5. Kiruccanás

Kedves Olvasók!
Először is megszületett Veránk, a 2 számú versenyző lett a befutó! Köszönöm, hogy szavaztatok!
Itt a az új fejezet is, köszönet Rosellának a bétázásért!
Remélem elnyeri a tetszésetek.
Új szavazás indul Bob miatt. Bob az egyik kedvenc karakterem, szerintem nektek is tetszeni fog.
Nem húzom tovább az időt, jó olvasást kívánok!
pusz Léna




Az iskola kellemesebb időtöltés volt, mit azt képzeltem volna, és Vera társasága csak még jobbá tette ezt.
Az utolsó óránkon ültünk, amikor egy kis papír fecni közeledett felém barátnőm keze alatt. Gyorsan átvettem tőle a postát.

Ezt írta:

Van kedved elugrani P.A-ba ( Port Angeles)? Shopping? Ja, és megmutatnám a szüleim kávézóját is. Ne ellenkezz, mert úgyis ráveszlek. Könnyítsd meg a dolgom, és mondj igent! V

Elmosolyodtam, hát lehet ilyen meghívásra nemet mondani? Válaszoltam neki:

Mivel nincs más választásom, kénytelen vagyok menni :D Egyébként szívesen megyek!

Visszajuttattam a levelet feladójának, aki elégedetten mosolyodott el a válaszra.

Kicsöngettek, és erre a felszabadító vinnyogásra az egész osztály felpattant és elkezdtek kiáramlani a teremből, meg sem várva a tanár utolsó mondatának végét. Verával szépen elindultunk a kocsim felé.
- Várj szóljunk Bobnak, hogy nem megyek ma velük haza... ( Bob Vera bátyja, még nem találkoztam vele, de ha kicsit hasonlít Vera személyiségéhez, akkor azt hiszem jóban leszünk.)
- Rendben , menjünk!

Míg a pakolón vágtunk át, lelkesen mesélte szülei kávézója generációs történetét. Célirányosan, egy nagy fekete terepjáró felé vettük az irányt. Egy srác állt mellette, magas volt, helyes, raszta tincses sapkát viselt a fején, és dohányzás közben hangosan énekelte a "No women no cry"-t .
Mikor odaértünk, egy sármos mosolyt küldött felénk.
- Szasz´ lányok, mi a pálya? Hugi, bemutatnál a barátnődnek? - mondta Bob, még mindig kaján vigyorral a fején.
- Emma Cullen, ő a bátyám Bob, bár igazából William Langdon a neve.- értetlenül néztem Verára, ezért folytatta. - Önjelölt Bob Marley, azután a balfék után átkereszteltette magát, mire anyáék is hozzászoktak, huuuhhh! .
- Nem tudod miről beszélsz tesó!- csattant fel sértetten Bob, eldobta a csikket és zsebre dugta kezét. Sértett hangon ismét megszólalt : - Nem tudod értékelni a művészetet!

,,Bob" Willam Langdon és Vera Langdon tovább civakodott. Észrevettem, hogy nem csak mi hárman vagyunk itt, a kocsinál. Úgy látszik, Verának is feltűnt, mert abbahagyta a vitát.
- Ja, ő Tyler Smith, Bob haverja. -alig hallottam Vera hangját, annyira elmerültem a fiú tekintetében. Világos kék szemei fürkészték az enyémet, karakteres férfias arc, és még a borosta is jól állt neki. És a szája!
-Szia- mondta Tyler, hangja is mély és férfias volt. Visszazökkentem a jelenbe, - Szia - mondtam én is, miközben ismételten jól végigmértem.

- Szóval, Bob nagy bánatodra, ma nélkülem kell hazamenned. Emmával elugrunk P.A-be, meg a kávézóba is. -sorolta programunkat Vera.

Már nem figyeltem annyira a srácra, mert nem akartam bámulni, így is zavarban voltam különös érzéseim miatt. Azt hiszem tetszik ez a fiú.
-Emma mehetünk?- jött a kérdés, gyorsan kapcsoltam. - Persze menjünk!
- Figyi´, majd izé..., dumálhatnánk egyszer!- mondta Bob egy újabb sármos mosoly kíséretében.
- Felejtsd el Bob!- vágta rá húga, miközben elvonszolt a kis társaságtól.
Egy "sziasztok!" féleséget tudtam csak elhadarni, mert barátnőm sebesen távolított el a helyszínről.

Hamar megérkeztünk Port Angelesbe, ahol vásároltunk néhány ruhát, aztán benéztünk a kávézóba. Vera szülei nagyon kedvesek voltak velem.
Megvendégeltek minket cappuccinoval és sütivel. Hát, ennek már annyira nem örültem. Alig bírtam feltűnés mentesen eltüntetni a mellettem pihenő növénybe az ételt és italt. Remélem nem fog emiatt kipusztulni... Bár, egy növény gyilkosság elég csekély az eddigi listámon.
Hazavittem Verát, majd önmagam is hazaszállítottam.

Felmentem a szobámba, leheveredtem az ágyamra. Tyler képe kúszott az elmémbe. Széles vállak, az a rettentő helyes arc, és a szemei! Azok a szemek az ember lelkéig hatolnak!

Nem tudtam tovább elmélkedni, mert hirtelen kivágódott az ajtóm, és Emmett lépett be rajta, abnormálisan nagy vigyorral a fején.
- Mi van, hugi? Csak nem tetszik neked ez a Tyler gyerek?! -vajon honnan tudta meg, hisz én is csak most gondoltam ezt végig. Hát persze, leesett.
-Edward! Kifelé a fejemből! Ez magánterület!- kiáltottam.