8. Buli

Sziasztok!

Nagy várakozás után bulizzunk egy kicsit. Emmett felvilágosító kísérlete után irány Bob bulija!
Jó szórakozást az olvasáshoz!
puszi
Léna


A tükör előtt nézegettem magam. Ez a vörös fűző elég kihívó. Ezért épp tervezgettem, hogy mást veszek fel, mikor meghallottam Alice hangját:
- Eszedbe ne jusson, mert az összes ruhád darabokra tépem! Aztán mehetünk megint vásárolni... - az utolsó mondata inkább hangzott vágyakozóan, mint haragosan.
Alice mindig talál valami okot a vásárlásra...
- Na jó, elvégre tényleg jól áll. Vajon Tyler-nek tetszene?- gondolataim ismét csak nála kötöttek ki. Megráztam a fejem, hogy elhessegessem az előbukkanó képeket elmémből.
Indulnom kell. Beültem a dzsippbe, feltekertem a hangerőt.- így szoktatva fülem a közelgő ricsajhoz.

A Langdon házhoz érve rájöttem, hogy nem tévedtem nagyon, amikor arra gondoltam, hogy zajnak nem nevezhető lesz az, amit itt találok. Már az utcáról is hallani lehetett a dübörgő zenét.

Szegény szomszédok! -gondoltam magamban, biztos átkozzák szegény Bob-ot, és örvendeznek, hogy évente csak egyszer van születésnapja. Leparkoltam a kocsit, ami nagy kihívás volt, hisz alig akadt hely a sok bulizó autója miatt. Megláttam Ty fekete terepjáróját, gombócot érzetem a gyomromban, és elakadt a lélegzetem is. Itt van ő is!
- Szedd össze magad, Emma! - korholtam magam és elindultam a bejárat felé.
A csengőszóra Bob nyitott ajtót.
- Nagyon dögös vagy! Chipset?- nyújtotta felém a zacskót, megráztam a fejem egy kedves mosoly kíséretében.
- Nem baj, több marad nekem!- mosolygott- Bújj be! - invitált be a házba az ünnepelt.
- Emma , de jó hogy itt vagy! - kiáltott Vera, miután megpillantott.
- Wow, az a vörös csinibaba nagyon stíröl! - hallottuk meg Bob lelkes hangját. - Vigyáztam!- lökött minket játékosan félre, majd mosolyogva folytatta, - nem hagyhatom sokáig epekedni, ha 10 perc múlva nem térek vissza, várjatok tovább!- kacsintott, majd otthagyott minket.
Nevetve néztem utána, mikor hirtelen Ty tekintetével akadtam össze. A szoba másik végében állt. Sötét inget viselt, ami nagyon kiemelte sportos alkatát.
Sörösüvegét kicsit megemelve intett felém. Nem tudtam tovább tanulmányozni, mert Vera be akarta mutatni ismerőseit. Már a fél vendégseregen túl voltunk, amikor megjelent Jeremy, hogy felkérje barátnőm táncolni. Vera megint dadogott egy sort, de végül táncra perdült titkos szerelmével.

Kezdett zsongni a fejem a hangos zenétől, a tömegtől, az alkohol és dohányfüsttől. Ki kell jutnom a házból! A hátsó ajtó felé vettem az irányt, majd kiléptem csípősen hideg őszi estébe.
Becsuktam magam mögött az ajtót. Jólesett, hogy már csak szűrve tapasztalom a zajokat.

Áh, igen egy kis nyugalom.
Behunytam a szemem és mélyeket lélegeztem a friss oxigénből. Éreztem, ahogy ellazulok és kitisztulnak a gondolataim.
- Meg fogsz fázni! - majdnem szívrohamot kaptam, már ha egy vámpír mondhat ilyet. Megfordultam, és megpillantottam Tylert, a hintaágyban ülve. Felkapott egy pokrócot, hogy felém nyújthassa. Elvettem tőle, belecsavartam magam, majd mellé ültem. Nem mintha fáztam volna, de nem akartam ezt tudomására hozni, mert biztosan nem értené meg...
- Köszönöm! - suttogtam hálásan.
- Még ez a porkóc is jól áll!- elmosolyodott és újra végigmért. Elmosolyodtam, hát nem aranyos?
- Hogy tetszik a buli?- kérdezte.
- Nekem ez túl hangos, nem igazán szeretem az ilyesmit. Te hogyhogy itt kint vagy? - arca kicsit megváltozott, elgondolkodott.
- Bob miatt vagyok itt, a többiek - mutatott a ház felé, - ők nem érdekelnek. Nem érdekli őket maga Bob, csak az, hogy bulit csinált. Felszínes népség!- fejezte be szomorkásan.
- Mindig ilyen távolságtartó voltál?- kérdeztem tőle, nem értem zárkózottságának okát.
Közelebb hajolt hozzám, pár centire volt arca az enyémtől. Felgyorsult a légzésem, mélyen a szembe nézett. Megbabonázva néztem őt.
- Távolságtartónak tartasz?- hamiskás mosoly jelent meg arcán. Már épp szólásra nyitottam volna szám...
- Khm, megzavartam valamit? - ott állt a hátsó ajtóban Vera, kifürkészhetetlen arccal.
- Nem, semmit!- morogva húzódott el tőlem Tyler.
- Akkor jó, már azt hittem...- ekkor mérges szemekkel nézem rá, azt sugározva, "Halgass!"- , ...hogy semmi. Emma gyere, valaki meg szeretne ismerni!
Kelletlenül álltam fel a hintaágyból, kibontakoztam a pokrócból, letettem, majd elindultam sürgető barátnőm után, de még vissza pillantottam a srácra. - Ne haragudj! - formáltam számmal a következő szavakat.

Az a valaki , aki nagyon meg akart ismerni Ron volt, ő is a foci csapatban játszik, Jeremy egyik barátja.
Kedves volt, bókolt, jól nézett ki, látszott, hogy évek óta sportol. Szívesebben ülten volna kinn Tyler mellett, de nem akartam megbántani, hisz olyan aranyos volt a fiú
Nem sokkal később hazamentem, elég volt mára ennyi...

Meteorként vágódtam be az ágyamba, majd felelevenítettem magamban a hintaágynál történt néhány percet. Vajon mi történt volna, ha Vera nem lép közbe?