4. Új élet (+ extra mini feji)

Sziasztok!

Íme a friss!
Megjegyzés hozzá: A végén van egy kis extra rész Emmett-től.

A történettel kapcsolatban, kb 25 részesre tervezem, de lehet, hogy pár résszel több lesz, majd, ahogy alakulni fog. A következő résztől kicsit más lesz, több párbeszéd, és beindulnak az izgisebb részek is.
A hosszuk változó, ahogy adja magát a fejezet. A frissek meg 5-6 napon belül hozni.
Jó olvasást kívánok!



Néhány napja élek a Cullen- házban, nagyon megszerettem a családot. Nem megtűrtként éltem náluk, befogadtak és szerettek. Ilyesfajta boldogságot vámpírlétem alatt nem tapasztaltam még.
Otthon vagyok.
Otthon - olyan egyszerű szónak tűnik, pedig benne van minden: szeretet, család, biztonság, béke. Szerettem a mostani életem, megint újra megvolt minden.
,, Az életnek nem kell tökéletesnek lennie, hogy csodálatos legyen.”


Az iskolába menetelem előtti napokban vadászni vitt Emmett, velünk tartott Esme, Carlisle, Alice és Jasper. Jó volt együtt vadászni velük. Eleinte furcsa volt, hogy ennyien megyünk együtt, hisz, már hozzászoktam, hogy egyedül intézem ezt is.

Elmélkedésem félbeszakadt, szagot fogtam, torkomat égetni kezdte a megszokott maró szomjúság. Egy fene nagy medve lehetett a közelben. Macskaként lopakodtam oda mit sem sejtő áldozatomhoz.
Vártam, vártam a megfelelő pillanatra majd a hátára ugrottam és eltörtem a nyakcsigolyáját. Egy utolsót vonyítva esett össze a mackóm, rávetettem magam és szomjamat oltottam véréből. Mikor végeztem felálltam és láttam Emmett elégedett arcát.

A többiekhez fordult: - Le sem tagadhatnám, hogy a testvérem! - mondta büszkén. Jól esett testvérem megjegyzése.
Még néhány kisebb vad elejtése után, mikor mindenki végzett elindulunk haza.
Rosalie nem díjazta túlságosan, hogy férje nem rá szenteli minden figyelmét, neheztelt ezért rám. Megpróbáltam amennyire lehet háttérbe szorulni, nem akartam konfliktust.

…

Esme és Carlisle beszerzett minden olyan iratot, amire egy emberként élő vámpírnak szüksége lehet. Én is az örökbefogadott gyerekeik egyik lettem. Emma Cullen, Tennessee-ben tanultam eddig, de bátyám miatt ideköltöztem Forksba, és itt folytatom tanulmányaim tovább. Ez a fedő sztorim.

Megkaptam a dzsippet, mikor Emmett megmutatta milyen kocsit akar venni nekem, megfenyegettem, hogy akkor már inkább gyalog megyek. Nem akartam egy feltűnő autóval furikázni.

Izgatott voltam, egész éjjel járkáltam a szobámban, átolvastam az összes iskolai tankönyvet, hogy eltöltsem valamivel az időt.
Elérkezett a reggel, elmentünk a suliba, útbaigazítottak a srácok és nagy levegőt véve elindultam az első órám tanterméhez.
A folyosókon hatalmas zsivaj volt, mindenfelé nyüzsögtek a diákok.
Úgy bámultak, mint az óvodások a karácsonyi kirakatot, ettől eléggé feszengtem. Végre megtaláltam a termet, bemenekültem és kerestem egy üres helyet.
- Szia, szabad ez a hely?- kérdeztem kedvesen a padban ülő lánytól.
- Nem ül rajta senki, csüccs! Vera Langdon vagyok, új vagy ugye?- meglepett mennyire barátságos fogadott.
- Igen, Emma Cullen vagyok, Tennessee-ből. - válaszoltam neki.
- Biztos csúcs hely lehet! ......... - hihetetlen mennyit tudott beszélni, de nagyon jól éreztem magam vele.
Rengeteget pletykált, de soha egy rossz szóval sem illetett meg senkit. Őszinte volt, és nagyon kedves.
Sok közös óránk akadt, így hamar megismertük egymást, egész jól összebarátkoztunk.

Még sosem volt igazi barátnőm, eddigi életem során nem tartottam fontosnak, hogy kapcsolatot építsek emberekkel, vagy bárkivel.
Jó érzés volt, hogy figyelt rám, érdekelte a véleményem.
Rögtön megtaláltuk a közös hangot.

Vera nyíltszívű volt és őszinte, én nem voltam az, vannak dolgok amiket nem mondtam el neki, a titkokat, amik nem csak az enyémek. Rosszul éreztem magam emiatt, de megbékéltem vele, mert tudtam, hogy ez így van rendjén, csak fájt, hogy míg ő őszinte velem, én kénytelen vagyok hazudni.






4+ Emmett




Igencsak nyugtalanít, amit nemrég mondott Edward.
Nagyon idegesítették mások gondolatai. Eleinte nem akarta elmondani, de addig nyaggattam, míg végül csak kiszedtem belőle. Azt hittem, hogy majd egy jót röhöghetek, de az ellenkezője történt.
Most épp kiírtanám az iskola hímnemű tanulóit. Jön egy új lány és máris megállás nélkül kell fantáziálgatni, sok kis kiéhezett disznó.
Én is pasiból vagyok, de azért mindennek van határa. Ráadásul az én kishúgomról van szó, álljon már meg a menet.
Dühösen ököllel csaptam bele egy fába, ami nyomban kettétört.
-Bocs! - vettettem oda szerencsétlen növénynek, magam sem értem miért.
Kár, hogy koedukált a suli. Ez az. Emmett, te zseni vagy! - dicsértem meg magam.
Mi lenne, ha építettnék itt egy zárdát, a pénz nem akadály.
Na jó ez azért túlzás. Emma nagylány, meg tudja védeni magát, de akkor is dühít, hogy nem csinálhatok semmit. Mi lesz, ha majd jön egy fickó, aki elcsavarja a fejét? Neeee, erre ne is gondoljuk. Mégiscsak a zárda lesz a megoldás.