14. Múlik az idő

Sziasztok Itt a friss, előre szólok, hogy mivel pénteken nem hozok frisset , így most 2-őt kaptok. A 14 és 15 rész, másmilyen lesz a megszokottól. Ez még gyorsabb tempóban fog lezajlani, és még kevesebb konkrét dologgal. ( bocs Hullócsillag, tudom, te annyira nem szereted ezt a fajta tempót, meg lyukacsosságot) Remélem azért tudjátok majd élvezni így is. pusz Léna


Az őszi levelek lehulltak és beköszöntött a fagyos tél. A külső zord időjárás teljesen ellentéte volt lelki világomban. Boldog voltam, kiegyensúlyozott és szerelmes.
Őszintén és tisztán szeretem Tylert, napról napra jobban. Mosolyától ellágyulok, csókjától és érintésétől jóleső borzongás fut végig a testemen.
Mindig meg tud nevettetni, humora üdítő, nevetése pedig a legfagyosabb szíveket is fel tudná olvasztani.

Tyler igazi úriember, sosem követelőző vagy erőszakos. Sosem lép túl egyetlen határt sem.

Nem fojtjuk el egy egymást, van időnk a barátainkra is. Néha Vera szervez egy dupla randit Jeremivel és velünk.
Bob sem utált meg, hogy cimborája kicsit kevesebb időt tölt vele.
Időközben őt is megtalálta a szerelem, és a szokásos néhány hét helyett már elég huzamos ideje együtt van a lányzóval.

A téli hónapokban kirándultunk, szánkóztunk vagy csak a meleg lakásban filmeztünk.
Mindegy volt mit csináltunk, lényeg, hogy vele lehettem.
Nem hiányzott már semmi, a világ legszebb dolga, hogy ,, szeretsz, és tudod, hogy viszont szeretnek”. Kellhet ennél több? Nem vágyom semmi másra!

Sokszor jártunk vissza Tyler kedvenc helyére, akárhányszor ott voltam újra- és újra elbűvölt a hely. Legutóbb egy fába vésett egy kis szívet.
Gondolkodtam azon, hogy visszamegyek és tövestől tépem ki a fát és kiállítom a szobámba, hogy mindig láthassam. Nem tettem meg, azt akarom, hogy éljen a fa és viselje magán szerelmünk jelét.


Titkon viszont féltem. Tudtam, hogy ez nem maradhat így sokáig. Én vámpír vagyok, ő pedig ember. Emésztett a tudat, hogy egyszer el kell ezt neki mondanom, és lehet, hogy emiatt mindennek vége szakad. Nem akarok erre gondolni egyenlőre, a szőnyeg alá söpröm a gondot. Túlságosan boldog vagyok ahhoz, hogy emiatt törjem magam.
Egy önző dög vagyok, nem lenne szabad ezt tennem, de nem tehetek róla, annyira szeretem, hogy képtelen vagyok ez ellen tenni.
De tudom, hogy egyszer eljön ez a nap, és az a nap, nagyon nem lesz szép nap.

…

A tavasz közeledtét jelzi, hogy olvad a hó, és a fagyos időjárás helyét kellemesebb idő vette át. A hófehér táj kezd szép lassan zöldbe borulni. Az elkövetkező másfél hétbe sütni fog a nap. Ez rossz hír számunkra, ilyenkor nem mutatkozhattunk az emberek előtt.
Forks-ot szinte mindig felhőtakaró lepi be, nagyon nem szerettem a jó időt, az azt jelentette, hogy nem láthatom Tylert. Újra és újra rávilágított, hogy nem vagyok teljesen őszinte vele.

Ha rákérdezett olyan dolgokra, ami egyértelmű jele mivoltomnak, hogy miért vagyok ilyen hideg, vagy hogy a szemem miért változik, esetleg, hogy miért tűnünk el mikor végre jó idő van.
Hárítottam egy egyszerű mondattal: Bonyolult, ne firtassuk kérlek”, ha valami újdonságot fedezett fel milétemmek kapcsolatosan már megválaszolta a kérdést. ,,Bonyolult, ne firtassuk kérlek” El kellett fogadnia, hogy nem mondok el neki mindent.

- De egyszer ugye elmondod?- kérdezte az egyik ilyen eset után.
- Meg fogom próbálni, majd egyszer! - feleltem keserűen.