem át, lenyűgöző volt a táj, sziklák, sűrű és buja növényzet. A sós tenger illatát sodorta felém a szél. Megálltam, ki akartam élvezni ezt a békés, megnyugtató közeget.

Furcsa érzésem támadt, figyel valaki, ismeretlen szagot érzetem, egy vámpír. Villámgyorsan egy erős testalkatú, magas srác termett előttem. Komoly arccal méregetett.
Ez nem lehet igaz! Álmodom. Nem az nem lehet, hisz képtelen vagyok aludni, így álmodni is.
Ő az , ő az ő az!
-Emmett!- kiáltottam fel, a lelkem ujjongott, a boldogság majd szétfeszítette mellkasom. Igen ő az, oly sok év, oly sok, szenvedés és magány.
Ismerős hatalmas vigyor jelent meg rég nem látott bátyám arcán, odaszaladtam hozzá és megöleltem. Annyi mondanivalóm és kérdésem lett volna, mégsem tudtam megszólalni. Csendben öleltük egymást, minden szó nélkül. Felesleges lett volna, a lényeget úgyis tudtam, ő is örül, hogy viszont lát engem. Könnyek nélkül zokogtam, de lelkemben hatalmas megnyugvás honolt.

Nem tudom meddig állhattunk így itt az erdőben, egymás ölelve, az eső szemerkélése térített vissza minket a jelenbe. Lassan kibontakoztam öleléséből.
- Annyira hiányoztál!- súgtam bátyámnak.
- Te is nekem Emma! Mikor utoljára láttalak, még gyerek voltál!- tette hozzá testvérem
- Hát az már elég rég volt, de nyugi, még így is idősebb vagy!- erre hatalmasat nevetett.
- Honnan tudtad, hogy jövök, vagy hogy itt leszek? - kérdeztem értetlenül.
- Van egy jövőbelátó hiperaktív törpénk, majd megismered, csípni fogod! Gyere menjünk haza!- megfogta a karom és futásnak eredtünk.
Haza. Hazaértem. Eddig zaklatott énem végre megnyugodott. Végre újra boldognak éreztem magam.

Megérkeztünk a Cullen-házhoz, Em vidáman mutatta be- Jó kis kutrica, mi? - idióta, hisz ez szebb, mint amit valaha láttam. Hatalmas üvegfelületek, pompás anyagok, az egész épületből a luxus sugárzott.
Megilletődve álltam a lépcső aljánál.
- Gyere húgi, mindenki rád vár!- noszogatott.
Beléptünk házba, és a hatalmas nappaliba vezetett, ahol a Cullen- család többi tagja tartózkodott.
Kényelmetlenül éreztem magam a sok rám szegeződő szempár miatt.

Emmett bemutatott mindenkit szép sorjában
Esme és Carlisle szeretettel öleltek magukhoz, és megkértek, hogy maradjak velük, hisz Emmett családja, az ő családjuk is. Meghatódtam, ennyi kedvességet már rég kaptam.
Alice volt a jövőbelátó hiperaktív törpe, de tényleg csíptem, nagyon aranyos volt, és lehengerlő. Szinte nyakamba ugrott. Aztán leszögezte, hogy a ruháim évek óta kimentek a divatból, de ne aggódjak, mert ő mindent beszerzett és látta, hogy tetszeni fognak nekem. Huh, Alice nem egyszerű.
Jasper, Alice kedvese kimérten, de barátságosan üdvözöl engem.
Bella és Edward is üdvözöltek, de Rosalie-val más volt a helyzet, ő nagyon tartózkodóan csak biccentett egyet fejéve köszönés gyanánt.

Majd Alice felvonszolt a szobámba és magamra hagyott. Rám fért egy kis egyedüllét, hogy meg tudjam emészteni a sok új dolgot. A szoba gyönyörű volt, saját fürdőszobával. Elmentem letusolni, ellazított a forró víz, kifejezettem jól esett. Kinyitottam a gardróbajtót, és ledöbbentem a látványtól, Alice nem túlzott, mikor azt mondta mindent beszerzett, egy ruhásboltban nincs annyi gönc, mint itt. Kerestem valami kényelmeset és elterültem a hatalmas ágyon. Kopogást hallottam, majd Emmett nyitott be az ajtón nagy mosollyal az arcán.
- Hogy érzem magad? - kérdezte tőlem
- Nem vagyok hozzászokva ehhez a luxushoz, az elmúlt néhány nap például fákon pihentem és a folyóban mosakodtam. ,,Az egyik percben semmid sincs, a másikban pedig többet kapsz, mint amennyit el tudsz fogadni.” (Coelho) A hihetetlen milyen kedves családod van.
- Nem Emma, ez már a te családod is!- javított ki testvérem - Nem engedem, hogy elmenj, különben ...- huncut mosolyt villantott és olyan barackot nyomott a fejemre, amilyet gyerekkoromban kaptam tőle.
Egy jól irányzott ütéstől szegény bátyám akkorát repült, hogy a nyitva maradt gardrób ajtót keretestül kiszakította. Elkerekedett szemmel figyeltem, ahogy kacagva leporolja magáról a törmeléket.
- Erősebb is lettél mióta nem láttalak!- mondta és leült velem szembe az ágyamra. Órákon keresztül beszélgettünk, volt miről , hisz majdnem száz év telt el mióta nem láttuk egymást.