2. Utazások

Sziasztok!

Íme a második fejezet, elkezdenek felpörögni az események. Remélem tetszeni fog!
Jó olvasást kívánok!
Léna


Egyedül és magányosan tengődtem évekig, nem csináltam semmit, olyan voltam ,mint az árnyék. Éjjelente mozogtam, csendben és észrevétlenül jártam-keltem mindenfelé. Már most beleuntam az életbe, mire jó az örök élet, ha nem tudom mire használni, ha nem tudom kiélvezni?
Utáltam így élni, ez nem is élet. Az idő lassan és eseménytelenül telt, már kezdtem teljesen belebolondulni a mókuskerékszerű létezésbe.

Villámcsapásként támadt az az ötletem, hogy utazgatni fogok, megnézek mindent, amit még emberi életem során látni akartam. Újult erővel és lendülettel kezdtem neki világfelfedező utamba. Jót tett a környezetváltozás, szebbnél-szebb helyeken jártam, norvégiai fjordok, megnéztem Angliában Stonhenge-t, elmentem a szerelmesek városába, Párizsba, Gladiátorok küzdelmi színterére Olaszországba a Colosseumba, végig futottam a kínai Nagy Falon, Egyiptom, Amazonas, Peru és még sorolhatnám.
1972-ben Beatles és Rolling Stones koncerteken is elmentem.
Része voltam a történelemnek, 1963 novemberében épp Dallasban jártam, ott voltam és láttam a Kennedy gyilkosságot, döbbenetes élmény volt.
Lenyűgözött a kultúrák sokszínűsége. Voltak helyek, ahol huzamosabb ideig tartózkodtam, megesett, hogy még dolgozni is eljártam, így legalább nem éreztem magam egyedül, volt kihez szólnom.
Végül mindenhonnan tovább álltam.

Legutóbb Denaliban jártam, hatalmas vadrezervátum van ott, grizzly, jávorszarvas, rénszarvas, hmmm micsoda választék.
Rezervátumi tartózkodásom alatt találkoztam egy ott élő vámpír klánnal, egészen összebarátkoztam velük, már tervezgettem, hogy ott maradok.
De megtudtam valamit, ami reményt ébresztett bennem, ami miatt életem új értelmet nyert. Mikor elmeséltem élettörténetem, mondták ,hogy ismernek egy Emmett nevű vámpírt, aki Forks-ban él egy családban. Nagyjából illett is rá a személyleírásom. Izgalom fogott el, mi van, ha a bátyám az? és mi van ha nem?
Meg kell tudnom, ha esély van rá, hogy megtalálom őt, akkor megéri érte bármennyit is utaznom.

Nem vesztegettem az időt tovább, elindultam, hogy megtudjam az igazat. Kettős érzés viaskodott bennem,
remény és félelem.
,,Reméld a legjobbat, de készülj fel a legrosszabbra. „ tartja a mondás. Féltem, féltem, hogy hiú ábrándot kergetek, s mikor Forks-ba érek találok egy Emmettet, de nem az én testvérem.
Bármi lesz is, meg kell próbálnom, mit veszíthetek, hisz így sincs semmim?

Most itt futok néhány államnyira Forks-tól, kételyeim elhatalmasodtak rajtam, hirtelen megálltam.
Bizonytalanságom úrrá lett rajtam, túl sok dolog történt, túl kevés idő alatt.
Megálltam, becsuktam a szemem, hagytam hogy a szél átjárja testem és megtisztítsa fejem. Pillanatnyi nyugalomra volt szükségem, hogy összeszedhessem gondolataim. Mitől félek igazán? Attól hogy választ kapok a kérdésemre, vagy hogy nem fog tetszeni, amit megtudok?
Lehet nem is kéne odamennem!
Ha ő is lesz az, lehet már meg sem ismerne, hisz már évtizedek óta nem láttuk egymást.
Mit mondanék neki? Szia Emmett? Mizujs, hogy telt az elmúlt majd’ egy évszázad? Ááááááhhhh
Idióta!- róttam meg magam.
Nem ijedhetsz be most! Akármi is lesz, meg kell tudnod az igazat!- igen, tudni akarom! Oly sokáig kerestem testvérem, a végzetem is ez hozta el, lehet a sors akarta úgy, hogy akkor is az erdőben legyek, mikor az a vámpír férfi rám talált.
Kitisztult az elmém, újult erővel kezdtem futni, közben bátorítottam magam, hogy nem lesz semmi baj.