10. Bűntudat

Amint ígértem itt a másik kis fejezet. Remélem ez is tetszeni fog!
Nem is húzom tovább az időt!
Jó olvasást.
Ja még annyit mondanék, hogy hétfői részben egy kicsit felkorbácsolom a hangulatot a történetben. De nem húzom az agyatok tovább! :D
pusz
Léna


Ekkor hirtelen támadt egy ötletem.
Mi lenne, ha elmennék és megnézném mit csinál. Mit csinálhatna éjszaka?- kérdeztem magamtól - Bizonyára alszik! Amúgy sem szép dolog elmenni egy srác után leselkedni. Jaj, de most Tylerről van szó!
Basszus! Majdnem olyan vagyok, mint Emmett! Nem, azért mégsem.
Csak megnézném, odamegyek, megnézem, hogy otthon van, alszik, és eljövök, ez nem is akkora bűn! Nem?- vitáztam magammal, próbáltam érveket gyűjteni, hogy menjek, és ellenérveket, hogy ez nem is olyan jó ötlet.

Kíváncsiságom erősebb volt, így elindultam. Szerencsére, vámpírszaglásomnak köszönhetően hamar megtaláltam Tyler-ék házát. Takaros kétszintes ház, szép gondozott pázsittal, autófeljáróval. Nincs itt Tyler kocsija, de biztos hazajött, érzem az illatát.

Odasétáltam a ház oldalához, körülnéztem, hogy véletlenül nem jár-e itt valaki, eléggé furcsán nézne ki egy ember számára a jelenet, ahogy épp a ház oldalán mászom fel.
Vettem egy nagy levegőt és megkapaszkodtam a falban. Melyik ablak lehet az? Húú, ez nem az! Halkan továbbosontam a falon, megtaláltam. Felkönyököltem az ablakpárkányra és testem többi részét lógattam, meg se kottyant , egész éjjel tudtam volna így lenni. Persze én csak bekukkantok ide, nem szándékozom sokáig itt időzni..

Benéztem az ablakon, Tyler az ágyában feküdt, arca nagy részét párnába temette., haja kusza volt, az egyik karja lelógott az ágy oldalán és takarója össze-vissza volt csavarodva rajta.
Pólót és bokszert viselt. Hú milyen izmos a lába!
Milyen édesen alszik, bárcsak én lennék az a párna a fejénél. Egyenletesen vette a levegőt, néha sóhajtott egy nagyot és megmoccant, de aludt tovább.
Olyan békés volt és nyugodt, jó volt nézni.

Körbenéztem a szobáján, ha már itt vagyok, kicsit felmérem a terepet. Pasi létére elég rendezett a szobája, egy pár zokni meg farmer volt a földön,ez volt rajta a bulin. A padlón hevert néhány könyv is, de amúgy minden a helyén volt. Egy hatalmas íróasztalt is láttam, rajta az iskolai könyvekkel.
Visszanéztem az alvó Tylerra, ismét nagy sóhaj hagyta el ajkait.
Ideje indulnom, így is többet voltam itt, mint kellett volna.

Leugrottam a ház faláról és hazafelé vettem az irányt. Bűntudatom támadt. Nem kellett volna odamennem, engedély nélkül beléptem az ő területére. Ez nem volt fair tőlem. Szégyellem magam, hogy nem voltam elég erős és csak úgy csöndben betörtem a magánéletébe.
Akármennyire is emésztett a bűntudat, az alvó békés Tyler képe beégett az emlékezetembe.