9. Elmélkedések

Sziasztok!
Ma két rövidke fejezet fog felkerülni! Az első elmélkedések címet kapta, Emma és Tyler szemszögéből olvashatunk egy picit, ki hogy élte meg a buli estéjét.
Remélem tetszeni fog.
Rosellának üzenem, hogy nagyon eltűnt!

Jó szórakozást!
puszi
Léna


Tyler szemszöge:
Nézem , ahogy Vera elhurcolja Emmát, és ez rohadtul rosszul esik. Jó érzés volt, hogy itt ült mellettem, a közelembe. Éreztem az illatát, hideg szél játszott a hajával, olyan elbűvölő volt. Magamnak is csak alig merem bevallani, hogy hiányzik a jelenléte. Mikor szerettem meg ennyire? Mi az ami annyira vonz benne? Nem is tudom, nem tudom megfogalmazni, egyszerűen csak önmaga miatt. Ahogy másokkal bánik, nem olyan mint én, aki leszarja ki mit gondol, kimondja , amit azt, még ha meg is bánt vele valakit. Ő kedves és odafigyel mások érzéseire.
- Bassza meg!- mordultam fel. Vera épp Ronnak mutatja be Emmát. - Francba!- szitkozódtam tovább. Ron a focicsapatban játszik, melyik csaj ne esne hasra tőle.
Savanyúan néztem, ahogy az a bájgúnár próbálja behálózni őt. Nem bírom tovább nézni.

Felkeltem a hintaágyból, és elindultam hazafelé. Pár utcára laktam Bob-éktól, inkább sétálok, holnap majd visszajövök a kocsimért.
Elveszett játszma, ,,már el is vesztettem , pedig még nem is volt az enyém”. Miért fáj ez ennyire? Miért érzek most ilyen ürességet? Miért kellett beleszeretnem? Ha nem lennék ennyire zárkózott, lehet, hogy most velem lenne nem pedig Ronnal.
Ha tetszik neked , miért nem teszel semmit? - kérdeztem magamtól. Nem lehet, csak összetörném a szívét. Előbb vagy utóbb, de megtenném, és ezt nem tehetem meg vele, túl fontossá vált számomra.


Emma szemszöge:
Nem tudok az ágyamban megmaradni, kell egy kis friss levegő. Kinyitottam az ablakot és felmásztam a tetőre.
Elnyújtóztam és figyeltem a csillagokat. Régen sokszor tettem ezt, akkor még egyedül voltam. Most már van családom, de mégis egyedül érzem magam, hiányzik valami, vagy inkább valaki az életemből. A családban mindenkinek megvan a párja, lehet , hogy csak emiatt érzem úgy, hogy nekem is szükségem van rá? Lehet. De akkor miért gondolok egyfolytában Tylerra?

El kell teremnem a figyelmem, ez nem mehet így tovább. Néztem a csillagokat és egy nagyon idióta gondolat kúszott a fejembe:
,, Nézz a csillagokra! A múlt idők nagy királyai a csillagok szemével néznek le rád! „
- Na jó ez már beteges!- nevettem magamon.

Megcsörrent a telefonom a zsebemben, Vera sms-t küldött.

Üzenet: ,, Szia Emma! Gyorsan eltűntél a buliról, azért remélem jól érezted magad. Képzeld Jeremi megcsókolt, hát nem őrület? Holnap mindent elmesélek! Pusz V”
Örültem barátnőm örömének. Ez nagyon jó hír.

Újabb sms érkezett barátnőmtől:
,, Ja nem is kérdeztem, hogy tetszett Ron? Jó srác mi? HOLNAP! V”
Hm, ez elgondolkodtatott. Ron nagyon helyes fiú, kedves volt, és figyelmes. De igazából ennyi, nem mozgatott meg bennem semmit, nem úgy, mint Tyler. Felidéztem a hintaágyban töltött perceket. - Meg fogsz fázni!- mondta. Édes , még a -20° sem árt nekem, de ezt nem mondhattam meg neki. Nagyot sóhajtottam. Milyen jó lenne látni őt, csak egy kicsit.
Ekkor hirtelen támadt egy ötletem.