11. Apró baleset

Sziasztok!

A friss részben levetkőztettem Tyler-t, remélem ti is meg vagytok vele elégedve :D Hogy miképp kerrül le róla a póló megtudhatjátok, ha elolvassátok a fejezetet.

jó szórakozást

Pusz

Léna

A buli óta eltel napokban amennyire csak lehetett kerültem Tylert, nem tudtam volna a szemébe nézni. Nem kellett volna odaosonnom, és meglesnem. Ez nagyon nem volt fair dolog tőlem.

Vera és Jeremy összejöttek, olyan édesek és szerelmesek, öröm rájuk nézni. Barátnőm felszabadult, és végtelenül boldog. Remélem, tényleg megtalálják egymásban azt, amit keresnek. Amikor csak lehet együtt töltik az idejüket, így kevesebb időt tud velem lenni Vera, de megértem, és ez így van rendjén.

Az iskolában az őszi bál miatt hatalmas az ováció. Nem is csoda, hisz már csak pár nap van addig.
Ron sem adta fel, rendületlenül legyeskedik körülöttem, hiába utaltam neki rá, hogy feleslegesen pazarolja rám az idejét, nem vette a lapot. Annyiszor kérte, hogy menjek el vele a bálba, hogy már kényelmetlenül éreztem magam annyiszor elutasítani, így végül igent mondtam...

Egyik délután Verával kitaláltuk, hogy tartunk egy csajos napot. Jereminek épp edzése volt, és már úgyis rég voltunk együtt csavarogni.
Vásárolgattunk Port Angelesben, majd átmentünk hozzájuk.

Mikor megérkeztünk megláttam Tyler kocsiját a felhajtón. Összeszorult a gyomrom. -A francba!... Ezt most nem tudom kikerülni!- sóhajtottam egy nagyot.
A nappaliban találtuk Bob-ot és Tylert. Hatalmas gombóc keletkezett a gyomromban mikor megláttam Őt. A két srác épp Nintendo Wii-zet. Úgy tűnik, Tyler nyert, mert Bob mérgesen huppant vissza a kanapéra.
- Ez megaextrapocsék volt!- dühöngött. - Csá´ lányok! Mi a helyzet? - próbált üdvözölni minket a rosszkedvű Bob.
- Én is akarok játszani!- ugrándozott barátnőm bátyja mellett - Vagy félsz, hogy megint laposra verlek? - kérdezte némi éllel a hangjában.
- Ne izélj már húgi! Múltkor is csak hagytalak nyerni, ... izé, nem akartam, hogy sírj!- vágott vissza röhögve Bob.
Már kapták is a kütyüket és belekezdtek a játékba, miközben Tyler kiment a konyhába. Feszengtem, egyik lábamról álltam a másikra. Kitaláltam, hogy felmegyek Vera szobájába, és ott megvárom, míg végez.
- Figyelj Vera, a szobádban megvárlak, rendben?- kérdeztem.
- Mindjárt megyek én is!- jött a válasz.
Hirtelen fordultam és indultam el, észre sem vettem, hogy Tyler visszatért a konyhából. Hatalmas lendületem miatt beleütköztem és a kezében lévő narancslé kettőnk ruháján landolt.
Bob és Vera kánonban nevettek. Végre valamiben egyetértenek!- gondoltam magamban.
- Ne haragudj!- alig bírtam kinyögni ezt a pár szót, de ő csak mosolygott. Most biztos, hogy hülyének néz.
- Ezt frankón elintéztétek, tesó!- mondta még mindig harsányan nevetve Bob - A mosókonyhában találtok száraz ruhát! - majd húgára nézett- Úgy látom valaki nagyon vesztésre áll!- ördögi mosolyt villantott, majd újra játszani kezdtek Verával.

Elindultunk a mosókonyhába narancslé áztatta ruhákban.
- Úgy érzem kerülsz engem!- mondta ki a nyilvánvalót Tyler.
- Tényleg? Nem értem miért!- adtam az ártatlant, de ő csak tovább mosolygott.

Levette a pólóját, nekem meg leesett az állam a látványtól. Gondoltam, hogy jól néz ki, de erre azért nem számítottam. Széles vállak, izmos, szálkás karok és mellkas, és a hasa, óúúú!
Vonzó volt, csábított magához. Nem bírtam ellenállni neki.
Odaléptem hozzá és mellkasára tettem a kezem, éreztem , ahogy a szíve egyre hevesebb ritmusban dobog. Forró teste szinte égette a bőröm. Testem izzott. Megbabonázva néztem őt, sóhaj hagyta el a száját.

Észbe kaptam, te jó ég Tylert taperolom! Elkaptam a kezem és kiszaladtam a helyiségből. Még hallottam, hogy utánam kiált, de nem vettem róla tudomást. Beültem a kocsimba és elhúztam. Mi van velem? Miért nem tudok uralkodni magamon? Mi ez az érzés? Miért vágyom rá ennyire?

Tyler szemszöge:
Emma jéghideg érintésétől lázba jöttem. Szemében vágy égett, szóval ő sem közömbös irántam. Ez nagyon jó hír!
Mintha villám csapott volna belém, úgy cikáztak bennem az érzések. Hirtelen elkapta a kezét és elviharzott.
-Emma!- kiáltottam, de felesleges volt, nem hallotta.
Kezem odatettem, ahol előbb még az ő keze volt, azt akartam, hogy érintése örökre ivódjon bele bőrömbe, és emlékezetembe...