13. Első randi

Sziasztok!
Az első csók után következik az első randi! Örülök, hogy tetszett nektek az előző rész. Sokaknak feltűnt, hogy Tyler kicsit fura, igen, hamarosan kiderül, hogy miért, nem természetfeletti vagy hasonló lény, ő ,,csak" egy ember. Előre vetítem nektek, hogy ezután a rész után 2 átvezető rész következik, aztán jön egy nagyon izgi rész, amiben fény derül egy-két fontos dologra. Na nem is húzom tovább az időt. Jó olvasást pusz Léna





Egész éjjel csak álmodoztam, és emlékeztem, vagy százszor levetítettem magamnak csókjainkat.
Repülök, lebegek, szállok , minden gondolatom ő tölti ki. Csak nézek magam elé és nagyokat sóhajtok. Imádom vámpír memóriám, így sosem felejthetem el az első csókunk.

Sokszor olvastam könyvben, vagy láttam filmekben milyen, ha az valaki szerelmes, de átélni egészen más. Bizsergés, vágyakozás, rózsaszín köd.

Megcsörrent a telefonom,
-Sms, sms, sms! Kérled add, hogy Tylertől legyen!- előkotortam a telefonom- Igen!- örömmel nyugtáztam, hogy tőle jött az üzenet.

,, Van kedved találkozni? Ty" - mindössze ennyi volt Tyler szűkszavú üzenete. Válaszoltam neki.
,, Van"
,, Mikorra menjek?"- újabb sms. Tőle.
,, 6-ra."- hűha, vigyázni kell, mert még nem fog beleférni egy üzenetbe ez a sok karakter.
,, Már alig várom! Ty" - ez volt az utolsó üzenet. Ó, de édes!- mosolyogva öleltem magamhoz telefonomat. Én is várom a találkozót. Óh, 6 óra- sóhajtottam. 6óra?- kiáltottam. Francba! Mondhattam volna korábbi időpontot is, mit kezdek magammal 6ig? Most már mindegy.
6 óra, 6 óra!- dalolásztam magamban.

Mit vegyek fel? Te jó ég, sosem érdekelt igazán, hogy-hogy nézek ki, de most, most más a helyzet. Tetszeni szeretnék Tylernak. Ekkora gardróbban képtelenség eligazodni.
- Alice, kérlek segíts! - kiáltottam el magam, majd az említett személy fél másodperc múlva az ajtómon lépett be.
- Tudtam, hogy hívni fogsz! Már vagy 5 perce ácsorgok az ajtó előtt!- mosolygott édesen, majd beszökdelt a ruhák közé.
A sok ruha próba és válogatás után már kicsit megbántam, hogy megkértem Alice-t, ez fárasztóbb volt, mint egy napig futni megállás nélkül.

...

6 óra előtt fel-alá járkáltam idegesen, számoltam vissza a másodperceket, időnként az ablakhoz is odamentem, nem jött-e meg véletlenül. A többiek csak nevettek rajtam.
- Ezzel nem segítetek!- förmedtem rájuk, a hasam liftezett, 6 előtt 2 perccel hallottam, majd láttam meg Tyler kocsiját.
- Itt van!- kiáltottam lelkesen, majd úgy tettem, mint aki nem is olyan izgatott, nem akartam, hogy még jobban kinevessenek.

Felöltöztem és kimentem elé. Megint nagyon jól nézett ki, sötét kabátja nagyon kiemelte szeme világosságát. Kocsijának dőlve várt engem, mikor odaértem megölelt és rövid csókot adott. Gondolom ő is érezhette, hogy mindenki minket figyel. Beültünk a kocsiba és elindultunk.
- Mit szeretnél csinálni? Vacsi? Mozi? Séta? Vagy mindegyiket ebben a sorrendben? - kérdezte Tyler elbűvölő mosoly kíséretében.
Vacsi? Azt biztos nem, nincs kedvem látványosan szenvedni a ragacsos, nyúlós borzalmas ízű emberi étellel.
- Inkább sétáljunk!- válaszoltam.
- Van konkrét hely, ahová mennél, vagy rám bízod?
- Rád bízom!- mondtam.
Nagyjából háromnegyed óra alatt oda is értünk, az erdőn keresztül mentünk, míg kiértünk egy sziklás részhez, ahonnan nem tudtunk tovább menni autóval.
- Pár perc innen gyalog! Gyere, menjünk!- megfogta Ty a kezem és elindultunk.
Tényleg oda is értünk pár perc múlva az általa kiválasztott helyre.
Távolabb az erdő terült el ritkuló, de nagyon tarka lombozattal, körülöttünk hatalmas sziklák hevertek némi mohával betakarva. Felmásztunk egy nagy lapos sziklára és leültünk rá. Előttünk a hatalmas tenger terült el, mélán hullámzott a gyenge széltől. A nap lassan lemenőben volt, az éget narancs sárgára festette. Tyler becsukta a szemét.

- Te is csukd be a szemed! Hallgasd!- mondta halkan.
Úgy tettem, ahogy mondta. Hallottam szél hangját, ahogy süvített a fák között és zörgette a leveleket. Az avarban ciripelő kis tücsköket, apró kis zörejeket az erdőből. A tenger hullámzását, ahogy nekicsapódik a sziklarengetegnek. Olyan békés volt, annyira tiszta és nyugodt.
- Sokszor járok ide!- törte meg a csendet Tyler. - Szeretem ezt a helyet!- mélyen a szemembe nézett.
- Tényleg lenyűgöző!- megbabonázott ez a hely.
Tyler kisimított egy tincset az arcomból, közelebb hajol és gyöngéden megcsókolt. Egyik kezét tarkómra simította, másikkal meg közelebb húzott magához. Lassú csókunk hevesebbé vált. Beletúrtam hajába, amitől csak még inkább lázba jött. Lángolt a testem. Szenvedélyes volt és gyengéd.
Ez a hely, ez a csók, ez az emlék életem egyik legtökéletesebb pillanata volt.