INFÓ

Kedves Mindenki!


Frisset is hoztam , és információt is, a történettel kapcsolatban.
Mostanában eléggé elfoglalt vagyok, és ez a jövőben még inkább így lesz.
nem fogok hosszasan magyarázkodni, a lényeg, hogy ti is áthatjátok, hogy mostanában csúszok a frissekkel.
Úgy határoztam, hogy jövő héten felteszem az eddig megírt frisseket (szinte teljesen kész a történet, 3 fejezet hiányzik belőle, amit pótolok is hamarosan), szval az elkészült részeket felteszem egyszerre mind.
Remélem tetszeni a folytatás, és a sok új rész nem fogja lombozni a komizós kedveteket.

Jövő hét elején találkozunk az összes többi résszel.

Ui: úgy látom a szavazás jól alak

18. Emmett közbelép

Mérhetetlen fájdalommal a lelkemben, lebegtem a vízben, ki tudja mióta.
Nem számít semmi. Nem érdekel semmi.
Valami megragadott és húzni kezdett, remélem meg fog ölni, Tyler nélkül nem akarok élni.
Hirtelen kivágódtam a partra majd Emmett mászott ki a vízből csurom vizesen.- Napok óta keresünk!- mondta szomorú hangon Emmett.

- Tudom mi történt, de nem menekülhetsz el!
- Nem menekülhetek el? Fogalmad sincs, hogy érzek! Nem Rosalie fog meghalni!- kiáltottam bátyámnak kikelve magamból.

Odajött hozzám, megölelt és megsimogatta vizes hajam.
Könnyek nélkül zokogtam, testem rázkódott a félelemtől, dühtől és keserűségtől.
- Még nem halt meg Emma! Úgy teszel, mintha már meghalt volna! Szüksége van rád! Szeret téged és te is őt! Légy vele, segíts neki! Aztán, ha úgy gondolod, változtasd át! Gondold végig, Tylernak a legnehezebb! Nem akarta, hogy végignézd a szenvedését, inkább elengedett, hogy esélyed legyen boldognak lenni. - magyarázta őszintén bátyám.

- Soha nem leszek boldog nélküle!- mondtam szipogva.
- Akkor menj vissza és mond ezt el neki is! Az én húgom sosem adja fel!... De előbb mosakodj meg!- mosolyodott el halványan.....
Hazamentem, a többiek aggodalmas szemekkel néztek engem, de egyikük sem szólt. Jobb is így, amúgy sem volt kedvem beszélni senkivel.
Felmentem a szobámba, letusoltam és megmostam a hajam. Jól esett a forró víz, lemostam magamról a sós tengervizet.
Elgondolkodtam azon, amit Emmett mondott, mi lenne, ha átváltoztatnám Őt? El kell neki mondanom az igazat magamról!
De nem most, az első lépés az, hogy beszélek vele, aztán ráérek a többivel foglalkozni.

...

Tylerék háza előtt álltam, nagy levegőt vettem, majd bekopogtam.
Az anyukája nyitott ajtót, majd mondta, hogy a szobájában van Ty. Örült, hogy jövök, mondta, hogy fia napok óta alig mozdult ki, alig evett és nagyon szenved lelkileg.
Összeszorult a gyomrom, halkan felsétáltam a lépcsőn, bekopogtam az ajtaján.
- Nem kell semmi! - jött a válasz bentről.
Tyler hangjától megremegtem. Újabb nagy levegőt vettem és benyitottam a szobájába.
Egy teniszlabdát ütögetett a szemközti falnak az ágyából.
Mikor meglátott elkerekedett a szeme és felkelt az ágyáról felém jött és megáll előttem.

- Emma?!

- Figyelj, tudom, hogy mit mondtál, de tudod mit?! Nem érdekel! Ha tetszik, ha nem veled leszek, és segíteni fogok, amiben csak tudok! Ha kidobsz az ajtón, visszamászom az ablakon. Szóval jobb, ha felkészülsz, mert nem hagyom, hogy elhagyj!- hadartam el gyorsan, a lehető legkomolyabb hangomon.
- Csak veled akarok lenni, mert szeretlek!- tettem hozzá szinte suttogva.

yler nem jutott szóhoz, megölelt. Miközben magához szorított, magába szívta illatom.
- Annyira hiányoztál!- mondta percek múlva.

Jól esett ölelése, örökre így akartam maradni.

17. Lebegés

Sziasztok!

Itt a friss!
Jó bulizást estére, és lehetőleg detoxmentes évkezdést kívánok mindenkinek.
puszi
Léna

Emma szemszögéből, hát ez is elég depis. bocsi :D


Emma szemszöge:
- Emma beteg vagyok! Gyógyíthatatlan! Szép lassan leépülök és meghalok, nem akarom hogy végig kelljen nézned!- mondta elhaló hangon Tyler.

Hirtelen nem is fogtam fel mit mondott, majd eljutottak agyamba a kimondott szavak.
Nem az nem lehet! Elszállt karomból minden erő, ernyedtem hullott testem mellé.

- Meg akartalak ettől kímélni, de nem hagytad! Sajnálom!- mondta, majd elment.

Nem tudom felfogni. Ez nem valóság, ez csak egy rossz tréfa. Nem, Tyler nem lehet beteg, nem halhat meg.
Kétségbeesés úrrá lett rajtam, remegni kezdtem, sírni akartam.
Szavai visszhangoztak fülemben,... beteg vagyok,... gyógyíthatatlan, ...leépülök, ...meghalok …. Újra és újra hallottam.

Nem! Ez nem lehet! Nem! Kezeimet tördeltem megoldás után kutatva. Carlisle biztos tudna segíteni rajta, nagyon jó orvos. A francba biztos látta már több orvos is. Mit csináljak? Mit tegyek? Nem veszíthetem el!

Elindultam az erdő felé, céltalanul mentem előre. Néhány utamba kerülő fa látta kárát. Idegességemben, hatalmasat sújtottam le rájuk, de még mindig nem éreztem az enyhülést.
A gyomrom görcsbe rándult, liftezett.
Az agyam megállás nélkül kattogott. Nem lehet!
Kell lennie megoldásnak!
Az őrület határán vagyok, kétségbe vagyok esve. Mit csináljak?

Tehetetlennek érezem magam, mit ér az erőm, ha nem tudom megmenteni, akit szeretek? Mit ér az életem, ha meg fog halni az, akiért érdemes élnem.

Bánatomban hatalmasat kiáltottam, olyat, hogy beleremegtek a fák. Az erdő visszhangozta keserű üvöltésem, a környező fákról felreppentek a madarak és menekültek.
Lerogytam a földre, könnyek nélkül zokogtam fel, testem rázkódott az fájdalomtól.


Felpattantam és futásnak eredtem, ez mindig jobb kedvre derített, kiértem a tenger partjához vezető szakadékhoz.
Nem segített a futás, fájdalmam égetett, széttépte a lelkem.
Bárcsak tudnék sírni, bárcsak ki tudnám adni magamból ezt a mérhetetlen kínt.
Nincs remény!
El fogom veszíteni őt!
Belevetettem magam a tengerbe és kifulladásig úsztam.

…

Nem tudom hol vagyok, valahol a sós vízben. Izmaim teljesen el vannak ernyedve, nem tudom megmozdítani magam.
Kimerültem, a testem is és ami rosszabb a lelkem is.
Mintha egy tank ment volna keresztül rajtam, ripityára törve szívem. Hatalmas ürességet és fájdalmat éreztem. Nincs értelme semminek! Az egész élet egy nagy szívás!
Hagytam, hogy sodorjon az ár, nem ellenkeztem. Minek? Nem sietek sehová. Ha szép lassan elsüllyedek és beépülök az iszapos tengerfenékbe sem érdekel.

Felidéztem az első találkozást, amikor megpillantottam a kocsija mellett az iskolánál, Bob buliján a hintaágyas esetet, az őszi bált, az első csókot, a sokadik csókot, az ölelést, a figyelmet és kedvességet.
Megint belém mart a keserűség.

Nem tudom mióta lehetek itt, az idő olyan lényegtelen tényező, semmi sem számít már, Tylert elveszítem, és nem marad semmi ami igazán fontos lenne számomra.

16. Sokk

Kedves Mindenki!
Remélem jól teltek az ünnepek és kipihentétek magatokat! Itt a megígért friss is. Bétám kicsit el van havazva így elnézést kérek a hibákért.
Az utóbbi részek elég szomorkás hangulatúak voltak, és ... hát ez is az lesz.
De nem amiatt, amire gondoltok. Ebben a részben kiderül valami fontos dolog, de nem Emma titka. Tudjátok a Volturri miatt nem lehet csak úgy elmondani a vámpírságot.
Ezt a részt Tyler szemszögéből írtam.
Remélem tetszeni fog nektek.
puszi
Léna




Tyler szemszögéből:

Emma elutazott a családjával. Franc egye meg, miért épp most kellett nekik elutazni, pedig milyen jó lett volna ebben a jó időben kimozdulni egy kicsit.
Na mindegy, ez van.
De megint miért pont most kellett elutazniuk?

Alig ment el, már hiányzik, méghozzá nagyon.
Szerettem már lányokat, de vele máshogy vagyok, őt tényleg szeretem.
Ez nem a testi vonzalomról szól, hanem a tiszta érzésekről. Pedig nagyon vágyom rá, de türtőztetem magam.
Nem hittem, hogy érezhetek majd így valaki iránt, ő olyan kedves, elbűvölő, és hihetetlenül vonzó.
Csókja szenvedélyes, minden porcikám érte sóvárog.


Telnek a napok, beszéltünk telefonon, de hiánya ettől nem szűnt meg. Az hiszem jót tett ez a pár nap, hogy nem láttam, mert 2 dologra rájöttem.
Nagyon nagyon szeretem őt, és nem akarom megbántani. … Jobban, mint így fogom. Nem voltam elég erős az elején! Nem szabadott volna belé szeretnem!
Nem kellett volna ennek így lennie, akkor most minden sokkal könnyebb lenne! - átkoztam magam gyengeségem miatt.

Hatalmas titkot cipeltem, amit nem árultam el neki. Most kell elmondanom neki, muszáj, mert így nem mehet tovább!

…

Ma érkeznek haza, az elmúlt napokban egyre csak kényszerítettem magam, hogy nemhogy megváltoztassam a tervem. Szakítanom kell vele, még ha ebbe bele is szakad a szívem.
Küldtem neki egy sms-t:

,,Beszélnünk kell!” - írtam.

,,Gyere át 4 körül” -jött a válasz. 4 órakor porrá hullik eddigi boldogságom és elveszítem Emmát.
Szar az élet, de meg kell tennem.

…

4re odamentem hozzájuk, megvártam míg kijön. Láttam rajta, hogy feszült, nem tudja mit akarod, de sejti, hogy nem jó hírem van. Hozzám sétált megölelt és megcsókolt, de én nem csókoltam vissza, pedig nagyon akartam.

- Mi a baj Tyler?- kérdezte tőlem ártatlanul. Francba! Ne nézz így rám, így is olyan nehéz a dolgom.- kérleltem, de csak magamban.
- Emma azért jöttem ide, hogy szakítsak veled! Meg kell értened ez nem mehet így tovább!
- De?- ledöbbent, arca a szokottabbnál is sápadtabbá vált.
- Kérlek Emma, ezt nem értheted. Muszáj ezt tennem!- mondtam lehajtott fejjel.
Meg akartam fordulni és elmenni, de elkapta karom, visszahúzott és kényszerített, hogy nézzek a szemébe.
- Tyler, miért?- kérdezte tőlem. - Őszintén, nem érdekelnek a kamu dumák! Miért? - higgadt volt és halkan beszélt. Kiabálj velem, ordíts, vagy vágj pofon, ez így jobban fáj.
- Legyen elég ennyi kérlek! Jobb így neked!- próbáltam rávenni, hogy ne legyen annyira kíváncsi. Nem akarom, hogy megijedjen.
- Tyler! Ha szerettél engem valaha, akkor megtisztelsz azzal, hogy őszinte leszel velem!- ez a mondata szíven ütött. Szerettem valaha? A világon őt szeretem a legjobban. Dühített, hogy nem hagyja annyiban. Miért nem érti meg?!
- Hát semmit nem értem neked! Rendben van!- mondta alig hallhatóan. Tiszta hülye ez a lány, hogy hiheti, hogy hiheti ezt. Majd felrobbantam! Hirtelen elmondtam, amit nem akartam, kitört belőlem, de meg is bántam.
- Emma beteg vagyok! Gyógyíthatatlan!- basszus,, miért nem tudtam befogni a szám. - szidtam magam. Már halkabban és nyugodtabban folytattam.
-Szép lassan leépülök és meghalok, nem akarom hogy végig kelljen nézned!

Arcára kiült a döbbenet, eddig karom szorította, de most lehullott a keze.
- Meg akartalak ettől kímélni, de nem hagytad! … Sajnálom!- el kell mennem, nem tudom tovább nézni szenvedését. Homlokára adtam egy kis csókot, beszálltam a kocsimba és elhajtottam.

Kifacsarodott a lelkem, boldogságom épp most hagyom itt. Ez volt a helyes, nem akarom, hogy végig kelljen élnie velem a borzalmakat. Majd elfelejt. Ezekre a gondolatokra csak még rosszabb lett a kedvem.

Hazaérve a felhajtóra parkoltam a kocsit, kiszálltam, hatalmas lendülettel csaptam be az ajtaját.
Hármasával vettem a lépcsőfokokat felfelé a szombámba. Az szoba ajtót is bevágtam magam mögött. Levetettem magam az ágyra, és megpróbáltam nem Emmára gondolni, sikertelenül.

KARÁCSONY!

Kedves Olvasóim!


Nagyon Boldog Ünnepeket kívánok mindenkinek!
Remélem kellemesen fog telni a Karácsonyotok!
Ne feledjétek, ha haragban vagytok valakivel, ez pont megfelelő alkalom a békülésre :D

27. - hétfőn találkozunk legközelebb a frissel!

Néhány dolog, amit el ne felejtsetek:
- a fáról megevett szaloncukrot kitömni papírzsepivel
- 3 napig beiglit enni
- fényképeket csinálni
- 1 jó cselekedetet véghezvinni

Ne a gép előtt üljetek! Irány ünnepelni!


puszi
Léna

15. ,,Jó" idő

Sziasztok

Itt a beígért 2.átvezető rész. Ez elég szomorú hangulatú lett.
Ennek a résznek a végén gratisba kaptok néhány sort a 16-os részből.
Az egy kulcsfontosságú rész lesz.
Jó olvasást.
Léna



Alice előrejelzése szerint több, mint egy hétig jó idő lesz.
Basszus ez nem lehet igaz, az rengeteg idő. Keresni kell valakit, aki tudja befolyásolni az időjárást. Ennyi időt nem bírok ki Tyler nélkül. Még sosem voltunk ennyit távol egymástól. Belesajdult volna a szívem ,ha tudott volna.
Megbeszéltük Emmett-ékkel , hogy ez idő alatt ellátogatunk a jó öreg Tennessee-be, és megkeressük édesanyánk sírhelyét is.

Több mint egy hét, felér egy örökkévalósággal. Tyler nagyon nem örült a hírnek, de nem volt más választása, elfogadta. Nehéz volt a búcsú, nem akartam ... de muszáj volt.

Még az éjjel elindultunk, napközben nem közlekedhetünk zavartalanul, megtervezett útvonalon haladva 3 nap alatt már Tenessee határát át is léptük.
Tennessee-i tartózkodásunk alatt végigjártuk gyermekkorunk színtereit, megkerestük a régi házunk, ami még mindig állt, romos volt, és lelakott, de még állt. Néhány emlékfoszlány felsejlett emlékezetemben, amint kislányként és kisfiúként kergetőzünk Emmettel.

Megkerestük anyánk sírját is, sosem láttam ilyen komolynak bátyám, mint akkor.
Csendben álltunk a néztük a sírt. Nem lehetett egyszerű neki. Elvesztette Emmettet és néhány évre rá engem is. Nincs az rendjén, hogy szülő temesse gyermekét, az nem természetszerű.

De hát mi nem is haltunk meg, illetve nem úgy. Erős nő képe él bennem anyánkról, elég homályos, de az biztos, hogy erős nő volt. Remélem büszke lenne ránk, ha látna minket.
Hiába lettünk azok, amik, nem lett belőlünk vérengző vadállat. Próbálunk szép, csendben beilleszkedni a társadalomba.

Egész úton Tyler járt a fejemben. Vajon gondol rám? Hiányzom neki? Biztos, hogy igen.
Olyan jó lenne, ha itt lenne velem és átölelne. Mikor látom a többieket a párjaikkal eluralkodik rajtam a szomorúság, hogy én itt gubbasztok egyedül.
A szívem otthagytam Tylernál.
Teltek a napok és egyre jobban hiányzott, a telefonbeszélgetések miatt csak még inkább felerősödött honvágyam. Látni akarom már! Egyfolytában Alice-t faggattam, hogy mikor mehetünk már haza.

Még sosem voltunk ennyit távol. Ez még inkább ráébresztett, hogy mennyire szeretem őt.
Része lett az életemnek, ő lett az életem értelme.
Azt hittem, mikor megtaláltam Emmet-et, hogy teljesen boldog vagyok.
Később rádöbbentem, hogy hiányzik valaki mellőlem, valaki aki törődik velem, aki szeret és viszonozza az érzéseim.

Szeret engem, … szeret, mert nem ismer igazán. Nem ismer, hisz én nem is vagyok ember. Meddig mehet ez így tovább? - lelki vívódásom egyre jobban gyötör.
Szomorú vagyok, mert hiányzik , és mert érzem, hogy titkom egyre súlyosabb.

Minden rossz dolog után jó történik, akkor ezek szerint ez fordítva is igaz. Minden jó dolog után valami rossz történik.



Plussz pár mondat a 16. részből


Telnek a napok, beszéltünk telefonon, de hiánya ettől nem szűnt meg. Az hiszem jót tett ez a pár nap, hogy nem láttam, mert 2 dologra rájöttem, nagyon nagyon szeretem őt, és nem akarom megbántani. … Jobban, mint így fogom. Nem voltam elég erős az elején! Nem szabadott volna belé szeretnem! Nem kellett volna ennek így lennie, akkor most minden sokkal könnyebb lenne! - átkoztam magam gyengeségem miatt.
Hatalmas titkot cipeltem, amit nem árultam el neki. Most kell elmondanom neki, muszáj, mert így nem mehet tovább!

14. Múlik az idő

Sziasztok Itt a friss, előre szólok, hogy mivel pénteken nem hozok frisset , így most 2-őt kaptok. A 14 és 15 rész, másmilyen lesz a megszokottól. Ez még gyorsabb tempóban fog lezajlani, és még kevesebb konkrét dologgal. ( bocs Hullócsillag, tudom, te annyira nem szereted ezt a fajta tempót, meg lyukacsosságot) Remélem azért tudjátok majd élvezni így is. pusz Léna


Az őszi levelek lehulltak és beköszöntött a fagyos tél. A külső zord időjárás teljesen ellentéte volt lelki világomban. Boldog voltam, kiegyensúlyozott és szerelmes.
Őszintén és tisztán szeretem Tylert, napról napra jobban. Mosolyától ellágyulok, csókjától és érintésétől jóleső borzongás fut végig a testemen.
Mindig meg tud nevettetni, humora üdítő, nevetése pedig a legfagyosabb szíveket is fel tudná olvasztani.

Tyler igazi úriember, sosem követelőző vagy erőszakos. Sosem lép túl egyetlen határt sem.

Nem fojtjuk el egy egymást, van időnk a barátainkra is. Néha Vera szervez egy dupla randit Jeremivel és velünk.
Bob sem utált meg, hogy cimborája kicsit kevesebb időt tölt vele.
Időközben őt is megtalálta a szerelem, és a szokásos néhány hét helyett már elég huzamos ideje együtt van a lányzóval.

A téli hónapokban kirándultunk, szánkóztunk vagy csak a meleg lakásban filmeztünk.
Mindegy volt mit csináltunk, lényeg, hogy vele lehettem.
Nem hiányzott már semmi, a világ legszebb dolga, hogy ,, szeretsz, és tudod, hogy viszont szeretnek”. Kellhet ennél több? Nem vágyom semmi másra!

Sokszor jártunk vissza Tyler kedvenc helyére, akárhányszor ott voltam újra- és újra elbűvölt a hely. Legutóbb egy fába vésett egy kis szívet.
Gondolkodtam azon, hogy visszamegyek és tövestől tépem ki a fát és kiállítom a szobámba, hogy mindig láthassam. Nem tettem meg, azt akarom, hogy éljen a fa és viselje magán szerelmünk jelét.


Titkon viszont féltem. Tudtam, hogy ez nem maradhat így sokáig. Én vámpír vagyok, ő pedig ember. Emésztett a tudat, hogy egyszer el kell ezt neki mondanom, és lehet, hogy emiatt mindennek vége szakad. Nem akarok erre gondolni egyenlőre, a szőnyeg alá söpröm a gondot. Túlságosan boldog vagyok ahhoz, hogy emiatt törjem magam.
Egy önző dög vagyok, nem lenne szabad ezt tennem, de nem tehetek róla, annyira szeretem, hogy képtelen vagyok ez ellen tenni.
De tudom, hogy egyszer eljön ez a nap, és az a nap, nagyon nem lesz szép nap.

…

A tavasz közeledtét jelzi, hogy olvad a hó, és a fagyos időjárás helyét kellemesebb idő vette át. A hófehér táj kezd szép lassan zöldbe borulni. Az elkövetkező másfél hétbe sütni fog a nap. Ez rossz hír számunkra, ilyenkor nem mutatkozhattunk az emberek előtt.
Forks-ot szinte mindig felhőtakaró lepi be, nagyon nem szerettem a jó időt, az azt jelentette, hogy nem láthatom Tylert. Újra és újra rávilágított, hogy nem vagyok teljesen őszinte vele.

Ha rákérdezett olyan dolgokra, ami egyértelmű jele mivoltomnak, hogy miért vagyok ilyen hideg, vagy hogy a szemem miért változik, esetleg, hogy miért tűnünk el mikor végre jó idő van.
Hárítottam egy egyszerű mondattal: Bonyolult, ne firtassuk kérlek”, ha valami újdonságot fedezett fel milétemmek kapcsolatosan már megválaszolta a kérdést. ,,Bonyolult, ne firtassuk kérlek” El kellett fogadnia, hogy nem mondok el neki mindent.

- De egyszer ugye elmondod?- kérdezte az egyik ilyen eset után.
- Meg fogom próbálni, majd egyszer! - feleltem keserűen.