7. Meghívás

Kedves Mindenki!

Itt az új fejezet! Remélem tetszeni fog nektek.
Újdonság, hogy ezentúl a rendszer az lessz, hogy hétfőnként és péntekenként minden héten friss!
Rövid fejik, de sűrűn!

Jó olvasást kívánok!
Pusz
Léna



Verával a legjobb barátnők lettünk, annyira jó volt, hogy van egy olyan ember, aki szeret és megért. Bánt, hogy nem lehetek vele teljesen őszinte, de talán így a legjobb, mindenkinek. Nem tudhatja meg, hogy vámpír vagyok. Ez a néhány fontos szabályom egyike.
Ő nyitott és barátságos, beavatott mindenféle csajos dologba. Sokszor szervezett ott alvós estét náluk. Olyan jó volt, olyan emberinek érezhettem magam mellette.
A vásárlás annyira nem hozott lázba, mint őt, de hát egye fene, nem lehet mindenben közös ízlésünk. Ő sokkal nyitottabb, mint én, sok barátnője van, de azt hiszem, én vagyok számára a legkedvesebb.
Annyira részletesen beavat mindenbe, hogy örülök, hogy nem tudok elpirulni, de néha még le is kell állítanom, úgy belelovallja magát a részletekbe.

A változatosság kedvéért most az iskolában vagyunk.
Vera épp megint Jeremyről beszél. Barátnőm fülig belezúgott ebbe a srácba. Akárhányszor összefutottunk az említett fiúval, az én laza barátnőm dadogni kezdett és fülig vörösödött. -Olyan aranyos ilyenkor! - Ő persze, mindig háborog utána, hogy miért nem tud a fiú jelenlétében is olyan lenni, mint máskor.
Sokat áradozott róla. Jeremy a suli focicsapatának tagja. A focis fiúkért rajonganak a csajok, legalábbis úgy tűnik...

Irodalom óra utáni szünetben összetalálkoztunk Bob-bal és Tyler-ral.
-Helló´sztok! Emma ez a tied!- Bob egy kis borítékot nyújtott át nekem, amiben egy meghívó volt, péntek estére, a szülinapi bulijára.
- Köszönöm! - mondtam- Vera nem is mondtad, hogy Bob bulit csinál!
- Csinál?- háborgott.- Elvileg csapatmunkának indult, de Bob mindet elrontott, még a meghívókat sem tudta rendesen kinyomtatni.
- Nézd már! Azért van a csapatmunka, hogy legyen kit hibáztatni mi? Amúgy is én végeztem a munka oroszlánrészét!- morogta sértetten testvérének Bob.
- Üvöltöttél?! -kérdezte cinikusan Vera.
Olyan aranyosak , amikor így vitáznak! Emmett és én teljesen másmilyenek vagyunk.
Tyler-ral összenéztünk.
- Eljössz a bulira?- kérdezte tőlem.
- Azt hiszem igen!- válaszoltam kissé bizonytalanul. Jól láttam, hogy egy apró,halvány mosoly jelent meg az arcán?

...

A hét hátralevő része gyorsan eltelt. Verával el mentünk Port Angelesbe is, ruhát és ajándékokat vásárolni az alaklomra. Vera addig nyúzott, míg meg nem vettem egy számomra eléggé kihívó bordó fűzőt, hozzá egy extra szűk farmert és egy pár magas sarkút. Jól állt, de szokatlan volt, mert ennél szolidabban szoktam öltözködni.
Alice-nek viszont kifejezetten tetszett...

A buli előtt elmentem egy gyors vadászatra.
Teljesen hidegen hagy az emberi vér, nem csábít, azóta a borzasztó eset óta, ami már évtizedekkel ezelőtt történt, nem ittam ember véréből. Képtelen lennék rá.
...

Elérkezett a buli estéje, készülődés közben Emmett lépett be a szobámba, elég zavart tekintettel.
- Figyelj, nem is tudom, hogy hol kezdjem... Eléggé kínos, hogy nekem kell elmondanom, de gyorsan elhadarom... megérted, aztán tegyünk úgy, mintha mi sem történt volna, oké? - hűha! Elég értetlenül nézhettem rá, de azért bólintottam.
- Szóval, amikor egy férfi és egy nő... vonzódnak egymáshoz... de nem csak lelkileg, ... hanem testileg is.... néha olyan dolgokat csinálnak... amikre természetesen te még ráérsz... Szóval...
- Emmett, te most megpróbálsz felvilágosítani a szexuális téren?- először ledöbbentem, de aztán már a nevetésem kellett visszafognom. Idejön az én bátyám, hogy elmondja mi az a szex, meg hogy ráérek még...
- A próbál szón van a hangsúly. Na jó, figyelj! Te vámpír! ... Okos ,nagylány vagy már... Csak féltelek! - mondta őszintén. Odamentem hozzá, hogy megöleljem.
- Ne aggódj, vigyázok magamra. Amúgy is erősebb vagyok az összes pasinál... - erre már ő is vigyorgott.
- Érezd jól magad! - mondta, majd kisétált a szobámból.