13. Első randi

Sziasztok!
Az első csók után következik az első randi! Örülök, hogy tetszett nektek az előző rész. Sokaknak feltűnt, hogy Tyler kicsit fura, igen, hamarosan kiderül, hogy miért, nem természetfeletti vagy hasonló lény, ő ,,csak" egy ember. Előre vetítem nektek, hogy ezután a rész után 2 átvezető rész következik, aztán jön egy nagyon izgi rész, amiben fény derül egy-két fontos dologra. Na nem is húzom tovább az időt. Jó olvasást pusz Léna





Egész éjjel csak álmodoztam, és emlékeztem, vagy százszor levetítettem magamnak csókjainkat.
Repülök, lebegek, szállok , minden gondolatom ő tölti ki. Csak nézek magam elé és nagyokat sóhajtok. Imádom vámpír memóriám, így sosem felejthetem el az első csókunk.

Sokszor olvastam könyvben, vagy láttam filmekben milyen, ha az valaki szerelmes, de átélni egészen más. Bizsergés, vágyakozás, rózsaszín köd.

Megcsörrent a telefonom,
-Sms, sms, sms! Kérled add, hogy Tylertől legyen!- előkotortam a telefonom- Igen!- örömmel nyugtáztam, hogy tőle jött az üzenet.

,, Van kedved találkozni? Ty" - mindössze ennyi volt Tyler szűkszavú üzenete. Válaszoltam neki.
,, Van"
,, Mikorra menjek?"- újabb sms. Tőle.
,, 6-ra."- hűha, vigyázni kell, mert még nem fog beleférni egy üzenetbe ez a sok karakter.
,, Már alig várom! Ty" - ez volt az utolsó üzenet. Ó, de édes!- mosolyogva öleltem magamhoz telefonomat. Én is várom a találkozót. Óh, 6 óra- sóhajtottam. 6óra?- kiáltottam. Francba! Mondhattam volna korábbi időpontot is, mit kezdek magammal 6ig? Most már mindegy.
6 óra, 6 óra!- dalolásztam magamban.

Mit vegyek fel? Te jó ég, sosem érdekelt igazán, hogy-hogy nézek ki, de most, most más a helyzet. Tetszeni szeretnék Tylernak. Ekkora gardróbban képtelenség eligazodni.
- Alice, kérlek segíts! - kiáltottam el magam, majd az említett személy fél másodperc múlva az ajtómon lépett be.
- Tudtam, hogy hívni fogsz! Már vagy 5 perce ácsorgok az ajtó előtt!- mosolygott édesen, majd beszökdelt a ruhák közé.
A sok ruha próba és válogatás után már kicsit megbántam, hogy megkértem Alice-t, ez fárasztóbb volt, mint egy napig futni megállás nélkül.

...

6 óra előtt fel-alá járkáltam idegesen, számoltam vissza a másodperceket, időnként az ablakhoz is odamentem, nem jött-e meg véletlenül. A többiek csak nevettek rajtam.
- Ezzel nem segítetek!- förmedtem rájuk, a hasam liftezett, 6 előtt 2 perccel hallottam, majd láttam meg Tyler kocsiját.
- Itt van!- kiáltottam lelkesen, majd úgy tettem, mint aki nem is olyan izgatott, nem akartam, hogy még jobban kinevessenek.

Felöltöztem és kimentem elé. Megint nagyon jól nézett ki, sötét kabátja nagyon kiemelte szeme világosságát. Kocsijának dőlve várt engem, mikor odaértem megölelt és rövid csókot adott. Gondolom ő is érezhette, hogy mindenki minket figyel. Beültünk a kocsiba és elindultunk.
- Mit szeretnél csinálni? Vacsi? Mozi? Séta? Vagy mindegyiket ebben a sorrendben? - kérdezte Tyler elbűvölő mosoly kíséretében.
Vacsi? Azt biztos nem, nincs kedvem látványosan szenvedni a ragacsos, nyúlós borzalmas ízű emberi étellel.
- Inkább sétáljunk!- válaszoltam.
- Van konkrét hely, ahová mennél, vagy rám bízod?
- Rád bízom!- mondtam.
Nagyjából háromnegyed óra alatt oda is értünk, az erdőn keresztül mentünk, míg kiértünk egy sziklás részhez, ahonnan nem tudtunk tovább menni autóval.
- Pár perc innen gyalog! Gyere, menjünk!- megfogta Ty a kezem és elindultunk.
Tényleg oda is értünk pár perc múlva az általa kiválasztott helyre.
Távolabb az erdő terült el ritkuló, de nagyon tarka lombozattal, körülöttünk hatalmas sziklák hevertek némi mohával betakarva. Felmásztunk egy nagy lapos sziklára és leültünk rá. Előttünk a hatalmas tenger terült el, mélán hullámzott a gyenge széltől. A nap lassan lemenőben volt, az éget narancs sárgára festette. Tyler becsukta a szemét.

- Te is csukd be a szemed! Hallgasd!- mondta halkan.
Úgy tettem, ahogy mondta. Hallottam szél hangját, ahogy süvített a fák között és zörgette a leveleket. Az avarban ciripelő kis tücsköket, apró kis zörejeket az erdőből. A tenger hullámzását, ahogy nekicsapódik a sziklarengetegnek. Olyan békés volt, annyira tiszta és nyugodt.
- Sokszor járok ide!- törte meg a csendet Tyler. - Szeretem ezt a helyet!- mélyen a szemembe nézett.
- Tényleg lenyűgöző!- megbabonázott ez a hely.
Tyler kisimított egy tincset az arcomból, közelebb hajol és gyöngéden megcsókolt. Egyik kezét tarkómra simította, másikkal meg közelebb húzott magához. Lassú csókunk hevesebbé vált. Beletúrtam hajába, amitől csak még inkább lázba jött. Lángolt a testem. Szenvedélyes volt és gyengéd.
Ez a hely, ez a csók, ez az emlék életem egyik legtökéletesebb pillanata volt.

12/2. Őszi bál

gondoltam ezt még hozzáteszem


Sziasztok!

Itt a friss! Az őszi bál folytatása következik, remélem ez a rész feledteti veletek az előző rész függő vége miatt keletkezett haragot. :D
puszi nektek!
Léna




Na most megkapod te disznó!- gondoltam magamban, és már készültem is egy hatalmas pofon lekeverésére.
Mikor hirtelen észrevettem, hogy megszabadultam, nem érzetem Ron szorítását magamon.
- Hagyd békén őt!- hallottam meg Tyler mennydörgésként zengő hangját. Szeme szikrázott dühtől. Hirtelen olyan megkönnyebbülés áradt szét bennem, biztonságban éreztem magam. Megfogta a kezem és a háta mögé vont, pajzsként állt előttem. Még sosem kellett engem megvédeni, erős vagyok bármelyik fiút le tudnám győzni. De mégis jól esik, hogy Tyler itt van, és megvéd engem.

- Különben mi lesz?- kérdezte fenyegető hangnemben Ron, úgy tett, mint aki elfordul, majd visszafordulva behúzott egyet Tylernak.
- Tyler! - kiáltottam, összeszorult a gyomrom, te jó ég, megütötte őt az a szemét.
Tyler megtántorodott az ütéstől, de nagy lendületet véve visszaütött támadójának, aki emiatt elterült a földön.
Egyre nagyon tömeg sereglett körénk, megmentőm karon ragadott és kihúzott a teremből az udvarra. Vettem pár mély levegőt.
- Jól vagy?- kérdezte aggodalmas arccal.
- Azt hiszem igen. Hazavinnél kérlek? - kértem tőle halkan.
- Persze! Gyere, menjünk!- belém karolt és kocsijához vezetett. Ajtót nyitott nekem, majd beült a vezető ülésre és indultunk is hazafele. Az út alatt mind a ketten csendben voltunk, nem az a kínos csend volt, csak el voltunk merülve gondolatainkban. A rádióból szólt egy kis halk zene. Mikor megérkeztünk megint ajtót nyitott nekem és elkísért a lépcső aljáig. Szembefordultunk egymással, és mélyen belenézett a szemembe.
- Köszönöm, hogy segítettél!
- Semmiség!- mondta Tyler egy kis mosoly kíséretében.
- Nem kéne jeget tenni az arcodra? Be fog dagadni!- még szélesebben mosolyodott el, megfogta a kezem és a szájához az ütés helyére tette.
- Így is jó lesz!
Végig néztem rajta, nagyon jól áll rajta az öltöny, nyakkendője kikötve lógott rajta, ingje lezserül félig betűrve a nadrágjába. Visszanéztem arcára. Kék szemei a sötétben szinte ragyogtak, és házból kiszűrődő kevés fényben még helyesebbnek láttam a szokottnál.

Hideg kezem forró ajkain pihentek, kellemes bizsergés futott rajtam végig. Megfogta a derekam és gyengéden, de határozottan magához húzott. Lassan közeledett arca az enyémhez, kiszorult minden levegő a tüdőmből izgalmamban. Apró, puha csókokat adott ajkaimra, ízlelgettük egymást, kezem végigsimítottam karján, nyakán majd a hajába túrtam. Mint az oxigént kapott lángocska úgy csapott fel köztünk a tűz, csókunk szenvedélyesebb lett. Légzésünk szabálytalanná vált. Még sosem éreztem ehhez hasonlót, ez az, amire igazán vágytam, a csókjára és az ölelésére.

Elváltak ajkaink, egy olyan mosolyt láttam arcán, amit eddig még soha, azt hiszem ez a csók neki is olyan sokat jelenthetett, mint nekem.

- Edward mehetek már!- hallottam meg bátyám türelmetlen hangját a házból. Nem várta meg a választ és már nyitotta is az ajtót.
- Hogy-hogy ilyen hamar itthon? - kérdezte Emmett úgy színlelve, mint aki nem tudja mi történt. Ezért a színészi alakításáért díjat érdemelne.
- Ron durva volt velem, de Tyler lerendezte! - avattam be a nem túl ismeretlen információkba.
- Remélem jó nagyot kapott!- mondta Em vigyorogva.
- Hát, nagyobbat, mint én tőle!- felelte Tyler. Emmett gyengéden beleboxolt megmentőm vállába - Kösz, hogy vigyáztál rá!- mondta bátyám Tylernak, majd szép lassan visszacammogott a házba.
- Menj te is, nehogy megfázz!- kérte Ty. Már indultam volna, mikor megragadott és visszahúzott magához egy rövid, de annál szenvedélyesebb csók erejéig.
- Enélkül nem engedhettelek el!

Annyi érzés keringett most bennem, nyugalom, izgalom, szenvedély, de leginkább szerelem. Néztem, ahogy beszáll a kocsijába és elhajt. Már most hiányzott érintése.
Igaza volt Verának, más szemmel nézek Ronra, egy erőszakos szemét alaknak tartom. De kifejezetten jól alakult az este hátralevő része.

Emmettet még meg kellett győznöm, hogy ne keresse fel Ront, és ne zúzza porrá a csontjait, elég nehéz volt leállítani, de sikerült.
Az este hátralevő részét a szobámban töltöttem, újra - és újra felelevenítve csókjainkat.

12/1. Őszi bál

Kedves Mindenki!
Itt a friss, remélem élvezni fogjátok, a címből kitalálhattátok, hogy ma bálba megyünk. Jó szórakozást!
Remélem a félbehagyás miatt nem fogtok tömeges virtuális gyilkosságot elkövetni ellenem.
pusz
Léna


Elérkezett az őszi bál napja. Reggel korán vadászni voltam a családommal, Emmett persze hőbörgött, mert egy medvét sem talált a közelben.
Messzebbre most nem akartunk menni, mert nem érnék vissza az iskolai ünnepségre.
Hazafele menet végiggondoltam a napi teendőimet.
Lássuk csak: 1-re megyek Veráért, együtt megyünk fodrászhoz, hogy megcsinálják a hajunkat. Aztán hazajövök felöltözni, és indulás a bálba.

...

Vera egész idő alatt Jeremy-ről áradozott, már szólnom kellett neki, hogy álljon le, és ne avasson be mindenbe. Erre csak legyintett, és rögtön elkezdett faggatni, hogy mit érzek Ron iránt.
Hiába bizonygattam, hogy semmit, ő rögtön elkezdte kombinálni a nem létező románcot.
Meg volt róla győződve, hogy a mai este után biztos más szemmel fogok a srácra nézni, és biztos minden remekül alakul majd.

...

Fodrászat után hazavittem barátnőm, hazamentem, felmentem a szobámba, és elővettem a szekrényből a gyönyörű ruhámat, egyszerűen imádom. Alice segített a választásban, nélküle nem lehet ruhaügyet intézni.
Készülődés közben is megállás kattogott az agyam. Egyfolytában csak Ő jár a fejemben.

Veráéknál történt eset óta különös ügyet fordítottam arra, hogy még véletlenül se fussak össze Tylerral.
Most már bőven volt okom szégyenkezni előtte. Azt szerencsére nem tudja, hogy meglestem egyik éjjel, de azt hogy tapiztam... ezt nem tudom vissza csinálni.
Annyira vágyom közelségére, normális ez?

-Hű mennyi lehet az idő? ... Fenébe indulnom kell, mert nem érek oda a Ronnal megbeszél időpontra! - nem kellett volna hagynom magam rábeszélni, hogy vele menjek, de annyiszor kérte, és nem akartam megbántani. Meg kéne tanulnom NEM-et mondani.

...

Kiszálltam a kocsiból, Ron elém jött az autómhoz és lelkesen méregetett és dicsért kinézetem miatt. Nyújtotta karját és én belekaroltam, így indultunk a bálterembe. Az iskola nagyon szépen fel volt díszítve, hihetetlen, hogy néhány színes égő, drapéria, lapion és dekoráció mennyire barátságossá és széppé tudja tenni, az amúgy unalmas kinézetű épületet.

Ron folyton duruzsolt nekem, bókolgatott, és dicsért. A táncoló tömegben Tlyert keresetem, de hiába nem láttam. Lehet nem is jött el...
- Jó ez a szám jössz táncolni?- elbűvölő mosoly kíséretében kérdezte Ron.
- Menjünk!- mondtam és már húzott is tánc parkettra. Egész jól táncolt, jegyeztem meg magamnak, a szám után egy lassú szám következett. Magához húzott, kezét a derekamra tette és lassan elkezdtünk ringani a zenére. Ron veszélyesen közel volt hozzám, nem éreztem jól magam ettől, feszültté váltam, próbáltam növelni a távolságot, de kitartóan fogott. Kezét derekamról lejjebb csúsztatta. Na ez már tényleg több volt a soknál, minél jobban próbáltam szabadulni, annál erőszakosabban tartott.
- Nyugi kislány, lazulj el! Még egy csaj után se tepertem ennyit!- magyarázta undorító vigyorral a képén és még jobban magához szorított.
Durván és erőszakosan tartott, Éreztem nekem feszülő testét, leheletét a nyakamon.
- A heveskedést tartogasd későbbre!- súgta kéjjel teli hangon és belemarkolt a fenekembe.
Most túl lőtt a célon!
Na most megkapod te disznó!- gondoltam magamban, és már készültem is egy hatalmas pofon lekeverésére.

11. Apró baleset

Sziasztok!

A friss részben levetkőztettem Tyler-t, remélem ti is meg vagytok vele elégedve :D Hogy miképp kerrül le róla a póló megtudhatjátok, ha elolvassátok a fejezetet.

jó szórakozást

Pusz

Léna

A buli óta eltel napokban amennyire csak lehetett kerültem Tylert, nem tudtam volna a szemébe nézni. Nem kellett volna odaosonnom, és meglesnem. Ez nagyon nem volt fair dolog tőlem.

Vera és Jeremy összejöttek, olyan édesek és szerelmesek, öröm rájuk nézni. Barátnőm felszabadult, és végtelenül boldog. Remélem, tényleg megtalálják egymásban azt, amit keresnek. Amikor csak lehet együtt töltik az idejüket, így kevesebb időt tud velem lenni Vera, de megértem, és ez így van rendjén.

Az iskolában az őszi bál miatt hatalmas az ováció. Nem is csoda, hisz már csak pár nap van addig.
Ron sem adta fel, rendületlenül legyeskedik körülöttem, hiába utaltam neki rá, hogy feleslegesen pazarolja rám az idejét, nem vette a lapot. Annyiszor kérte, hogy menjek el vele a bálba, hogy már kényelmetlenül éreztem magam annyiszor elutasítani, így végül igent mondtam...

Egyik délután Verával kitaláltuk, hogy tartunk egy csajos napot. Jereminek épp edzése volt, és már úgyis rég voltunk együtt csavarogni.
Vásárolgattunk Port Angelesben, majd átmentünk hozzájuk.

Mikor megérkeztünk megláttam Tyler kocsiját a felhajtón. Összeszorult a gyomrom. -A francba!... Ezt most nem tudom kikerülni!- sóhajtottam egy nagyot.
A nappaliban találtuk Bob-ot és Tylert. Hatalmas gombóc keletkezett a gyomromban mikor megláttam Őt. A két srác épp Nintendo Wii-zet. Úgy tűnik, Tyler nyert, mert Bob mérgesen huppant vissza a kanapéra.
- Ez megaextrapocsék volt!- dühöngött. - Csá´ lányok! Mi a helyzet? - próbált üdvözölni minket a rosszkedvű Bob.
- Én is akarok játszani!- ugrándozott barátnőm bátyja mellett - Vagy félsz, hogy megint laposra verlek? - kérdezte némi éllel a hangjában.
- Ne izélj már húgi! Múltkor is csak hagytalak nyerni, ... izé, nem akartam, hogy sírj!- vágott vissza röhögve Bob.
Már kapták is a kütyüket és belekezdtek a játékba, miközben Tyler kiment a konyhába. Feszengtem, egyik lábamról álltam a másikra. Kitaláltam, hogy felmegyek Vera szobájába, és ott megvárom, míg végez.
- Figyelj Vera, a szobádban megvárlak, rendben?- kérdeztem.
- Mindjárt megyek én is!- jött a válasz.
Hirtelen fordultam és indultam el, észre sem vettem, hogy Tyler visszatért a konyhából. Hatalmas lendületem miatt beleütköztem és a kezében lévő narancslé kettőnk ruháján landolt.
Bob és Vera kánonban nevettek. Végre valamiben egyetértenek!- gondoltam magamban.
- Ne haragudj!- alig bírtam kinyögni ezt a pár szót, de ő csak mosolygott. Most biztos, hogy hülyének néz.
- Ezt frankón elintéztétek, tesó!- mondta még mindig harsányan nevetve Bob - A mosókonyhában találtok száraz ruhát! - majd húgára nézett- Úgy látom valaki nagyon vesztésre áll!- ördögi mosolyt villantott, majd újra játszani kezdtek Verával.

Elindultunk a mosókonyhába narancslé áztatta ruhákban.
- Úgy érzem kerülsz engem!- mondta ki a nyilvánvalót Tyler.
- Tényleg? Nem értem miért!- adtam az ártatlant, de ő csak tovább mosolygott.

Levette a pólóját, nekem meg leesett az állam a látványtól. Gondoltam, hogy jól néz ki, de erre azért nem számítottam. Széles vállak, izmos, szálkás karok és mellkas, és a hasa, óúúú!
Vonzó volt, csábított magához. Nem bírtam ellenállni neki.
Odaléptem hozzá és mellkasára tettem a kezem, éreztem , ahogy a szíve egyre hevesebb ritmusban dobog. Forró teste szinte égette a bőröm. Testem izzott. Megbabonázva néztem őt, sóhaj hagyta el a száját.

Észbe kaptam, te jó ég Tylert taperolom! Elkaptam a kezem és kiszaladtam a helyiségből. Még hallottam, hogy utánam kiált, de nem vettem róla tudomást. Beültem a kocsimba és elhúztam. Mi van velem? Miért nem tudok uralkodni magamon? Mi ez az érzés? Miért vágyom rá ennyire?

Tyler szemszöge:
Emma jéghideg érintésétől lázba jöttem. Szemében vágy égett, szóval ő sem közömbös irántam. Ez nagyon jó hír!
Mintha villám csapott volna belém, úgy cikáztak bennem az érzések. Hirtelen elkapta a kezét és elviharzott.
-Emma!- kiáltottam, de felesleges volt, nem hallotta.
Kezem odatettem, ahol előbb még az ő keze volt, azt akartam, hogy érintése örökre ivódjon bele bőrömbe, és emlékezetembe...

Díj

Ezt a díjat szasza küldte nekem. Nagyon szépen köszönöm először is neked szasza, hogy gondoltál rám. Ezt a díjat a te történeted is megérdemelte! Nemrég kezdtem el írni, és nagyon lelkesít az a tudat, hogy már ennyi olvasóm van, és sokan komiztok is nekem, köszönöm Mindannyiótoknak.
Utólaag kiderült, hogy Virágtól is kaptam egy ilyen kitűntetést, nagyon köszönöm neked is!

Még elég kezdő vagyok, és van mit fejlődnöm. De törekedni fogok arra, hogy éinden rdemes legyek erre a díjra.

Ezenkívül nagyon hálás vagyok Rosellának, a bétámnak.


Blogger , akiknek szívesen küldöm tovább ezt a díjat, mert igazán megérdemlik.

1. Rosella, tudom, hogy része vagy a szavakat a díjak helyett kampányban, de tőlem szavakat is kapsz, szóval mehet a díj is! :D
http://alone-rosella.blogspot.com/
http://funnylife-rosella.blogspot.com/
http://funnylife-rosella.blogspot.com/
http://possibility-rosella.blogspot.com/

2. Salina, aki a történetem első komizója volt! Az ő története egy új fajta varázslatos világba visz minket.
http://gyemantkristaly.blogspot.com/

3. és 4. egy dologban hasonlít a két blogger, abban, hogy hihetetlenül át tudják adni az érzéseket és történeteik nagyon egyediek.

Nocy, A pokol gyermekeit és novelláit érdemes elolvasni!
http://apokolgyermekei.blogspot.com/
http://butterfly-pillango.blogspot.com/

Moon Angel írásaira már a Shadow walker alatt felfigyeltem ( http://arnyjaro.blogspot.com/ )
de az angyalos története lehengerlő.
http://fallenangelsaga.blogspot.com/


5. helyet a kedvenc blogjaim közt szereplőknek ajánlom. Felsorolás baloldalt! Szerintem jók vagytok! Mindegyikőtök megérdemli ezt a díjat!

Még egyszer köszönöm szépen!

10. Bűntudat

Amint ígértem itt a másik kis fejezet. Remélem ez is tetszeni fog!
Nem is húzom tovább az időt!
Jó olvasást.
Ja még annyit mondanék, hogy hétfői részben egy kicsit felkorbácsolom a hangulatot a történetben. De nem húzom az agyatok tovább! :D
pusz
Léna


Ekkor hirtelen támadt egy ötletem.
Mi lenne, ha elmennék és megnézném mit csinál. Mit csinálhatna éjszaka?- kérdeztem magamtól - Bizonyára alszik! Amúgy sem szép dolog elmenni egy srác után leselkedni. Jaj, de most Tylerről van szó!
Basszus! Majdnem olyan vagyok, mint Emmett! Nem, azért mégsem.
Csak megnézném, odamegyek, megnézem, hogy otthon van, alszik, és eljövök, ez nem is akkora bűn! Nem?- vitáztam magammal, próbáltam érveket gyűjteni, hogy menjek, és ellenérveket, hogy ez nem is olyan jó ötlet.

Kíváncsiságom erősebb volt, így elindultam. Szerencsére, vámpírszaglásomnak köszönhetően hamar megtaláltam Tyler-ék házát. Takaros kétszintes ház, szép gondozott pázsittal, autófeljáróval. Nincs itt Tyler kocsija, de biztos hazajött, érzem az illatát.

Odasétáltam a ház oldalához, körülnéztem, hogy véletlenül nem jár-e itt valaki, eléggé furcsán nézne ki egy ember számára a jelenet, ahogy épp a ház oldalán mászom fel.
Vettem egy nagy levegőt és megkapaszkodtam a falban. Melyik ablak lehet az? Húú, ez nem az! Halkan továbbosontam a falon, megtaláltam. Felkönyököltem az ablakpárkányra és testem többi részét lógattam, meg se kottyant , egész éjjel tudtam volna így lenni. Persze én csak bekukkantok ide, nem szándékozom sokáig itt időzni..

Benéztem az ablakon, Tyler az ágyában feküdt, arca nagy részét párnába temette., haja kusza volt, az egyik karja lelógott az ágy oldalán és takarója össze-vissza volt csavarodva rajta.
Pólót és bokszert viselt. Hú milyen izmos a lába!
Milyen édesen alszik, bárcsak én lennék az a párna a fejénél. Egyenletesen vette a levegőt, néha sóhajtott egy nagyot és megmoccant, de aludt tovább.
Olyan békés volt és nyugodt, jó volt nézni.

Körbenéztem a szobáján, ha már itt vagyok, kicsit felmérem a terepet. Pasi létére elég rendezett a szobája, egy pár zokni meg farmer volt a földön,ez volt rajta a bulin. A padlón hevert néhány könyv is, de amúgy minden a helyén volt. Egy hatalmas íróasztalt is láttam, rajta az iskolai könyvekkel.
Visszanéztem az alvó Tylerra, ismét nagy sóhaj hagyta el ajkait.
Ideje indulnom, így is többet voltam itt, mint kellett volna.

Leugrottam a ház faláról és hazafelé vettem az irányt. Bűntudatom támadt. Nem kellett volna odamennem, engedély nélkül beléptem az ő területére. Ez nem volt fair tőlem. Szégyellem magam, hogy nem voltam elég erős és csak úgy csöndben betörtem a magánéletébe.
Akármennyire is emésztett a bűntudat, az alvó békés Tyler képe beégett az emlékezetembe.

9. Elmélkedések

Sziasztok!
Ma két rövidke fejezet fog felkerülni! Az első elmélkedések címet kapta, Emma és Tyler szemszögéből olvashatunk egy picit, ki hogy élte meg a buli estéjét.
Remélem tetszeni fog.
Rosellának üzenem, hogy nagyon eltűnt!

Jó szórakozást!
puszi
Léna


Tyler szemszöge:
Nézem , ahogy Vera elhurcolja Emmát, és ez rohadtul rosszul esik. Jó érzés volt, hogy itt ült mellettem, a közelembe. Éreztem az illatát, hideg szél játszott a hajával, olyan elbűvölő volt. Magamnak is csak alig merem bevallani, hogy hiányzik a jelenléte. Mikor szerettem meg ennyire? Mi az ami annyira vonz benne? Nem is tudom, nem tudom megfogalmazni, egyszerűen csak önmaga miatt. Ahogy másokkal bánik, nem olyan mint én, aki leszarja ki mit gondol, kimondja , amit azt, még ha meg is bánt vele valakit. Ő kedves és odafigyel mások érzéseire.
- Bassza meg!- mordultam fel. Vera épp Ronnak mutatja be Emmát. - Francba!- szitkozódtam tovább. Ron a focicsapatban játszik, melyik csaj ne esne hasra tőle.
Savanyúan néztem, ahogy az a bájgúnár próbálja behálózni őt. Nem bírom tovább nézni.

Felkeltem a hintaágyból, és elindultam hazafelé. Pár utcára laktam Bob-éktól, inkább sétálok, holnap majd visszajövök a kocsimért.
Elveszett játszma, ,,már el is vesztettem , pedig még nem is volt az enyém”. Miért fáj ez ennyire? Miért érzek most ilyen ürességet? Miért kellett beleszeretnem? Ha nem lennék ennyire zárkózott, lehet, hogy most velem lenne nem pedig Ronnal.
Ha tetszik neked , miért nem teszel semmit? - kérdeztem magamtól. Nem lehet, csak összetörném a szívét. Előbb vagy utóbb, de megtenném, és ezt nem tehetem meg vele, túl fontossá vált számomra.


Emma szemszöge:
Nem tudok az ágyamban megmaradni, kell egy kis friss levegő. Kinyitottam az ablakot és felmásztam a tetőre.
Elnyújtóztam és figyeltem a csillagokat. Régen sokszor tettem ezt, akkor még egyedül voltam. Most már van családom, de mégis egyedül érzem magam, hiányzik valami, vagy inkább valaki az életemből. A családban mindenkinek megvan a párja, lehet , hogy csak emiatt érzem úgy, hogy nekem is szükségem van rá? Lehet. De akkor miért gondolok egyfolytában Tylerra?

El kell teremnem a figyelmem, ez nem mehet így tovább. Néztem a csillagokat és egy nagyon idióta gondolat kúszott a fejembe:
,, Nézz a csillagokra! A múlt idők nagy királyai a csillagok szemével néznek le rád! „
- Na jó ez már beteges!- nevettem magamon.

Megcsörrent a telefonom a zsebemben, Vera sms-t küldött.

Üzenet: ,, Szia Emma! Gyorsan eltűntél a buliról, azért remélem jól érezted magad. Képzeld Jeremi megcsókolt, hát nem őrület? Holnap mindent elmesélek! Pusz V”
Örültem barátnőm örömének. Ez nagyon jó hír.

Újabb sms érkezett barátnőmtől:
,, Ja nem is kérdeztem, hogy tetszett Ron? Jó srác mi? HOLNAP! V”
Hm, ez elgondolkodtatott. Ron nagyon helyes fiú, kedves volt, és figyelmes. De igazából ennyi, nem mozgatott meg bennem semmit, nem úgy, mint Tyler. Felidéztem a hintaágyban töltött perceket. - Meg fogsz fázni!- mondta. Édes , még a -20° sem árt nekem, de ezt nem mondhattam meg neki. Nagyot sóhajtottam. Milyen jó lenne látni őt, csak egy kicsit.
Ekkor hirtelen támadt egy ötletem.