12/2. Őszi bál

gondoltam ezt még hozzáteszem


Sziasztok!

Itt a friss! Az őszi bál folytatása következik, remélem ez a rész feledteti veletek az előző rész függő vége miatt keletkezett haragot. :D
puszi nektek!
Léna




Na most megkapod te disznó!- gondoltam magamban, és már készültem is egy hatalmas pofon lekeverésére.
Mikor hirtelen észrevettem, hogy megszabadultam, nem érzetem Ron szorítását magamon.
- Hagyd békén őt!- hallottam meg Tyler mennydörgésként zengő hangját. Szeme szikrázott dühtől. Hirtelen olyan megkönnyebbülés áradt szét bennem, biztonságban éreztem magam. Megfogta a kezem és a háta mögé vont, pajzsként állt előttem. Még sosem kellett engem megvédeni, erős vagyok bármelyik fiút le tudnám győzni. De mégis jól esik, hogy Tyler itt van, és megvéd engem.

- Különben mi lesz?- kérdezte fenyegető hangnemben Ron, úgy tett, mint aki elfordul, majd visszafordulva behúzott egyet Tylernak.
- Tyler! - kiáltottam, összeszorult a gyomrom, te jó ég, megütötte őt az a szemét.
Tyler megtántorodott az ütéstől, de nagy lendületet véve visszaütött támadójának, aki emiatt elterült a földön.
Egyre nagyon tömeg sereglett körénk, megmentőm karon ragadott és kihúzott a teremből az udvarra. Vettem pár mély levegőt.
- Jól vagy?- kérdezte aggodalmas arccal.
- Azt hiszem igen. Hazavinnél kérlek? - kértem tőle halkan.
- Persze! Gyere, menjünk!- belém karolt és kocsijához vezetett. Ajtót nyitott nekem, majd beült a vezető ülésre és indultunk is hazafele. Az út alatt mind a ketten csendben voltunk, nem az a kínos csend volt, csak el voltunk merülve gondolatainkban. A rádióból szólt egy kis halk zene. Mikor megérkeztünk megint ajtót nyitott nekem és elkísért a lépcső aljáig. Szembefordultunk egymással, és mélyen belenézett a szemembe.
- Köszönöm, hogy segítettél!
- Semmiség!- mondta Tyler egy kis mosoly kíséretében.
- Nem kéne jeget tenni az arcodra? Be fog dagadni!- még szélesebben mosolyodott el, megfogta a kezem és a szájához az ütés helyére tette.
- Így is jó lesz!
Végig néztem rajta, nagyon jól áll rajta az öltöny, nyakkendője kikötve lógott rajta, ingje lezserül félig betűrve a nadrágjába. Visszanéztem arcára. Kék szemei a sötétben szinte ragyogtak, és házból kiszűrődő kevés fényben még helyesebbnek láttam a szokottnál.

Hideg kezem forró ajkain pihentek, kellemes bizsergés futott rajtam végig. Megfogta a derekam és gyengéden, de határozottan magához húzott. Lassan közeledett arca az enyémhez, kiszorult minden levegő a tüdőmből izgalmamban. Apró, puha csókokat adott ajkaimra, ízlelgettük egymást, kezem végigsimítottam karján, nyakán majd a hajába túrtam. Mint az oxigént kapott lángocska úgy csapott fel köztünk a tűz, csókunk szenvedélyesebb lett. Légzésünk szabálytalanná vált. Még sosem éreztem ehhez hasonlót, ez az, amire igazán vágytam, a csókjára és az ölelésére.

Elváltak ajkaink, egy olyan mosolyt láttam arcán, amit eddig még soha, azt hiszem ez a csók neki is olyan sokat jelenthetett, mint nekem.

- Edward mehetek már!- hallottam meg bátyám türelmetlen hangját a házból. Nem várta meg a választ és már nyitotta is az ajtót.
- Hogy-hogy ilyen hamar itthon? - kérdezte Emmett úgy színlelve, mint aki nem tudja mi történt. Ezért a színészi alakításáért díjat érdemelne.
- Ron durva volt velem, de Tyler lerendezte! - avattam be a nem túl ismeretlen információkba.
- Remélem jó nagyot kapott!- mondta Em vigyorogva.
- Hát, nagyobbat, mint én tőle!- felelte Tyler. Emmett gyengéden beleboxolt megmentőm vállába - Kösz, hogy vigyáztál rá!- mondta bátyám Tylernak, majd szép lassan visszacammogott a házba.
- Menj te is, nehogy megfázz!- kérte Ty. Már indultam volna, mikor megragadott és visszahúzott magához egy rövid, de annál szenvedélyesebb csók erejéig.
- Enélkül nem engedhettelek el!

Annyi érzés keringett most bennem, nyugalom, izgalom, szenvedély, de leginkább szerelem. Néztem, ahogy beszáll a kocsijába és elhajt. Már most hiányzott érintése.
Igaza volt Verának, más szemmel nézek Ronra, egy erőszakos szemét alaknak tartom. De kifejezetten jól alakult az este hátralevő része.

Emmettet még meg kellett győznöm, hogy ne keresse fel Ront, és ne zúzza porrá a csontjait, elég nehéz volt leállítani, de sikerült.
Az este hátralevő részét a szobámban töltöttem, újra - és újra felelevenítve csókjainkat.