12/1. Őszi bál

Kedves Mindenki!
Itt a friss, remélem élvezni fogjátok, a címből kitalálhattátok, hogy ma bálba megyünk. Jó szórakozást!
Remélem a félbehagyás miatt nem fogtok tömeges virtuális gyilkosságot elkövetni ellenem.
pusz
Léna


Elérkezett az őszi bál napja. Reggel korán vadászni voltam a családommal, Emmett persze hőbörgött, mert egy medvét sem talált a közelben.
Messzebbre most nem akartunk menni, mert nem érnék vissza az iskolai ünnepségre.
Hazafele menet végiggondoltam a napi teendőimet.
Lássuk csak: 1-re megyek Veráért, együtt megyünk fodrászhoz, hogy megcsinálják a hajunkat. Aztán hazajövök felöltözni, és indulás a bálba.

...

Vera egész idő alatt Jeremy-ről áradozott, már szólnom kellett neki, hogy álljon le, és ne avasson be mindenbe. Erre csak legyintett, és rögtön elkezdett faggatni, hogy mit érzek Ron iránt.
Hiába bizonygattam, hogy semmit, ő rögtön elkezdte kombinálni a nem létező románcot.
Meg volt róla győződve, hogy a mai este után biztos más szemmel fogok a srácra nézni, és biztos minden remekül alakul majd.

...

Fodrászat után hazavittem barátnőm, hazamentem, felmentem a szobámba, és elővettem a szekrényből a gyönyörű ruhámat, egyszerűen imádom. Alice segített a választásban, nélküle nem lehet ruhaügyet intézni.
Készülődés közben is megállás kattogott az agyam. Egyfolytában csak Ő jár a fejemben.

Veráéknál történt eset óta különös ügyet fordítottam arra, hogy még véletlenül se fussak össze Tylerral.
Most már bőven volt okom szégyenkezni előtte. Azt szerencsére nem tudja, hogy meglestem egyik éjjel, de azt hogy tapiztam... ezt nem tudom vissza csinálni.
Annyira vágyom közelségére, normális ez?

-Hű mennyi lehet az idő? ... Fenébe indulnom kell, mert nem érek oda a Ronnal megbeszél időpontra! - nem kellett volna hagynom magam rábeszélni, hogy vele menjek, de annyiszor kérte, és nem akartam megbántani. Meg kéne tanulnom NEM-et mondani.

...

Kiszálltam a kocsiból, Ron elém jött az autómhoz és lelkesen méregetett és dicsért kinézetem miatt. Nyújtotta karját és én belekaroltam, így indultunk a bálterembe. Az iskola nagyon szépen fel volt díszítve, hihetetlen, hogy néhány színes égő, drapéria, lapion és dekoráció mennyire barátságossá és széppé tudja tenni, az amúgy unalmas kinézetű épületet.

Ron folyton duruzsolt nekem, bókolgatott, és dicsért. A táncoló tömegben Tlyert keresetem, de hiába nem láttam. Lehet nem is jött el...
- Jó ez a szám jössz táncolni?- elbűvölő mosoly kíséretében kérdezte Ron.
- Menjünk!- mondtam és már húzott is tánc parkettra. Egész jól táncolt, jegyeztem meg magamnak, a szám után egy lassú szám következett. Magához húzott, kezét a derekamra tette és lassan elkezdtünk ringani a zenére. Ron veszélyesen közel volt hozzám, nem éreztem jól magam ettől, feszültté váltam, próbáltam növelni a távolságot, de kitartóan fogott. Kezét derekamról lejjebb csúsztatta. Na ez már tényleg több volt a soknál, minél jobban próbáltam szabadulni, annál erőszakosabban tartott.
- Nyugi kislány, lazulj el! Még egy csaj után se tepertem ennyit!- magyarázta undorító vigyorral a képén és még jobban magához szorított.
Durván és erőszakosan tartott, Éreztem nekem feszülő testét, leheletét a nyakamon.
- A heveskedést tartogasd későbbre!- súgta kéjjel teli hangon és belemarkolt a fenekembe.
Most túl lőtt a célon!
Na most megkapod te disznó!- gondoltam magamban, és már készültem is egy hatalmas pofon lekeverésére.